Ha létezik világvége, akkor a skóciai Shetland elég közel lehet hozzá, hiszen a Feröer-szigetek – Norvégia – Skócia ölelésében található szigetcsoport „fővárosában” is csak 7000-en élnek. Persze, hogy itt is van / volt magyar, úgyhogy ma következzen Gyengetölcsér rengeteg képpel illusztrált írása. Kezdjük rögtön azzal, hogy miként kerül valaki éppen Shetlandra?
Clickimin Leisure Centre és a Loch
„Mivel nem akartam az összes megtakarított pénzemet elkótyavetyélni az első pár hónapban, amíg munkát keresek a UK-ben, úgy döntöttem, hogy megpróbálok az interneten, Magyarországról találni egyet. Az Anyworkanywhere oldalon nézelődtem.
Azt tudtam, hogy az Egyesült Királyságba akarok menni, de fogalmam sem volt, hogy melyik varos lenne a legjobb. Így csukott szemmel ráböktem a térképre, így a Shetland-szigetek lett az otthonom.
Küldtem emailt a kiválasztott szállodának, gondoltam, hogy majd esetleg 3-4 hét múlva válaszolnak, de a válasz már 3 óra múlva megérkezett: mikor tudnék kezdeni? Szerintem már másnap mehettem volna, de 4 hetet mondtam, hogy az otthoni dolgaimat el tudjam intézni.
A hotel amúgy nagy kockázatot nem vállalt, a megérkezésem után hallottam, hogy volt olyan jelentkező, aki saját maga szerint jól beszélt angolul, így látatlanban felvették recepciósnak (ehhez kell a relatíve legnagyobb angoltudás), de a gyakorlatban nem vált be, így áttették pincérnek, gondolom, rám is ez a sors várt volna, ha nem rázódok bele gyorsan a helyi skót angolba.
Recepciósként egy hotelben
2008 májusában érkeztem Lerwick-be, a Shetland-szigetek „fővárosába” (lakosság: 7000 fő). Úgy gondoltam, hogy a nyelvtudásommal nem lesz gond, mert korábban már két évet eltöltöttem Londonban au-pair-ként, és ez idő alatt megtanultam angolul.
Végül is a nyelvvel nem is volt gond, pár hét után belerázódtam az ottani nyelvjárásba, bár a külsőbb szigeteken élők akcentusát nem mindig értettem, például volt egy, Bressay szigetéről telefonáló hölgy, akinek a beszédéből semmit nem értettem, így próbáltam a számokra koncentrálni, hányadikán érkezik, hány napra és hány főre, ez működött.
Egy hotelben dolgoztam recepciósként, reggel 7-15 és délután 15-23-ig tartó beosztásban. Eleinte heti 2 szabadnapom volt, de viszonylag hamar rájöttem, hogy a sziget nem a szórakozási lehetőségek bő tárháza, így kértem a tulajdonost, hogy hadd dolgozzak 6 napot.
Néhány héttel ezután beiratkoztam a helyi főiskolára könyvelést tanulni, de akkor már nem lehetett visszacsinálni az 5 napos hetet, így 10 hónapon át az egyetlen szabadnapomat, plusz még egy fél napot a suliban töltöttem. A tanfolyamért nem kellett fizetnem, azt a skót kormány támogatta. A tananyagot is ingyen biztosították.
Bár a főiskola épülete nem egy Oxford vagy Cambridge, de ezek a konténerek mindennel fel voltak szerelve: légkondi (szigorúan 18 fokra állítva, kabátban és kesztyűben üldögéltem az órákon), wi-fi, minden teremben számítógépek, kivetítő, büfé, stb.
Miután korábban már jártam (nyelv)iskolába az Egyesült Királyságban, nem lepődtem meg, hogy milyen jófejek a tanárok, volt, hogy pluszórát kértem az egyiktől, mert nagyon nem ment a fejembe a tananyag, és a többiek is mindig segítőkészek voltak.
Igen, ez a college
A szállás
A hotel biztosította a szállást, heti, ha jól emlékszem, 30 font körüli összegért (amit a keresetünkből vontak automatikusan) egy 4 szobás házban laktunk négyen.
Volt még másik 3 staff accommodation is, az egyik a mellettünk lévő, a mienkkel teljesen megegyező kialakítású ház, amit az ázsiai pincérsrác állandó főzőcskézése miatt permanens kínai kajaszag lengett be, de pl. a legnagyobban volt olyan, hogy 13-an laktak, igaz, nem 4 szobában, hanem talán 8-ban.
Amikor dolgoztunk, kaját is kaptunk, de nekem elég egyhangú volt, így előfordult, amikor inkább sajátot vittem, mert hiába adtak steak-et (nem adtak), ha mindennap azt eszed, unalmassá válik.
Az első hotel egy pici, 34 szobás hely volt egy köpésre a tengertől, bár Shetlandon elég nehéz olyan helyet találni, ami nem a tenger mellett van, miután elég keskeny sziget (Lerwickben 8-10 perc alatt átbicikliztem egyik partról a másikra és nem vagyok egy Lance Armstrong).
Sikerült a legforgalmasabb időszakot (május vége) választanom a kiköltözésre, így nem volt más választásom, gyorsan bele kellett tanulnom a vendégek kiszolgálásába.
A téli időszak ezzel szemben nagyon csendes, voltak olyan napok, amikor egy vendég se volt a hotelben, pedig addigra már áttettek a nagyobb, 64 szobás szállodába, ami 2 perc sétára volt a szállástól. De így legalább tudtam tanulni.
A kocka alakú Shetland Hotel a szobámból, bal oldalon a hajóállomás
Hogyan juthatunk el ide?
Shetlandot kétféleképpen lehet megközelíteni: hajóval Aberdeenből, ez kb. 12 óra, este 7-kor indul és reggel 7-re ér oda, kabint lehet vásárolni, de nem kötelező.
Amikor először utaztam vele, a bárban aludtam az üléseken, utána inkább kifizettem a kb. 20 fontnyi ágyat. Igényeltem olyan kártyát is, amivel shetlandi rezidenskent jogosult voltam olcsóbb hajó- és repülőjegyre is.
A másik lehetőség a repülő: Glasgowból, Edinburghból es Aberdeenből, alkalmanként azt hiszem Invernessből is indultak járatok, ezek 1-1.5 órás utak, és egy pici, 30 üléses, propelleres, hangos gépen zajlanak. Talán nyáron van Londonból közvetlen járat is néhányszor egy héten.
Ezzel repültünk Edinburghból, ennél a pontnál akartam visszafordulni
A repülőtér...
Gyorsétterem nincs, kínai van
Ha nagyon rossz volt az idő, ami néhányszor előfordult, akkor napokig nem volt se hajó, se repülő, és ezzel együtt ellátmány sem. Ilyenkor kiürültek az üzletek polcai, egy alkalomra emlékszem, amikor katonai repülő hozott kaját néhány nap után, hogy a szigetlakok ne a birkákat nyírják le/ki.
Mivel ide mindent hozatni kell, az árak jellemzően magasabbak, mint a main island-en. Nincs McDonalds, semmilyen gyorsétkezde nincs, egyszerűen nem éri meg arra a pár 10 ezer emberre.
Viszont van kínai étterem, kettő is (ez amolyan Adidas-os történet, ha igaz: a kínai éttermek tulajai unokatestvérek, vagy legalábbis rokonok, de összevesztek és így lett egy étteremből kettő), egy nepáli, olasz, meg biztos másfajta is, van csontkovács, bababolt, fogorvos, posta, 3 bank, kis könyvesbolt, és ultramodern szabadidőközpont.
Igazából minden van, ami kell, mozit állítólag a színházban csinálnak, kivetítővel, de ez 4 éve volt, ha jól tudom, vannak tervek igazi mozi építésére is.
Egy idő után azonban én úgy éreztem, hogy muszáj elmennem valahova, ami nem Shetland, fojtogató a bezártság érzése, hogy bármerre indulsz, vízbe botlasz, nagyon sok helyi lakos is pár havonta átugrott Aberdeenbe pár napra, volt, akinek a KFC hiányzott, és vissza is hozott a rántott csirkéből; volt, aki a rendes méretű és választékú boltokat hiányolta, vagy csak el akart menekülni a nagy szárazföldre.
A magyarázat: az olaj
Shetland az olajból gazdagodott meg, ez a magyarázat arra, hogy a sportközpont olyan modern, amilyen, sőt, meg a kisebb, 3000 fős falvakban is olyat láttam, ami Budapesten is ha nem is luxusszámba menne, de mindenki elégedetten csettintene.
Az olajkitermelés annyiban érintett minket, hotelben dolgozókat, hogy amikor rosszra fordult az időjárás, jellemzően télen, akkor evakuálni kellett a platformokon dolgozókat, több száz embert, akiket a sziget szállodáiban szállásoltak el.
