A döntés persze mindenkinek a sajátja, és mindenkinek magának kell kiszámolni, mi éri meg neki jobban. Mai szerzőnk, Balázs úgy matekozott, hogy neki megérte Anglia, mert szép pénzt tudott félretenni, de hazatérni is megéri majd, ha sikerül nyugodt életet biztosítani magának és leendő családjának.

(forrás: Startup Stock Photo)

„Kezdjük a történetet 2008-ban. Egy vidéki megyeszékhelyről kerültem fel Budapestre, hogy megszerezzem a mester diplomámat és mellette dolgozzam. Volt már egy diplomám és 2 nyelvvizsgám, így hát munkát kerestem, azonban valahogy sohasem találkoztunk, hihetetlen pech szériám volt, 2008-ban beköszöntött a válság.

Egy évvel később már elkezdtek behívni a legnagyobb cégekhez (Morgan Stanley, MOL, KPMG, Beiersdorf stb.), de hiába jutottam be több körbe, munkát nem kaptam. Ez még a jobbik eset volt, mert felteszem, hogy létező állásokra hívtak be, de a hirdetések nagy részéről kiderült, hogy csak a HR-esek lövik el a költségvetésüket.

2010-ben megkaptam a diplomámat, de ott voltam munka és pénz nélkül, és mivel komoly párkapcsolatban voltam, nem akartam külföldre menni, ezért még próbálkoztam egy évet, már 110e Ft-ért is maradtam volna (voltam ilyen állásinterjún is), de az áttörés elmaradt.

Mivel a páromnak jó állása volt, ezért fel sem merült, hogy ő is jönne, a terv az volt, hogy kimegyek, gyűjtök egy kis pénzt / tapasztalatot, és hazajövök egy év múlva.

Irány az ismeretlen!

Nem volt más választásom, fejest ugrottam az ismeretlenbe. Már voltam Londonban 2008-2009-ben látogatóban és voltak ott barátaim, tudtam, hogy egyiküknél meghúzhatom magam az első pár napban.

Koffer bepakolva, volt nálam 1200 GBP, úgy voltam vele, hogy ez a minimum, hogy az ember kihúzza, ha nincs is melója két hónapig.

A dolog súlyánál fogva (új életet kezdeni egy bőrönddel, otthon hagyni a barátnőmet) a repülőtéren teljesen összeomlottam, bár ebben nagy szerepe volt annak is, hogy még két cég válaszára vártam az utolsó pillanatig, ha az egyik igent mondott volna, akkor maradtam volna kis hazámban, azonban ez nem következett be.

Amikor megérkeztem a reptérre, elmentem az ismerősömékhez, akik éppen lakást vettek és 10 napig maradtam a fölös szobájukban. Nagyon sokat segítettek nekem CV / motivációs levél írásában.

Már tőlük elkezdtem pályázgatni, azonban tudtam, hogy szeretnék élni a saját életüket, ezért átmentem a baráti társaságomhoz, akik mintegy 13-an költöztek ki 2008-ban, és egy nagy házban éltek együtt, köztük a barátom, akire mindenben számíthatok.

Kb. öt hétig voltam munkanélküli (már kezdtem kacérkodni a kávézókkal), még szerencsém volt, hogy ezen a tömegszálláson viszonylag olcsón laktam, bár a barátom single roomjában aludtam párnákon és egy szerszámos ládán 4 hétig, hát nem volt egyszerű. Ezután megint szerencsém volt, mert elment egy párocska és ketten beköltöztünk a double szobájukba.

A tömegszállásokról már biztosan mindenki sokat hallott, én csak annyit tennék hozzá, hogy aki teheti kerülje, nagyon ártalmas 30 évesen kollégiumi feelingben élni, de a lakásárak annyira elszálltak Londonban hogy szinte az egyetlen módja, hogy komolyabb összeget tegyél le rövid idő alatt, ezért tűrök még én is a 4 évem után, már külön szobában új párral, de erről később.

Ha a sors úgy akarja

Az ötödik héten csoda történt, a pár, akinél először megszálltam, talált nekem munkát. Volt náluk egy barát, akinek az öccsének a barátnője dolgozott egy magyar cégnél és az ő UK irodájuk keresett egy helyettest, mert a magyar kontakt csak egy évre jött és ment haza. Hát így kerültem a logisztikába.

Mint a helyzet is mutatja, ha a sors összefog, nincs az a helyzet, ami ne lenne megoldható, valamiért ez Magyarországon soha nem történt meg.

