Hát ez a nap is eljött, ma megjelenik az utolsó írás, ami a Magyarország és én pályázatra érkezett (azért nem írom azt, hogy lezárul a pályázat, mert a legizgalmasabb része még hátra van), és ha már utolsó írás, legyen különleges, amilyen még nem volt a Határátkelő történetében. Attila ugyanis verset küldött, hiszen (mint kísérőlevelében írta), nem volt műfaji megkötés. Nem vagyok műkritikus, nekem tetszett, kíváncsi vagyok, ti mit szóltok hozzá!
Szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet.
(fotó: flickr.com / Roger)
Magyarország, te örök ringyó!
Szeretlek én, mikkor ringó
csípőddel magad kelleted.
Csábítasz duhaj keletet,
s ki minden bajban elhagyott,
ámítasz romlott nyugatot.
Magyar nemzet, te örök vesztes.
Szeretlek én, ha keserves
múltadon elmém elmereng,
s kódexek lapján feldereng,
dicsőség, gyász, vér és mocsok.
Százszor megvert fiad vagyok.
Magyar népem, te örök kedves.
Szeretlek én, ha sejtelmes
éneked hangját hallgatom,
bánatom, búmat eldobom.
lángot fog szívem és feldobog,
mint puszták mélyén a dobok.
Magyar hazám, te örök szépség.
Szeretlek én, ha reménység
szikrája nélkül tengetem,
szegényes földi életem,
de fiad lettem, hát konok.
hangommal érted harcolok.
A moderálási alapelveket itt találod.
AMIT TUDNI KELL A SZAVAZÁSRÓL
A szavazás menete: voksolni a Tetszett vagy a Nem tetszett gombra kattintva lehet.
Emellett szavazhattok a Facebookon is, ott jobb híján a lájkok száma dönt majd.
A szavazás eredményét a megjelenés után 48 órával rögzítem, hogy ne kerüljön előnybe az, akinek korábban jelent meg az írása.
Mivel a két felületet nagyon nehéz összehasonlítani, ezért a sorozat legvégén a 3-3 legtöbb szavazatot kapott írás egy-egy rövid részlettel egyetlen posztban jelenik majd itt meg, és végül az ott kapott voksok döntik el a közönségdíj végső sorrendjét.
Az utolsó 100 komment: