A mai történet legfontosabb üzenete számomra az, hogy milyen sokat számít a pozitív hozzáállás és a rugalmasság, különösen akkor, ha az ember külföldön próbál meg boldogulni. Zoltán története azért is érdekes (és számomra szívmelengető), mert a Határátkelő törzskommentelői közül kettőnek is szerepe van a sikerben!
„Idén márciusban jelent meg a kis szösszenetem a blogodon. Kaptam hideget-meleget, sok dologban egyet tudtam érteni a hozzászólókkal, néhányban nem. Kaptam néhány hasznos tanácsot és szerencsére konkrét segítséget is. Itt szeretnék köszönetet mondani - amennyiben lehet - Don Kartasch-nak és Mr Long-nak az önéletrajzommal kapcsolatos segítségért, valamint K. János-nak és M. Márk-nak, akik segítsége nélkül valószínűleg nem pozitív hangvételű lenne a mostani levelem. Valamint természetesen mindenkinek, aki segített vagy próbált segíteni akár csak egy jó szó erejéig is. Nagyon sokat jelentett, hogy támogattatok.
Kényszerpályán mozogva
Ott fejeztem be legutóbbi levelem, hogy igyekszem kideríteni, hogyan tudok villanyszerelővé válni villamosmérnökből. Nos, ez részben sikerült is. Azon a héten, amikor megjelent a poszt, vitába keveredtem a fizetésemmel kapcsolatban a főnökömmel, így egyfajta kényszerpályán mozogva teljes intenzitással tudtam magam belevetni a mérnöki munkakeresésbe. Feltöltöttem létező (a cv-library.co.uk nagyon jó oldalnak bizonyult) és létezhetetlen helyekre az igencsak feljavított önéletrajzomat és jelentkeztem szinte minden lehetőségre, ami szembejött.
Kitöltöttem mindenhol, ahol csak lehetett a beépített önéletrajzokat, kérdőíveket és mindent, amit csak az álláskereső oldalak felajánlottak. Ezek nagyon hasznosnak bizonyultak, mert sok apró részletet tudtam módosítani az önéletrajzomon általuk.
Nem számoltam hány helyre jelentkeztem, de egy héten belül elkezdtek hívogatni az ügynökségek. Kezdetben napi egyszer-kétszer, később napjában 5-7 hívásom volt. Volt olyan, aki konkrét ajánlattal kapcsolatban hívott, de néhány perc beszélgetés után azt mondta, hogy nincs semmije, majd hív. Nekik nyilván nem volt elég az angol nyelvtudásom, de ezekkel is egyre nagyobb rutint szereztem az interjúzásban.
Alapkurzus pár nap alatt
Mivel nem az a fajta vagyok, aki tud és szeret a fenekén ülni és várni a sült galambot, ezért közben intéztem a villanyszerelő-képzést is. Tálaltam egy magyar céget, akiket csak ajánlani tudok. Ők szerveznek egy indiai fiatalemberhez számos kurzust, ami ugyan angol nyelvű, de Nishitnek nagyon nagy gyakorlata és tapasztalata van a nem angol anyanyelvűek oktatásában. Én legalább hat magyarral találkoztam az alatt a 3 napos kurzus alatt.
Az ő cégét is érdemes megkeresni, néha akcióz bizonyos kurzusokat. Ott jelenleg 400 font körül el lehet végezni a 17th editiont, ami az első lépes a villanyszerelősséghez, bár utána van egy elég húzós vizsga, amire érdemes tanulni. Nishit azonban nem kér pénzt a sikertelen vizsga utáni konzultációkért, amíg az ember le nem vizsgázik. Tényleg nagyon rendes, emberileg is és szakmailag is. Szóval ott néhány nap alatt letettem az alapkurzust, majd két héttel később megcsináltam a vizsgát is.
Ezután megkerestem mi kell az ECS cardnak nevezett tüneményhez. Itt kell egy health and safety vizsgát tenni, amihez letölthető az oldalukról a tananyag. Háromszáz kérdésből kérdeznek negyvenet, amire legalább 85%-ban jól kell tudni válaszolni (34 helyes válasz minimum) harminc perces vizsgaidőtartammal.
Szerencsémre az öcsém programozóként dolgozik, így amikor megkértem, hogy csináljon egy kis programot a tesztkérdések gyakorlásához, két nap alatt fel tudtam készülni a vizsgára. Háromszáz kérdésből 40 véletlenszerűen kiválasztva 3 perc alatt 100%-ra sikerült. (Kérésre el tudom küldeni a programot bárkinek, nagyon kicsi.)
Külön gratuláltak a csoport előtt, de nem igazán jelentett pluszt, csak az érzés miatt érte meg. Amennyiben megvan mindkét vizsga, lehet kérni az ECS kártyát.
Én az apprentice kártyát választottam, mert ahhoz már elegek volt a megszerzett vizsgák. Nem akarok senkit sem meggondolatlan cselekedetre csábítani, de a 17th edition és a health and safety vizsgák megszerzéséhez semmilyen előtanulmány nem szükséges elvileg (azért nem árt tisztában lenni az alapfogalmakkal).
Nem kell semmilyen végzettség vagy egyéb papír, tehát ezzel a két papírral el lehet kezdeni pl. egy villanyszerelő segédmunkát. Nishit el tudja mondani melyik az a két vizsga, amit le kell rakni 2 éven belül, amivel teljes értékű villanyszerelővé lehet válni.
Valamint további információval tud szolgálni milyen 2-3 további vizsga kell ahhoz, hogy az aláírási jogod is meglegyen (teljesen önállóan, felügyelet nélkül lehet dolgozni, nem kell engedélyekért és felülvizsgálatokért külön fizetni valakinek – az már maga a villanyszerelő mennyország). Én erre a szintre már nem jutottam el, mert közben intéztem a buszsofőri állást.
Jöhetett a busz
Nem szeretem különösebben az autókat, de nagy gépeket és járműveket világéletemben szerettem volna kipróbálni. Gondoltam, miután már több mint egy éve van angol jogosítványom és elég régóta vezetek is a „rossz” oldalon, meg merem kockáztatni egy busz elnavigálását is.
A jogosítványcseréhez 180 nappal az országban tartózkodás után postán be kell küldeni az oldalukról postán kérhető vagy a postáról ingyen elhozható adatlapot a régi magyar jogosítvánnyal és egy másik okirattal együtt (pl. útlevél vagy személyi igazolvány).
Magyar szemmel meredeknek tűnik a postára bízni az útlevelet ÉS a jogosítványt, de itt meg lehet tenni (nem árt biztosítva küldeni). Néhány nap múlva visszaküldik a második magyar okiratot (a jogosítványt értelemszerűen megtartják). Kb. két hét után küldik az újat. Mindez 50 font plusz postaköltségbe kerül.
A felvételi
Kiválasztottam a lakóhelyemhez közel eső nagyobb busztársaságok közül kettőt-hármat. Elolvastam, kiről mit írnak, és hogyan kell jelentkezni hozzájuk. Úgy alakult, hogy végül is az Arriva felvételijére jutottam el, így azt fogom röviden ismertetni. Közvetlenül az Arriva oldaláról is lehet jelentkezni, minden információ megtálalható itt
Körülbelül a jelentkezés elküldése után egy héttel volt egy telefonhívásom, ahol rákérdeztek néhány részletre, majd néhány nap múlva kaptam egy behívó levelet. A levél tartalmaz dresscode-ot és néhány információt a várható felvételiről, de a legfontosabb rész, hogy el kell vinni a jogosítványhoz tartozó zöld színű lapot is, mert ezen tartják nyilván a büntetőpontokat. Amennyiben az nincs nálad, nagyon csúnyán néznek rád illetve haza is küldhetnek.
A felvételi első része nagyon egyszerű: négy részből álló írásbeli feladatlapot kell kitölteni nagyjából 40 perc alatt. Az első része szövegértés: néhány mondat a karácsonyi forgatagban közlekedő buszokról, erről tesznek fel 4-5 kérdést. Két-három szavas válaszok elegendőek és minden válasz ott van a szövegben.
A második része egy kicsit nehezebb, de néhány szabályt betartva könnyen meg lehet ugorni. Ez egy 6 kockából álló képregény, általában valamilyen buszozással kapcsolatos kis történet. Valaki fel akar szállni, leinti a buszt, a sofőr megvárja az utast, az jegyet kér, megkapja vagy szólnak neki, hogy kevés a pénz, leül, és közben gondol valamit. Amit most leírtam az egy valós példa.
Amire szerintem érdemes figyelni
- nyilván csak olyan szót szabad leírni, amit le tudsz helyesen írni;
- ne keverd az igeidőket (őket nem zavarod össze, de magadat könnyedén), én csak egyszerű múlt időt használtam;
- ne használj bonyolult szavakat, viccesen hangzik, de a „the man” jól leírva sokkal többet ér, mint a „the passenger” rosszul;
- hat képkocka van, de nekik a lényeg kell nem egy tündérmese (ezt szó szerint el is mondják);
- vannak szavak, amiket mi ritkán használunk, nekem volt egy ilyen (szinonima a „shame”-re), én azt javaslom, ne próbáld kitálalni mit jelent, írd le, amit te gondolsz.
A harmadik rész egy szerintem egyszerű jegyvásárlásos példasor. Én azt gondolom, hogy negyedik-ötödik osztályos gyerek meg kell, hogy tudja csinálni hibátlanul fejben és te használhatsz papírt, ceruzát (én láttam számológépet is, de nem értem mit számolt az illető). Szóval nagyon egyszerű.
