Valami azt súgja, a blog olvasói közül elég kevés embernek adatott meg, hogy eljusson egy hollywoodi show felvételére (még akkor is, ha ez annak a koncertrésze), úgyhogy ideje, ha közvetetten is, pótolni ezt a mulasztást. Emellett kézbe veszünk igazi orosz / szovjet fegyvereket és ellátogatunk a pretoriai állatkertbe is az eheti blogajánló során.

Ki ne szeretett volna valaha is eljutni egy igazi amerikai tévéshow felvételére? Én igen, ezért is örültem meg a Hungeleno oldal bejegyzésének, ami éppen erről szól (igaz, nem a teljes műsorról, csak annak egy részéről, na de a részletek mindjárt kiderülnek).

„Az egész igazából ott kezdődött, hogy néhány hónapja regisztráltam egy oldalon, (www.1iota.com), amin ingyen belépőket sorsolnak ki Los Angeles ismert stúdióiban forgatott showműsorokra, tehetségkutatókra, vagy koncertekre, ahol szinte az összes sztárral találkozhatsz, aki még él (!).

Akkora mázlim volt, hogy 2db jegyet kaptam a Jimmy Kimmel Live Show-ban fellépő "Bush" zenekar "mini" koncertjére. (Azért mini, mert ez csak egy promóciós fellépés volt a nemrég megjelent új albumuk miatt, viszont ha már odacsődítettek pár száz rajongót, akkor zenéltek még nekik egy keveset.)

Igaz, magáról a showműsorról lemaradtam - mert oda nem szólt a belépőm - de a „futottak még kategóriában” csak hozzám vágta a rendszer ezt a két jegyet. Szóval nagy volt az öröm. (...)

Azt tudni kell még az ilyen tévés forgatásokról, hogy egy „Révai Nagy Lexikona” tartalomjegyzékének megfelelő litánia tartozik csatolmányként a jegyek mellé, benne az ismét csak KÖTELEZŐEN betartandó szabályokkal a kedves néző számára.

Mint például

- milyen színű és stílusú ruhában lehet, illetve nem lehet megjelenni a felvételen (se fehér, se tiszta fekete, se rikító, se mintás, se feliratos, se újatlan top, se rövidnadrág, se kalap, se papucs...stb.)

- egyes produkciókra csak lapos talpú zárt cipőben lehet menni, a másikra csak magassarkúban (a férfiakra gondolom ez nem vonatkozott)

- csak kaliforniai ID-t, vagy érvényes útlevelet fogadnak el a bejáratnál, ahol még egy fémdetektoron is keresztül kell menni, ami remélhetőleg nem fog feltartóztatni!

- vizet, vagy egyéb italt szintén nem lehet bevinni, de ételt sem, max. egy müzliszeletet tudsz becsempészni valamelyik testnyílásodban a több órás felvételre (!).

(…)

- a legtöbb helyen pedig nem vihet be magával senki táskát a felvételre (!). Nekem, mint legtöbbször busszal és metróval közlekedő személynek ezt a pontot képtelenség betartani. Hiszen ha elindulok otthonról, a lakáskulcs, az útlevél, a pénztárca, a Metro card, a mobilom, egy napszemüveg, és legalább egy kardigán az iszonyatos légkondik miatt mindig nálam kell, hogy legyen. (...)

Már csak pár méter lett volna hátra, hogy ott legyek a színpad előtti tömegben végre én is, de hirtelen egy nálam is másfél fejjel magasabb őr (jómagam is kb. 176 centi vagyok) elém állt, és közölte, sajnos a táskával nem mehetek be a koncertre. Mi vaaan????

Gyorsan kapcsoltam, és közöltem vele, hogy egy egyszerű magyar turista vagyok, nincs se kocsim, se bomba nálam, a hotel meg ugye messzire van, ahonnan jövök és naaaa... léccike, please. Sajnos egyre erősebben csóválta a fejét, és közölte, hogy nem tehet semmit, ez a szabály! De volt annyira segítőkész, hogy megemlítette, van itt néhány saroknyira egy hotel, oda bevihetem megőrzésre a táskámat, (ami fizetős természetesen), és talán vissza is érek a koncertre... vagy nem. (...)

A csuklómon a belépővel nem sokkal később be is csukták a stúdió udvarának a kapuját, pontosan az orrom előtt! :( Remek!

És itt jött a magyar leleményesség, ami nem ismer határokat! Felfedeztem a kerítések összeillesztése között egy tíz centiméteres rést, és onnan pont rá lehetett látni a színpadra. Nem mozdultam sehova se, hiszen enyém volt az utca legszuperebb kukkolóhelye. :)

Végre nagy ujjongás, füst, fények, majd Jimmy Kimmel a színpadra konferálta Gavin Rossdale-t és csapatát!!! Azonnal vadul fotózni kezdtem a kerítés mögül, amikor megérkezett mellém a helyi paparazzi szekció, az itt megszokott kötelező felszereléseikkel: létrákkal, szivarral (!), hatalmas objektíves fényképezőgépekkel, és kamerákkal.”

Természetesen szokás szerint ez nem a teljes történet, aki azt szeretné elolvasni (szerintem érdemes), az ne habozzon ide kattintani!

Éleslövészet

Hollywoodtól minden tekintetben elképesztően messze van Izsevszk, Oroszország közepe egy másik világ. Mást ne mondjunk, már leesett a hó, és az általam nagyon kedvelt Káma-túra blog szerzője budapesti vendégeivel egy egészen érdekes programot talált.

