Krisztina és párja már elmúltak negyven évesek, amikor három gyerekkel nekivágtak Angliának a hosszú spórolással összegyűjtött tartalékukkal, mert (mint írja) otthon már semmijük sem volt. Felfújható matracokon kezdték, és az első időben nehéz volt felfogni, hogy nem nyaraláson vannak, ahonnan majd hazamennek. Az írás a Magyarország és én pályázatra érkezett. (A képért köszönet.)

Szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet. 

„Közel három éve költöztünk át Angliába. Mindketten jóval negyven felett vagyunk, három lányunk van, akik akkor 16, 14 és 9 évesek voltak. Nem a fővárosba mentünk. Egy tengerparti üdülővárosba, az angol Riviérát céloztuk meg. Az útiköltséget és a legalább két hónapi lakbérre valót úgy kapargattuk össze egy év alatt.

Otthon már semmink sem volt, se ház, se autó, csak az elhatározás, hogy mennünk kell, minél előbb, amíg lehet. Eszünkbe sem jutott, hogy a gyerekek nélkül, a család nélkül induljunk el.

Mi itt akarunk élni, új életet akartunk, távol stressztől, a kilátástalanságtól, reményvesztettségtől és a Magyarországon fokozódó szélsőjobboldali hangulatból.

Úgy gondoltuk, hogy itt együtt csak jobb lehet. Ha másért nem, de azért hogy legalább a lányoknak a jövője tágabb és reménytelibb legyen, mint otthon. Legalább angolul perfekt megtanulnak, az már egy óriási esély az életükben, hogy bárhol a világon megértessék magukat.

Azon gondolkoztam, hogyan lehetne visszacsinálni

Néhány bőrönddel érkeztünk az ismerősünk segítségével bérelt pici és üres lakásba. Miután fáradtan végigmentünk gyalog a városon, hogy néhány felfújható matracot vegyünk, minden olyan szürreális rémálom volt számomra, és azon gondolkoztam, hogy lehetne visszacsinálni? Hogy mehetnénk vissza?

Egyszerűen hihetetlen volt, hogy ez a város lesz mostantól az otthonom. Ahogy a világűr végtelenségét sem tudjuk felfogni, én sem tudtam elképzelni azt, hogy innen nem megyünk haza, mint egy nyaralás után.

Persze a boltok már bezártak, a gyerekeknek volt egy nagy takaró, mi pedig a szőnyegpadlón a fejünket a bőröndön pihentetve ájultunk álomba az utazás fáradalmai után.

Boldogok voltunk, hogy dolgozhattunk

Másnap csodálatosan sütött a nap és a város is színes, nyüzsgő és szép volt, a tenger pedig fantasztikus! Néhány hét múlva már munkánk is volt, igaz még csak ideiglenes, de boldogok voltunk, hogy dolgozhattunk. Kétkezi munka, de élveztük, hogy lassan került bútor a szobákba, étkészlet a konyhába.

A lányokat felvették az iskolákba ahol szépen lassan mindegyik megállta a helyét. Büszkék lehettünk rájuk. Az angoluk kitűnő, nincs akcentusuk. Nekünk lett fix állásunk, autót vettünk, hogy bejárhassuk a csodálatos angol erdőket, mezőket, tengerpartokat, eldugott városokat. Nagyobb házba költöztünk, élvezzük a tenger közelségét és ÉLÜNK!

Amit otthon hagytunk

Magyarországon hagytuk a betegségeket, a stresszt, a hálapénzt, a gondokat, a félelmet, az engem hónapokig gyötrő szénanáthát és a párom korábbi stroke-ja miatt szedett gyógyszereket. Mert itt nincs szükség rá.

Hiányoznak a barátaink, főleg a lányoknak. A legnagyobb azért még visszalátogat hozzájuk. Hiányoznak az ismerős utcák, hiányzik a Balcsi, ahová szégyen, de már az utolsó időben nem volt pénzünk lemenni nyáron.

Igazság szerint sehova nem mentünk már néhány éve nyaralni. Itt viszont megtehettük a melós fizetésünkből, hogy ellátogassunk Párizsba.

Voltunk azóta otthon néhány sajnálatos esemény miatt. Jó volt picit körülnézni, persze semmi nem változott, sőt... Majd hazajöttünk ide, Angliába.”

A moderálási alapelveket itt találod.

AMIT TUDNI KELL A SZAVAZÁSRÓL

A szavazás menete: voksolni a Tetszett vagy a Nem tetszett gombra kattintva lehet.

Emellett szavazhattok a Facebookon is, ott jobb híján a lájkok száma dönt majd.

A szavazás eredményét a megjelenés után 48 órával rögzítem, hogy ne kerüljön előnybe az, akinek korábban jelent meg az írása.

Mivel a két felületet nagyon nehéz összehasonlítani, ezért a sorozat legvégén a 3-3 legtöbb szavazatot kapott írás egy-egy rövid részlettel egyetlen posztban jelenik majd itt meg, és végül az ott kapott voksok döntik el a közönségdíj végső sorrendjét.