Mindig gyomorgörcsöm volt, amikor ők jöttek, egyszerre csak megjelenik 100 marcona pasas, és mindig van valaki, akinek nem jó a kétágyas szoba, neki egyágyas kell, amit nem engedélyez a cég, ezt saját maguknak kellene fizetniük, fizetni érte nem akarnak, így jöttek a történetek a hasmenésről meg a vírusról, meg a hányásról.
Mivel kiszabadultak a bezártságból, hiába nem ihattak hivatalosan, mindig berúgtak, és néha randalíroztak is. De akit ittasan kaptak a platformra való visszainduláskor, azt simán kirúgták.
A halászok és a bezártság
Természetesen rengeteg halászhajó is működik errefelé, ők sem mindig győztesen kerülnek ki a természettel vívott harcból. Egyszer megszállt nálunk valaki, aki hajón dolgozott, és valószínűleg belebolondult a bezártságba, mert az ügynök, aki hozta, azt mondta, hogy esett az eső, nagyon rossz idő volt a hajón, a pasi meg kiment ablakot mosni. Ezek után egy éjszakára hozzánk jött.
Éjszaka kísértett a hotelben, mászkált fel-alá, amivel a frászt hozta a vendégekre, és mivel egy 120 fős rendezvény volt, akadt jópár ember. Reggel már fél 10-kor lent volt a recepción (bár a taxi 10 30-ra volt megszervezve), és a kulcsát kereste, mondván, George-nál, az ügynöknél van.
Mondtam, hogy az nem valószínű, de ő erősködött, hogy „George mindent tud a kulcsról”. Ha nem féltem volna tőle, röhögtem volna, de elég nagydarab ember volt, és nagyon ijesztő volt ez a teljes koordinálatlanság, és összeszedetlenség, vártam, mikor robban fel.
Majd eltűnt. Fél 11-kor megjött a taxi, hogy vigye a reptérre, hívtam a szobáját, semmi válasz. Egy manager (nő) kopogott az ajtaján, mondta, hogy mindjárt jön, bár ekkorra már félig le volt vetkőzve. Tíz perccel később természetesen nem jött.
Megint telefonáltam neki, mondta, hogy köszöni, jön. Újabb 10 perc után én mentem kopogni, de be voltak gyújtva a rakétáim, ha esetleg menekülnöm kell. Olyan óvatosan nyitotta ki az ajtót, mint egy horrorfilmben, attól tartva, hogy most fogja megtámadni egy zombi, de aztán jött utánam. Mire a folyosó végére értem, eltűnt. Mindeközben többször beszéltem a taxissal, aki békésen olvasgatott, és nem izgatta magát, hogy a fuvar már 40 percet késik.
Végül felhívtam az ügynököt, hogy nem tudjuk kicsalogatni nemhogy a hotelből, de még a folyosóra se. Neki sikerült, de kérte, hogy nézzünk körül a szobájában, mert a muki óráját a folyosón találta meg. A takarítók egy nagy zacskóval leptek meg minket így Mikulás után, plusz a személyes iratokkal, pénzzel. Megint csörögtem az ügynöknek, aki kissé rezignáltan vette tudomásul a dolgot, majd közölte, hogy amúgy is mennie kell a reptérre, összeszedni a pasit, mert ott is műsorozott és a biztonságiak le akarják tartóztatni.
Este 11 órai világosság munka után
Az időjárásról
Shetlandon mindig fúj a szél. Mindig. Két nyarat töltöttem ott, mind a két nyáron felment egész 20 fokig a hőmérséklet, de mázlim volt, mindenki azt mondta, hogy ez a kettő volt évek / évtizedek óta a legmelegebb.
A szigeteket úgy reklámozzák, hogy egy nap alatt mind a négy évszakot megtapasztalhatja az odalátogató, és ez így is van. Percenként változhat, esőből hó, majd napsütés simán elképzelhető 10 percen belül.
A legrosszabb, amikor esik az eső és fúj a szél (a szél mindig fúj, ugye, teljesen máshogy kell öltözködni, mint otthon), nemegyszer mire hazaértem a hotelből (2 perc séta), nyakig vizes lettem, hiába volt rajtam kapucni, sál, sapka, kesztyű, a hátamon folyt az eső, mert az itt vízszintesen esik.
A Shetland-szigetek több mint száz szigetből áll, de ebből csak olyan 15 lakott. Gyakran bizonyos látványosságok úgy hirdetik magukat, hogy a „legészakibb sziget”, „legészakibb kocsma”, vagy a „legészakibb postahivatal”, sőt, van legészakibb buszmegálló is Unst szigetén (sajnos ide nem jutottam el, ezt a képet loptam a netről), ez mindig ilyen csicsásan fel van díszítve.