Elmentem az interjúra, és bár nem nyűgöztem le őket, felvettek, mert az előző magyar srác rendesen beajánlott, pedig nem is ismert. Ezért azóta is nagyon hálás vagyok. 18 ezer bruttó volt a kezdő bérem, ez megjegyzem még sokaknak most is csak álom.

Havi 2000 nettó fixszel

Szeretnék eloszlatni egy mítoszt. Nagyon sok embertől olvasom / hallottam, hogy havi 2e fontot keres. NETTÓ. Na már most, én most már team leader vagyok, ügyeltem, stb. és még mindig nem kerestem 2 ezer nettó fontot. A legtöbb ember örülne az 1200-nak is, mert bizony sok helyen még előbb az a kérdés, hogy megvan-e a 40 órád, vagy fizetik-e egyáltalán a szabadságot.

Szóval aki ennyit keres, az vagy éjszakai munkát csinál, bérgyilkos vagy a cityben dolgozik. De állítom, hogy sokan azt sem tudják, mennyit keresnek. Valamennyit, otthon meg jól hangzik a 2k!

A www.reed.co.uk oldalt tudom ajánlani, kb. a manager poziktól kapnál havi nettó 2k-t. :D

Miért nem mentem haza?

Vissza a történetemhez, minden adott volt, hogy 1-1,5 év után hazamenjek és immár tapasztalattal felvértezve rendes életet éljek. Ám ahogy azonban lenni szokott mindig történik valami. A barátnőm szakított velem (homályos indokok miatt, telefonon, 4,5 év után), ami nagyon lepadlózott.

Nem volt elég, hogy egy idegen környezetben vagyok teljesen talaj nélkül, az ember, akiben mindennél jobban bíztam, méltatlan módon elhagyott.

A padlóról elég sokára álltam fel, és bizonyos beidegződéseket még a mai napig nyögök, nem sok dolog van a vendégmunkás életben, ami alkalmas a gondolatok elterelésére.

Első generációs emigráló: Itt szeretnék beszélni arról, hogy az első generációs migránsok élete milyen nehéz, feláldozzák a mentális épségüket a jövő számára. Az ember, aki gyakorlatilag teljesen kiszakad az életéből, melyben 20-30 évet leélt, nem lesz sohasem teljesen boldog egy másik országban (persze vannak kivételek, valakinek pedig nincs más választása).

Az őrület ezernyi formáját lehet felismerni embereken, volt időm ezeket kifigyelni. Kezdve hogy például az emberek nagy része csak a munkájáról tud beszélni még a szabadidejében is, persze meg lehet érteni, hiszen az időd nagy részében dolgozol, és otthon vagy. Nem sok minden történik. Mindenki maga döntse el, hogy meghozza-e ezt az áldozatot vagy sem.

Mivel úgy jöttem ki, hogy 1-1,5 év múlva hazamegyek, ezért a mai napig hazakészülök (az őrület egy újabb példája :) ), de azóta sem jött ki a lépés, ma már egy nagy multinál vagyok csoportvezető, még mindig nem 2k-val :D. A mostani szerződésem csak 1 éves, szóval lehet, hogy jövőre eljön az én időm.

Miért akarok haza menni?

- Ha nem tömegszálláson élnék, ugyanannyi pénzt raknék el, mint otthon

- A családommal, barátaimmal akarok lenni, amíg egészségesek

- Én is egészségesebb mindennapokat tudok megélni (egy szép albérletben, közepes állással). Félreértés ne essék ez csak Budapesten és diplomás állással működik.

Minden egyénfüggő

Ha külföldre mész vagy hazaköltözöl, egyvalamit érts meg: minden az adott egyén helyzetétől függ. Lehet, hogy valaki diplomával mosogat, vagy érettségivel irodában dolgozik, bármi megtörténhet, de ha kitartó vagy, meglesz a gyümölcse, külföldön jobban, mint otthon.

Ha pedig úgy döntesz, hogy hazaköltözöl vagy otthon maradsz, számold ki / modellezd le, hogy neked mi éri meg?

Nekem megérte kijönni, mert egy kisebb vagyont raktam el, persze közben feláldoztam a legszebb éveimet egy tömegszálláson, de megéri majd haza is menni, mert immár multi tapasztalattal, saját házban, nyugodt életet élhetek, és biztosíthatok a leendő családomnak.”

A moderálási alapelveket itt találod.