„Az elmúlt napokban régen várt pillanatokat éltünk át. Közel két éves szervezőmunka eredményeképpen pár nap erejéig végre meglátogatott minket néhány budapesti barátunk. Mivel Izsevszk elsősorban a hadiiparáról nevezetes, ezért nem is lehetett más látogatásuk vezérfonala, mint a fegyverek, harckocsik, háborús emlékművek. (...)

Az idejekorán beköszöntött télies időjárás sajnos nem kedvezett a városnéző túráknak, de azért igyekeztünk eljutni minden egyes érdekes szegletébe a városnak. Útvonalunkat rendszeresen úgy alakítottuk, hogy útba ejtsük a városszerte elszórt, emlékműként vagy köztéri szoborként funkcionáló harci eszközöket. Emitt egy ágyú, amott egy tank (bocsánat, harckocsi) – vidáman cikáztunk a nevezetes pontok között, mintha csak egy hatalmas rejtvényfüzetben kötözgetnénk össze valami sejtelmes ábra pontjait.

A túra legfontosabb állomása természetesen nem lehetett más, mint a Kalasnyikov múzeum, ahol nem csak látható a hírhedt AK-47-es, hanem az alagsori lőtéren ki is próbálható. (...)

A lőtérre egyesével mehettünk be. Közben a többek a lőtér folytatásában kialakított, de attól ablakkal elválasztott helyiségben várakozhattak. A fegyverekbe minimum 5 lőszert töltenek be, de mi nem is akartunk többet, mert nem volt olyan olcsó egy-egy töltény.

Másnap a megbeszélt időpontra mentünk vissza a múzeumba. Szerettünk volna sorozatot lőni a Kalasnyikovval, de azt nem engedte, ezért azt aznap már kihagytuk. Szerettünk volna lőni a szintén Izsevszkben gyártott Jarigin pisztollyal, de valami miatt azzal se lehetett, csak a kétszer olyan drága töltényű Glock-17-el. Ez okozott némi tanácstalanságot a társaságban, ezért újra elveszettük a kapcsolatot a „személyzettel”. (...)

Én mentem elsőnek lőni a társaságból, ami annyiból volt egy kicsit rossz, hogy a Dragunov távcsöve szerintem egy kicsit be volt párásodva a hűvös levegő miatt. Az első pár lövésnél alig láttam a célt, aztán valahogy az utolsóra minden kitisztult, és azzal a lövésemmel bele is találtam a céltábla közepébe.

A fiúk kezében az M-16-os nem hazudtolta meg magát, és kétes híréhez híven többször is beragadt. Egy kicsit meg kellett olajozni, hogy folytathassák a lövészetet.”

Az eredeti poszt ennél jóval hosszabban taglalja a történteket, érdekes képekkel, videóval, szóval mindenképpen ajánlom elolvasni, amit ide kattintva tehettek meg.

Állatkert Pretoriában

Ha már ekkorát kalandozunk ezen a héten, akkor menjünk még messzebbre, egészen Dél-Afrikába, azon belül is a pretoriai állatkertbe az Afrikaland blog kalauzolásával.

„Hazautazásunk előtti utolsó programként meglátogattuk a pretoriai állatkertet. Már régóta el akartam menni a johannesburgiba, de mivel az összes kollégám azt javasolta, hogy ne oda menjünk, hanem ide, megfogadtuk a tanácsukat, és szerintem jól tettük.

Majd 5 órát voltunk az állatkertben, ami bár nem egy szuperszonikus hipertech kert, és a budapesti jobb is, igazán megéri bemenni és körbejárni. Nem csak azért, mert kellemes időtöltés szép napsütésben állatok között mászkálni (márpedig ez egy nagy kert, sokat lehet benne sétálni), hanem mert olyan állatokat is láthatunk, amiket élőben máshol nem igazán. (...)

Majmokból nincs túl sok a kertben, annak ellenére, hogy a környező országokban biztosan sokfélét szerezhettek volna be. Szerencsére a bemutatott fajok nincsnek helyszűkében, a gibbonok vígan ugrálhatnak, egy teljes gorillacsaládnak pedig még bujkálásra is alkalmas, körbejárható sziklatömbje van.

Én legalább 5 elefántot számoltam, és az összes orrszarvú valamint viziló is bemutatkozik. A vízilovaknak szép nagy medencéket és sütkérezőt építettek, és van külön borjúnevelő részleg is, hogy a vízilóbikák ne pusztítsák el az újszülötteket. (...)

Viszonylag sokféle madarat is bemutatnak, rengeteg papagájféle és ragadozó madár van. Építettek egy óriási üveg röptetőt is, amiben szabadon sétálhatnak az emberek, míg a fejük felett repkednek a madarak. A jó elképzelés sajnos nagyon gyenge megvalósítással járt... (...)

Az állatkert területén van egy hegyecske is, amire nem csak gyalog, de felvonóval is fel lehet menni. Vicces megoldás, mert a mi szemünk ilyet csak a hegyekben lát, de ettől még itt is kiválóan működik. (...)”

Az eredeti posztban (ide kattintva érhető el) jóval bővebben olvashattok a pretoriai állatkert lakóiról, és ami ebben az esetben legalább ilyen fontos, nagyon sok fényképet is találhattok róluk.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.