A mai írás inkább érzéseket ragad meg (és ez a Magyarország és én pélyázat esetében nem is nagy baj, hiszen részben ez is volt az egyik cél), de aki több konkrétumot szeretne, annak ajánlom a szerző, Liza egy korábbi posztját, amiből minden kiderül.

Szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet. 

„Marad, ami marad. A Körút tavaszi fénye, a Dunapartról összegyűjtött kövek, a kertem borostyánbokrai, a szomszéd kutyaugatása, az őrült néni anyuék házában, a körforgalom Szentendre után, a hév reggel és éjjel és mindig.

A 4-es 6-os villamos és a Lush durva, elvakitó illata a Jászain. A dizájnos új helyek a Kálvin téren, a betoncsillogó új metrómegállók és a régi villamosok, a Margit hid és a naplementekor felkapcsolódó összes fény a városban.

Mindenkinek más marad. Nekem még APEH, neked már NAV. Nekem még Moszkva tér, neked már Széll Kálmán tér. Az idő ott állt meg, ahol elhagytad őt. Megfagyott bennem abban a pillanatban.

Hogy aztán hirtelen, meglepő pillanatokban, kilendítsen a megszokott külföldi lét elviselhetetlen-könnyűségéből és jól rám ijesszen, hogy megmutassa, hogy nézd már! Egy darab kis vékony kötélen táncolsz a felhőkarcolók magasában!

Elnézek. Nem vagyok hajlandó Rád gondolni, Rád, Magyarország! Ki megcsaltál, cserbenhagytál, kizsigereltél, kikészítettél, kicsavartál, lehántottál, felkoncoltál, megnyúztál és kiterített bőrömön ülve jót röhögtél rajtam. Nem! Nem hagyom magam! Nem, nem adom magam!

És nézem a bangkoki skytrain reklámait. Erőszakosan a munkára gondolok. Le és felszállok és megyek az úton. Befordulok a sarkon Bangkokban, excel táblázatot nézek, reptéren szállok át, bár néha érzem, hogy követ, de sikerül úgy tennem, mintha nem is létezne. Ekkor rám mordul, belém mar, megdermeszt.

A sarkon vár rám, ahogy elmélázva fordulok, ő ott vár, óriás karmaival belém mar, hiába minden, hiába a 8 ezer kilométer, mégis hirtelen megint itt áll előttem a Jászai Mari tér, a Duna hullámzása, a dinnye illata gyerekkoromból. Állok, nem mozdulhatok. Ő olyan erővel ül a mellkasomon, hogy levegőt sem tudok venni. Az idő persze nekem dolgozik. De ő addig is itt telepszik rajtam.

Sunnyogva, meglapulva a hétköznapok között, a félhomályban vár rám, éjjel és hajnalban mindig, de máskor is. A Körút, a szentendrei hév, a sarki bolt, Ilonka néni és Levi fiatal tanító nénijének mosolya.

A busz fel a hegyre és a villamos a munkába, a Batthány tér, a Déli, a Kisalföld, Szoboszló, Győr és Pécs. A Dunapart és az öcsém, ahogy evez tizenakárhány éve a Dunán, és a buli, amin a Dunában úsztunk és először megcsókoltál.

A pillanat, mikor a hó ráesik a kabátomra, a perc, mikor becsengetek az irodába, mert megint elfelejtettem elhozni az irodakulcsot, ahogyan az ajtómban állok a kertemben a borostyánlevelek táncát nézve, ahogy cigizünk a teraszon, ahogy a háztetőket nézzük, ahogy hógolyót dobunk a szomszéd házra, ahogy az óriás kölcsönkutya az asztalra nyálaz a Margit szigeten, ahogy biciklizünk az éjszakában, a koncertek, amelyeken kétségbeesve potyognak a könnyeim, mert ezt már nem bírom és mert itt nincs jövő és mert menni kell.

És a pillanat, mikor a vízben úszom és belém költözik az ötlet, hogy egy új ajtót nyissak. Most rámtör és visszafelé játssza az időt. Mindent megtehet. Röhögését hallom a jelenen át, ahogyan átkeveri a múltat a jövőbe.

Valójában sosem mentem el.

Valójában sosem engedte a jelenem, hogy elszakítsam a múltamtól.

Valójában csak egy kis nyaraláson vagyok.

Valójában még most is ott vagyok.

A két évvel ezelőtti ottban.

Míg bennem a múlt vert jelent, addig a jelen már régen megette őt.

Az én mostom ott már régen a múlté.

Mint ahogyan én is.

De akkor mi legyen velem?”

A moderálási alapelveket itt találod.

AMIT TUDNI KELL A SZAVAZÁSRÓL

A szavazás menete: voksolni a Tetszett vagy a Nem tetszett gombra kattintva lehet.

Emellett szavazhattok a Facebookon is, ott jobb híján a lájkok száma dönt majd.

A szavazás eredményét a megjelenés után 48 órával rögzítem, hogy ne kerüljön előnybe az, akinek korábban jelent meg az írása.

Mivel a két felületet nagyon nehéz összehasonlítani, ezért a sorozat legvégén a 3-3 legtöbb szavazatot kapott írás egy-egy rövid részlettel egyetlen posztban jelenik majd itt meg, és végül az ott kapott voksok döntik el a közönségdíj végső sorrendjét.