Alighanem ez az egyik legfontosabb kérdések egyike a határátkelés során (is), a külföldre költözés tervezésekor a legfontosabb (mert általában legnagyobb) tételek egyike a lakásbérlés. Ma egy tanulmányból kiindulva megpróbálhatnánk körülnézni pár európai országban, hogy mennyi is az annyi, azaz mennyivel kell számolnia annak, aki külföldön tervezi az életét. Természetesen ma is erősen számítok rátok, hogy a kommentekben beszámoltok saját tapasztalataitokról.
(fotó: Dóra)
A Deloitte legfrissebb felmérése ugyan alapvetően a lakásárakat veszi górcső alá (a teljes tanulmány itt olvasható el), de az arányok azért árulkodóak lehetnek azok számára is, akik bérelnének (és nyilván ők vannak döntő többségben).
Induljunk el Magyarországról, ahol tavaly átlagosan 960 euró volt négyzetméterenként az új lakások ára, ami háromnegyede a cseh (1200 euró) és 85 százaléka a lengyel (1100 euró) áraknak.
Ennél azért sokkal érdekesebb az az adat, hogy mennyit kell dolgoznunk egy új, 70 négyzetméteres lakás megvásárlásához (még ha ez nem is olyan könnyen összehasonlítható). Csehországban átlagosan 7,1 évet, Lengyelországban 7,2, Magyarországon pedig 7,8 évet kell lehúznunk a munkahelyen, ha új lakást szeretnénk.
Persze minket a régiónál jobban érdekelnek a nyugati adatok. A Deloitte 17 országra kiterjedő tanulmánya szerint a legjobb dolgunk Belgiumban van, ahol már 3,2 évnyi bruttó átlagkeresetből megvehetjük az ingatlant.
Németországban ugyanez az érték 3,3 év, ellenben a magyarok egyik kedvenc célországának számító Egyesült Királyságban egészen durva 10 év szükséges hozzá, azaz rosszabb a helyzet, mint Magyarországon.
Hol volt a legdurvább a drágulás?
Az írek szívhatják leginkább a fogukat (mármint akik vásárolni akarnak), hiszen tavaly ott nőttek legbrutálisabb módon a lakásárak, nem kevesebb, mint 31,7 százalékos emelkedést regisztráltak.
Valamivel (de nem sokkal) volt jobb a helyzet az Egyesült Királyságban (21,6%), míg a spanyoloknál a jelek szerint kezd helyreállni a gazdaság, hiszen az előző évek lejtmenete után tavaly 10,5%-kal nőttek a lakásárak.
Ami a fajlagos árakat illeti, a nagyobb európai városok között a legalacsonyabb lakásárak Portóban vannak (860 euró / négyzetméter), a lista másik végén London és Párizs található (14 090 illetve 10 270 euró négyzetméterenként). Összehasonlításképp: Budapesten átlag 1190 eurót kell fizetni.
Anglia és a csillagok
Nagyon sok magyar választja Angliát, így aztán nagyon nem mindegy, milyenek a helyi ingatlanárak. Nos, elég komoly eltérés van az ország egyes részei (különösen London) és mondjuk északkelet között.
Míg a fővárosban akár félmillió fontot is elkérnek egy házért, ugyanaz a nagyságú ingatlan mondjuk Newcastle-ben alig több mint 150 ezer fontba kerül. Az átlagos brit ingatlan 272 ezer font, ami 9,8 százalékos növekedés egy év alatt.
A legdrágább környéknek Kensington és Chelsea számít Londonban (na, ebben aztán nagy meglepetés nincs), és természetesen az öt legdrágább körzet is a fővárosban található (Westminster, a City, Camden, Hammersmith és Fulham).
A legmagasabb árkategóriába (ez a 252 ezer font feletti ingatlanokat jelenti) gyakorlatilag teljes London és a fővárost övező összefoglaló néven Home Countiesnak nevezett vidéki területek (Berkshire, Buckinghamshire, Essex, Hertfordshire, Kent, Surrey és a fővárossal ugyan közvetlenül nem határos, viszont drága Sussex) tartoznak. (További részleteket itt olvashattok.)
Az emelkedésnek ráadásul a szakemberek szerint messze nincs vége, elemzők szerint 2019-re szerencsésnek mondhatja majd magát az, aki félmillió font (200 millió forint) alatt tud majd ingatlant venni magának a brit fővárosban (nyilván átlagárakról van szó).
Így aztán nem meglepő, hogy a Londonban dolgozók egyre-másra hagyják el a fővárost és annak környékén keresnek maguknak otthont. A Knight Frank ingatlanügynökség szerint az egyik legnépszerűbb cél Bath városa, olyannyira, hogy a gazdát cserélő ingatlanok vevőinek 22 százaléka Londonból érkezett (az előző évben ez az arány 14 százalék volt).
A trend érthető, hiszen egy három hálószobás ház Bathban durván fele annyiba kerül, mint London egy-egy jobb környékén, ami azért nagyon nem mindegy. Ráadásul Bathból vonattal viszonylag stabilan 1,5 óra alatt be lehet jutni a fővárosba, és egyre többen gondolják úgy, megéri nekik naponta kétszer ennyit utazni azért, hogy kényelmes otthonuk legyen. Ami persze elkezdte felnyomni a bathi ingatlanárakat, szóval beindult az ördögi kör. (Még több a témában itt.)
Maradva még Angliában, a HomeLet nevű, ingatlanok kiadásával, illetve közvetítéssel foglalkozó brit cég felmérése szerint május végén elérte a havi 1500 fontos átlagot a londoni átlagos albérletdíj, ami eleve nem kevés, úgy pedig pláne sok, ha az országos átlaghoz hasonlítjuk, ami 738 font (kivéve Londont és közvetlen környékét).
És hogy mit kaphatunk ezért a pénzért? Nos, Greenwichben egy két hálószobás lakást méretes terasszal, kilátással a Temzére, Hackneyben egy szintén két hálószobás lakást a kerület központi részén, a Kingslanden, míg Hammersmithben egy egyhálószobás lakást egy körülkerített lakóparkban Parsons Greenben
Mi a helyzet Ausztriában?
Ami a szintén célországnak számító, ráadásul jóval közelebbi Ausztriát illeti, Bécset a jelek szerint nem nagyon viselte meg a gazdasági válság, az osztrák főváros áraival kapcsolatban felemás érzéseink lehetnek: egyfelől a fiatalok és a külföldről érkezők viszonylag nehezen engedhetik meg maguknak a vásárlást (és néha a bérlést is), ha viszont Párizshoz vagy Londonhoz hasonlítjuk, még mindig igen olcsó.
A londoni Knight Frank ingatlanügynökség jelentése szerint például az elmúlt a Lehman Brothers összeomlása és tavaly június között (azaz szűk hat év alatt) átlagosan 55 százalékkal nőttek az osztrák fővárosban az ingatlanok árai. (Összehasonlításképp: ugyanezen idő alatt Ausztriában 34,7 százalékos emelkedést tapasztalhattak.)
Az árak megítélése finoman szólva is kettős. Egyesek szerint még mindig kifejezetten alacsonyak (ha világvárosként tekintünk Bécsre, akkor a párizsi vagy londoni árak valóban az egekben vannak hozzá képest), mások viszont arra mutatnak rá, hogy a fiatalok gyakorlatilag esélytelenül indulnak az osztrák főváros ingatlanpiacán.
„Ha világváros, akkor túl olcsó, ha itt élsz és keresel, akkor túl drága” – foglalja össze a kettősséget a Dr. Koch & Company ingatlanügynökség tulajdonosa, Eggert Koch. (A témában további részleteket itt olvashattok.)
Főváros vagy vidék?
Azt ugye alapvetésként szoktuk kezelni, hogy általában a fővárosokban a legmagasabbak a lakásárak (legyen az vásárlás vagy bérlés), és ez alapvetően igaz is, ugyanakkor vannak kivételek – hívja fel a figyelmet a Deloitte.
Ilyen kivétel Németországban München, Olaszországban Milánó, vagy éppen Izraelben Tel-Aviv, hiszen ezekben a nagyvárosokban többet kell fizetnünk, mint Berlinben, Rómában és Jeruzsálemben.
Ha már itt tartunk, érdemes megnézni a legnagyobb aránytalanságokat is: Moszkvában az országos átlag négyszeresét kell fizetni egy ingatlanért, Münchenben háromszoros összeget, míg Hamburgban, Barcelonában és Párizsban éppen a dupláját. (Ezt azért nem árt tudni, amikor az ember munkát keres, vagy ajánlatot fontolgat.)
Vannak egyébként olyan nagyvárosok is, ahol éppen fordított a helyzet, azaz ahol olcsóbbak az ingatlanok, mint az országos átlag. Ilyen település a cseh Ostrava, a dán Odense, Hollandiában Den Haag és Rotterdam, Olaszországban Torinó, Svédországban Malmö, Franciaországban Lyon, Marseille és Lille.
Érdemes tehát kicsit mazsolázni az adatok között, most pedig jöhetnek a kommentek!
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Utolsó kommentek