Az Egyesült Királyság munkaerőpiacát a tradíciók, a látszólag erős és szervezettnek tűnő munkavállalói érdekképviseletek miatt biztonságos piacnak gondolja a külső szemlélő. A helyzet azonban nem ennyire egyértelmű, mert bár egy viszonylag nyitott, de meglepően szabályozatlan piacról van szó, ahol különösen a migráns munkavállalók gyakran kiszolgáltatottak. Az egyik ilyen bizonytalansági tényező például, hogy egy munkahelyen sok esetben két évet kellene ahhoz dolgozni, hogy a munkavállaló az elbocsátáskor juttatásokra jogosult legyen. Amíg ez a két év nem telik le, addig nagyon könnyű elküldeni, és ezt sok munkáltató tudatosan ki is használja – mondta Sonia McKay, a Working Lives Research munkatársa.
Milyen most az angliai munkaerő-piaci helyzet?
A foglalkoztatási adatok jók, 71,1 százalék, a munkanélküliség pedig 7,4 százalékon áll. A foglalkoztatás azonban gyakran részmunkaidőt, szerződéses munkaviszonyt jelent, és ezt a dolgozók nem önszántukból választják.
Minden negyedik foglalkoztatott részmunkaidőben dolgozik, mely állásokban a munkavállalói jogok még kevésbé érvényesülnek, valamint növekszenek a bérkülönbségek. Kötelező nemzeti minimálbért csak az 1990-es évek második felére vezettek be, ennek összege jelenleg 6.50 font per óra.
Azt gondolnánk, hogy az Egyesült Királyság munkaerőpiaca jobb és biztonságosabb (már csak a hagyományai miatt is), mint a magyar, de a kép nem egyértelmű.
Nem ismerem a magyar piacot, de az Egyesült Királyságé egy egyszerűbb munkaerőpiac, könnyebb oda bekerülni, alacsonyabb presztízsű, rosszul fizetett állásokhoz jutni, de ezek feltételei is általában rosszak. Például gyakran nem járnak jogok az állással.
Könnyű állást találni, de könnyű elveszíteni is. A nemzeti minimálbér pedig a maximum, amit ezekért a munkákért fizetnek. Az Egyesült Királyság munkabiztonsági adatai a többi európai országgal összehasonlítva aránylag jók, de vannak abba az irányba mutató bizonyítékok, hogy a bevándorlók gyakran az átlagnál rosszabb körülmények között dolgoznak, például azért is, mert sokszor nem olyan munkát végeznek, ami a végzettségüknek megfelel.
Hová fordulhatnak, ha állást kapnak, de közben gondjaik adódnak, esetleg nem kapják meg rendesen a fizetésüket?
Fordulhatnak a szakszervezetekhez, de csak ha vannak az adott szektorban, vagy hajlandók ott toborozni. Az első munkahelyemen, ahol dolgoztam, például nem volt szakszervezet, de elkezdtem toborozni az embereket és lett.
A másik lehetőség a Citizen’s Advice Bureau, ami alapvető segítséget tud adni, aztán van néhány ügyvéd is, aki foglalkozik ilyesmivel, de ezek azért többnyire nem ingyen dolgoznak. Támogatást nyújthatnak még a kifejezetten a bevándorlókat segítő szervezetek, amelyeket akár az adott közösség hoz létre. A lengyelek esetében több ilyet is tudok.
Melyek azok a területek a munkaerőpiacon, ahol esélye van a határátkelőknek még állást találni?
Például Londonban (London különbözik az ország egyéb részeitől) a kereskedelmi szektorban, a vendéglátásban. Ezek, ahogy korábban említettem, rosszul fizetett munkák, általában nagy a fluktuáció, fiatalok dolgoznak például három hónapig ilyen pozícióban, aztán remélik, hogy ez egy ugródeszka lehet egy jobb állás felé.
A magasabb presztízsű állások közül például van lehetőség az egészségügyben, az ország egyes részeiben az oktatási rendszerben is dolgozni. Az a kérdés, hogy az illető milyen kompetenciákkal rendelkezik, milyen munkákat hajlandó elvállalni. A mezőgazdaságban például vannak idénymunka lehetőségek nyáron. Az építőipar is kezd magához térni.