(fotó)
Nőnek öltözött férfiak
Az egyik, ha nem a legnagyobb ünnep Shetlandon az Up-Helly-Aa, minden év januárjának utolsó keddjén tartják az 1880-as évek óta. A karácsonyi időszak végét ünneplik vele, és az összes szálloda és B&B megtelik erre a pár napra, a világ minden tájáról, még Ausztráliából is jönnek turisták megnézni.
Az előkészületek már előző februárban elkezdődnek, megépítik a hajót, amit az est csúcspontján felgyújtanak. De még az égetés előtt különböző csapatok (squads) beöltöznek hagyományos viking, vagy csak simán vicces hacukákba és fáklyás felvonulást tartanak, ez sötétedés után indul (a közvilágítást is lekapcsolják), át a városon.
Majd egy központi helyen (amikor én kint voltam, ez a játszótér volt, nem tudom, hogy ez állandó helyszín-e vagy minden évben változik) a felvonulók (guizers) a Guizer Jarl (a kijelölt vezető) jelére fáklyáikat a hajóra hajítják.
A felvonuláson csak férfiak vehetnek részt, a diszkrimináció ellentételezéseként a hajóégetés után ők szórakoztatják a nőket, időseket és gyerekeket a hall-okban, vagyis ahol elég nagy a hely ahhoz, hogy pár perces kis mókás előadásokat tartsanak. Ilyenkor meglepően sok férfi öltözik nőnek, és a helyiek szerint ezt egy kicsit túlságosan is élvezik.
Nekem viszonylag korán haza kellett mennem erről a buliról, mert másnap reggel 7-től dolgoztam, de még akkor is ment a parti a kompkikötő termében, messzire elhallatszott a kiszűrődő zene és kurjongatás.
Szerencsére elég sok helyre eljutottam a szigeteken az ottlétem másfél éve alatt, következzen ezekből egy válogatás.
St. Ninian’s IslandMagán a szigeten a birkákon kívül nincs sok látnivaló, de csak akkor tud az ember átsétálni, ha apály van.
Mavis Grind
Ez az a hely, ahol az Északi-tenger és az Atlanti-óceán a legközelebb van egymáshoz. Állítólag át lehet dobni egy követ az egyikből a másikba, ezt én megcáfolnám. Lehet, hogy légvonalban „csak” 300 méter van a kettő között, de ki az, aki 300 métert átdob (pedig én kézilabdáztam)? Másrészt, egy kisebb hely is közbeékelődött, így megnézném azt, aki ezt abszolválja.
(Mavis Grind - fotó)
Érdekesség még, legalábbis nekem az volt, ahogyan ezek a kis öblök az úton ki lettek alakítva: mivel „vidéken”, azaz a városokon kívül egysávos utak vannak, a szembejövő autós ide húzódik, amíg a másik el nem megy mellette. De ez engem a Kis Hercegre emlékeztetett, amikor a kígyó lenyelte az elefántot.
Ronas Hill Shetland legmagasabb pontja, olyan 450 méter. :) Itt kezdődik a tundra, és amerre a szem ellát, mindenhol pirosas színű gránitkövek/sziklák hevernek.
Ronas Hill
Az az izé a távolban Yell szigete, ide sajnos már nem jutottam el.
Kajakozás közben
Korábban párszor már kajakoztam a Tiszán, de ez azért más volt, amikor lenéztem, vagy a lapátot megmerítettem a vízben, több száz medúza úszkált körülöttem, mindig láttunk fókát, rengeteg madarat, gyönyörű helyeken jártunk.
Utólag belegondolva már nem biztos, hogy kimerészkednék, egy ottani barátom írt pár évvel az elköltözésem után, hogy egy közös ismerősünk eltűnt kajakozás közben, pedig ő gyakorlott volt, nem olyan kis kezdő, mint én. Azt hiszem, végül napokkal később megtalálták a holttestét.
Itt olyanok is elképzelhetőek, hogy például amikor a reptérről mentem haza Lerwickbe, a buszvezető első szóra hazavitt, pedig a buszvégállomáson túl laktam, így megspórolt nekem fél óra sétát / taxiutat a bőrönddel.
A helyi Westend
A shetlandiak ugyan skótok, de akikkel én találkoztam, azok mind shetlandinak vallották magukat, sőt a szigeteknek saját zászlajuk is van. Korábban Norvégiához tartozott ez a terület, így a shetlandi zászló a skandináv és a skót ötvözete: skót színek skandináv mintán.
A moderálási alapelveket itt olvashatod el.
Utolsó kommentek