A múlton már nem lehet változtatni – írja a mai poszt szerzője, Galeß, aki a Magyarország és én pályázatra küldte be az alábbi írást, ami érzésem szerint sokkal inkább szól róla magáról, mint Magyarországról vagy éppen Németországról.

Szavazni ma is a poszt végén és a Facebookon lehet.

(fotó: Peti és Bea)

„Ide születtem. Nem tudom, miért. Ebben az országban vágták fel mellkasom és operálták meg a szíven. E nyelven mondtam az első szavaim, ezen a földön tettem meg első lépéseimet. Innen ismerem a legtöbb embert és itt lettem szerelmes. Itt kezdtem el dolgozni, itt járom az erdőket. Itt ünnepeltem a németek világbajnoki címét. Itt támadott rám apám.

Sose szerettem nyaralásból visszajönni. Persze melyik kisgyerek hagyja szívesen a háta mögött a sós hullámokat, a finom fagylaltokat és a napsütést? Nedves szemem előtt viharzottak el a fák. Egyre ridegebbnek tűnt a táj. Egyre rosszabb lett a kedvem. A tenger már nem látszik. A kocsi csak megy előre. Én meg nem akarok, nem akarok oda visszamenni.

Nem szeretek ott lenni. Nem tudom miért. Talán az emberek miatt, kik nyakba rántott vállal járják a koszos utcákat, keresztülnézve a pár forintért furulyázó csöveseken. Az aluljárók, ahol barátnőm félelmében magához ránt, ahol bűz van, mindenki siet valahova. Kiráz a hideg.

Elkapcsolom a rádiót, a magyar szöveget angol váltja fel. Itt még nincs osztrák adó. Esőcseppek verődnek az autó üvegének. Leomlott házak, tanyák, elhagyatott gyárak. Majd nyugathoz közeledve forognak a szélerőművek.

Lassan oda érkezünk, ahova én tartozom. Nem oda, ahonnan apám jön. Én sváb vagyok! Mint anyám s nagyanyám. Ott fogok élni, ahol az emberek a munkájukért rendes pénzt kapnak, ahol szép ruhákat tudnak venni és elégedett arcok néznek a szemembe a város járdáin haladva. Sok barátom kinn megfullad. Én ott kapok levegőt. Beszívom, majd este ismét a ködbe merülök. De már nem sokáig.

Nekem kell a nyugatiak figyelme. Az a tisztelet, amit az ember a munkahelyén kap. Az, hogy az embernek meghagyjanak egy személyes teret és ne az egész falu az én problémámat akarja megoldani a sajátja helyett. Hogy ne beszéljenek ki a hátam mögött.

Önerőből megtanultam németül. Nincs akcentusom, kinn azt hiszik, helyi lakos vagyok. Én is úgy érzem ott magam. Sok barátom kiment, de a haza utat várják. A Budapest felirat csal mosolyt az arcukra, míg engem a Wien, a Salzburg vagy a Stuttgart táblák tesznek azzá, aki vagyok. Felcsavarom a zenét és boldogság önt el.

Honvágyam van? Nem tudom. Egy olyan országba akarok percről percre menni, ahol senkit sem ismerek igazán. Ahol hónapok erejéig voltam. De mégis biztos vagyok benne, hogy jó lesz nekem ott. Hogy megtalálom azokat a kis dolgokat, amik még hiányoznak nekem. Amik a terveim megvalósításához kellenek.

Bevallom, még soha nem éreztem azt, hogy jó visszajönni Magyarországra. Húszévesen is zsebkendőt kell ragadnom, amint Nickelsdorf után meglátom a határt. Nem tudom miért.

Rossz helyre születtem? Mit keresek én egy olyan országban, ahol nekem minden idegen? Ahol kényelmetlenül érzem magam? Ahol nem tudok a válogatottnak szurkolni?

Nem bántam meg az elmúlt bő húsz évet, melyet ezen a kis helyet töltöttem el. Ráébresztett sok mindenre a benne lakó emberek által. Nem akarok a múlton törődni, azon már úgysem lehet változtatni. Nem akarok mindent a gyerekkoromra fogni. Nem akarok tervek nélkül élni.

Csodás embereket ismerhettem meg! Inni akarok reggel egy finom kakaót és azt akarom, hogy este egy hideg sör gördüljön le a torkomon. Élni akarok. Élni fogok. Ich gehe nach Hause.”

A moderálási alapelveket itt találod.

AMIT TUDNI KELL A SZAVAZÁSRÓL

A szavazás menete: voksolni a Tetszett vagy a Nem tetszett gombra kattintva lehet.

Emellett szavazhattok a Facebookon is, ott jobb híján a lájkok száma dönt majd.

A szavazás eredményét a megjelenés után 48 órával rögzítem, hogy ne kerüljön előnybe az, akinek korábban jelent meg az írása.

Mivel a két felületet nagyon nehéz összehasonlítani, ezért a sorozat legvégén a 3-3 legtöbb szavazatot kapott írás egy-egy rövid részlettel egyetlen posztban jelenik majd itt meg, és végül az ott kapott voksok döntik el a közönségdíj végső sorrendjét.