Mit gondol, mennyire befolyásolja az aktuális politikai (mostanában meglehetősen bevándorlás ellenes) hangulat a mindennapokat, a munkavállalási lehetőségeket?
A munkáltatók szigorúbban ellenőrzik a dokumentumokat, de ha valaki EU-állampolgár, akkor nincs kérdés, joga van dolgozni. Ha valaki nem uniós országból érkezik, annak mostanság nagyon nehéz állást találni, és csak abszolút a munkaerőpiac perifériáján van rá lehetőség. Olyasmit tud csinálni, amit senki más nem végezne el.
A diszkrimináció is felmerül egyes esetekben. Vannak, akik azt gondolják, hogy a bevándorlók elveszik előlük az állásokat, pedig ez nincs így.
Én Észak-Írországban születtem, az Egyesült Királyságban élek, az anyám olasz, az apám családja Skóciából jön. Több jogom van Londonban dolgozni, mint másnak? Nem hiszem, hogy bárkinek joga lenne egy álláshoz a nemzetisége alapján.
Nem hiszem, hogy a nemzetiség előjogokat jelent. A lényeg, hogy akarok-e dolgozni, és van-e munka. Nekem mindegy milyen nemzetiségű, aki mellettem ül a munkahelyen. Van görög, bolgár, palesztin, észak-angliai kollégám. Az a lényeg, hogy együtt tudok-e működni velük, jól dolgoznak-e.
Nem érdekel, honnan származnak, sőt inkább azt gondolom, minél változatosabb az összetétele egy munkahelynek, annál jobb. Olyan dolgokat oszthatunk meg, tudhatunk meg egymásról, amit egyébként nem. Ezért gondolom, hogy London igazán gazdag, hiszen nagyon sok ember él ott, nagyon különböző kulturális háttérrel.
Ahonnan én jövök, Belfast kulturálisan nagyon szegény volt, szinte csak olyanok éltek ott, akik ott születtek. Így azt gondolom, jobban járunk a sokszínűséggel.
Ugyanakkor a kormánynak könnyű sok mindenért a bevándorlókat okolni. Vegyük a bevándorlókkal teli, Olaszországba érkező hajókat! Amikor az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország elkezdte bombázni Líbiát, nem számoltak azzal a következménnyel, hogy ilyen sok menekülő indul majd meg Európa felé.
Aki háborút indít, akár Irakban, Szíriában, vagy a Közel-Keleten, jó, ha számít rá, hogy onnan az emberek megpróbálnak elmenekülni. Nem kezdhetsz háborúba, vagy támogathatsz háborúkat, hogy aztán nekiállj panaszkodni a következmények miatt.
Mit javasolna azoknak, akik dolgozni akarnak menni az Egyesült Királyságba, mire kell felkészülniük, mit kell tudniuk?
A munkaerőpiac nem olyan vonzó, mint amilyennek messziről tűnik, többek között eléggé szabályozatlan. Sokan talán nem készülnek fel arra, hogy milyen magányos lehet valaki ilyen körülmények között, az elválás érzelmileg nagyon nehéz tud lenni. Sokszor ezeket a nehézségeket nem mérik fel az emberek.
Ugyanakkor javaslom az embereknek a határátkelést, mert az kulturálisan gazdagabbá, nyitottabbá tesz, megváltoztatja a gondolkodást bizonyos dolgokról.
Mindig fontos, hogy kérdéseket tegyünk fel, ne fogadjuk el, hogy a világ olyan, amilyen. A dolgok egyik pillanatról a másikra drámaian megváltozhatnak. Éppen Budapesten voltam, amikor a berlini fal leomlott, és egy nappal előtte ezt nem tudtam volna megjósolni.
Aki vándorol, az sokat felad, de sokat is tanul, ezt kell mérlegre tenni.
A moderálási alapelveket itt olvashatod el.
Az utolsó 100 komment: