Ma kivételesen nem egy történet következik, hanem egy friss statisztika a Nagy-Britanniában élő uniós állampolgárokról. A friss persze relatív, hiszen elég nagy az átfutási idő, de azért találhatunk érdekességeket, például az arányok valószínűleg keveset változtak. Egyszóval ma az Oxford University Migration Observatory felmérését mutatom meg.

Az nem újdonság, hogy nehéz akár megközelítőleg pontos adatot mondani arról, hány magyar él külföldön, ami egyrészt az Európai Unió lényegéből (lásd a munkaerő szabad áramlása) fakad, másrészt abból, hogy a statisztika nem tudja tartani a lépést.

Most az Oxford University adott ki adatokat, de ezek is a 2011-es népszámláláson alapulnak, és az nem kérdés, hogy a magyar határátkelés éppen ezekben az években gyorsult fel.

Egyszóval az adatokat fenntartásokkal kell kezelni, ám van egy olyan érdekes vetülete a kérdésnek, amin alighanem érdemes elgondolkozni, és amiről érdemes beszélgetni.

Nem a jelenség, az arányok újak

Mielőtt azonban belevágnánk, azért pár mondatban összefoglalom a tanulmány lényegét, ami szerint a 2004-ben csatlakozott közép- és kelet-európai tagállamok lakosainak 1,3 százaléka él Nagy-Britanniában, de még egyszer mondom, ezek 2011-es adatok, tehát azóta ez az arány (ha magunkból és a bolgár-román csatlakozásból indulunk ki) valószínűleg még magasabb.

Augusztusi adatok szerint egyébként egy év alatt negyedével nőtt a 8 volt szocialista országból Nagy-Britanniába érkező határátkelők száma. A britek minden más uniós országnál több állampolgárságot adnak ki a bevándorlóknak, 2012 óta például 193 ezer darabot, ez a szám 2000 óta elérte a 2,1 milliót, ami azért nem kevés.

A Migration Observatory igazgatója, Dr. Carlos Vargas-Silva arra hívta fel a figyelmet, hogy a kelet-európai bevándorlás Nagy-Britanniába nem teljesen új jelenség: „Az 1951-es népszámláláskor az írek mögött a lengyelek alkották a második legnépesebb csoportot az itt élő, de külföldön született lakosok között. De az elmúlt tíz évben tapasztalt változás mérete sokkal nagyobb”.

Meglepetés az élen

Akkor nézzük az adatokat (a részletes táblázatot itt lehet megnézni), mert ezek nem minden tanulság nélkül valók. Ki gondolta volna például, hogy minden harmincadik litván Nagy-Britanniát választotta új otthonául, ez a szám a lengyeleknél 60, a magyarok esetében pedig 200.

Érdekesebb azonban, ha a százalékos arányokat nézzük, mert ezek talán valamivel nagyobb támaszpontot adnak a jelen helyzetre (persze annyiban még így is torzak lehetnek az arányok, hogy a német és az osztrák munkaerőpiac 2011 májusában nyílt meg előttünk).

A magyarok esetében tehát az arány 16 százalék (azaz nagyjából minden 6. magyar határátkelő választja Nagy-Britanniát), vannak azonban egészen durva adatok is. Például a lettek esetében 42 százalékról, a litvánoknál 33 százalékról beszélhetünk.

A lengyelek hozzánk hasonlóan 16 százalékon állnak, a szlovákok és az észtek durván 13-13, a bolgárok 10, a csehek közel 6, a románok valamivel több mint 3, míg a szlovénok mindössze 2 százaléka választja az Egyesült Királyságot.

Nem csak a kelet-európaiak

Persze egyszerű a Kelet-Európából érkezetteken elverni a port, de vannak nyugat- és dél-európai példák is. Ebben az esetben (abból kiindulva, hogy valószínűleg kisebb volt a nekibuzdulás az elmúlt években, kivételt ez alól talán a spanyolok, görögök jelentenek a válság miatt) a számokat is leírom, akad köztük pár meglepő.

Őszintén szólva engem leginkább az lepett meg, hogy közel 1,9 millió német él másik európai uniós országban (számuk Nagy-Britanniában kevés híján elérte a 300 ezret!), de több mint 900 ezer francia is úgy gondolta, másik tagállamban próbálkozik (közülük 140 ezren választották a briteket).

A brit állampolgárok közül több mint 1,1 millió él külföldön. Ők jellemzően nyugdíjasok, akik Spanyolországba (300 ezer fő) és Franciaországba (170 ezer), esetleg más meleg éghajlatú országba, valamint Írországba (287 ezer) vagy valamelyik nekik olcsóbb kelet-európai országba, talán éppen Magyarországra (3600 fő) költöztek az elmúlt években. Szintén 1,1 millióan vannak a portugálok is.

Az olaszok még kicsit ezt a számot is meghaladják (1,2 millióan vannak), míg a spanyolok közül 600 ezren vágtak neki. Nem különösebben fontos, de érdekes, hogy a szigetet odahagyó 100 ezer ciprusi 79 százaléka Nagy-Britanniába ment.

Mindezzel azt szerettem volna megmutatni, hogy noha a határátkelést elsősorban a kelet-európai országokból érkező bevándorlókkal kapcsolatban emlegetik és erre a vonalra tematizálják, a jelenség legalább ennyire jelen van a „régi” tagállamokban is.

Természetesen más helyzetből vág neki egy német egy másik uniós tagállamnak, mint egy lengyel vagy egy magyar, de ez nem jelenti azt, hogy pusztán kelet-európai kérdésről lenne szó – azt gondolom, hogy mindez alapvetően az Európai Unió lényegéből fakad.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.