Az utolsó rész egy menetrend értelmezéses számolós feladat. Szintén olyan egyszerű, hogy szót sem érdemel, ha le tudod olvasni a mutatós órát, akkor meg fogod tudni csinálni.
Min múlhat?
Ezzel kész is az első vizsga. Egy héten belül jön a levél, ha sikerült. Hívni kell egy telefonszámot, időpontot egyeztetni a második gyakorlati és orvosi részre. Az orvosi részt mindenki ismeri, akinek hivatalos úton van jogsija, csak a drogteszt jelent pluszt. Ezután attól függően van-e jogosítványod buszra vagy sem, beültetnek egy furgonba vagy egy buszba.
Az instructor elmondja, mik a szabályok és indulás. Én egy szabályt emelnék ki, mert nekem ezen múlott a sikeres vizsgám: amikor megállsz egy lámpánál vagy valamilyen okból az úton (pl. hosszú a sor előtted), mindig húzd be a kéziféket.
Másik fontos dolog, hogy mindig indexelj a körforgalmaknál, akkor is, ha az csak egy festékpötty egy T elágazásnál. Inkább lassan (értsd: baromi lassan menj, de tényleg), mint egyszer is gyorsabban, mint a megengedett sebesség. Ha nem vagy biztos mennyivel lehet menni, akkor csak 30 vagy kevesebb. Utálják, ha megbillen a fejük fékezésnél, nem buktatnak érte, de szólnak, mert ezért is perelik a sofőröket és a céget az utasok (nyilván a nagyobb erejű fékezésekről van szó).
Még egy dolog eszembe jutott: a kormányfogás. Életemben nem vezettem buszt tehát lehet, hogy ez a normális, de itt tilos átnyúlni a kormányon. „Fejni” kell a kormányt: a kezek alapesetben tíz és kettő óránál fogják a kormányt és egyik kéz sem megy át a tizenkettő és a hat óránál. Nekem ezért külön szóltak és roppant nehéz megállni, hogy ne nyúlkálj, de ha gyakorolsz előbb egy kicsit, menni fog.
Bukás és siker
Majdnem elfelejtettem a tükröket. Tudom, hogy normálisan minden tükröt kell használni néha-néha (na jó, rendszeresen), de itt rettentően szigorúan nézik a bal oldali tükröt (az van tőled távolabb) a biciklisek miatt. Használd, és nem lesz gond. Nos, én megbuktam, de azt mondták, hogy nagyon jó a hozzáállásom, tehát fél év múlva jöjjek újra.
Amikor szálltam ki a furgonból észrevettem, hogy csörgött a telefonom vezetés közben. Amikor ránéztem elkezdett csörögni megint. Felvettem London egyik igencsak forgalmas, zajos kereszteződésében és lebeszéltem egy állásinterjút.
Május 9-én egyeztettünk egy időpontot következő héten hétfőre, Portsmouth-ba. Hétfőn volt egy roppant rövid interjúm, ahol a srác másnapra ígérte, hogy eldönti a kérdést. Annak rendje-módja szerint másnap reggel kilenckor hívott az ügynök, hogy van munkám.
Ez volt a második személyes interjúm (összesen is csak háromra mentem el) és felvettek. Rákérdeztem a tulajdonosnál az interjú végén, hogy mit gondol, el tudnám-e látni ezzel az angol nyelvtudással az állást. Azt válaszolta, hogy végül is az interjút is jól megoldottam. Szóval jelenleg van egy lighting designer állasom, ami nem a szakmám csúcsa, de nagyon jó beugró a mérnöki munka világába.
Jól fizetett nyelvtanfolyam
Akárhányszor valami nem tetszik, kényszerítem magamat, hogy jusson eszembe: jelenleg egy meglehetősen jól fizetett angol NYELVTANFOLYAM-on vagyok. Egyedüli bevándorló vagyok egy tízfős cégben, napi 9 órában csak angolul kommunikálhatok.
Az első három hónapban béreltem a közeli településen egy szobát és csak hétvégére mentem haza (100+ km Londontól, ahol addig éltünk), mert a gyerekeknek nem fejeződött be az iskola. Nem mellesleg nagyon jó barátságba kerültem az angol családdal, ahol béreltem a szobát, ami nagyon jól jött például akkor is, amikor bérelnem kellett egy nagy furgont a költözéshez.
Nekem van három rubrika a jogosítványomon, ami tartalmaz valami bejegyzést. Jonnak (az ex-landlordom) egy rubrika van üresen és van neki két kiegészítő kártyája. Szerintem a holdkompot is el tudná vezetni. Augusztus 6-án leköltöztünk egy szép kertes házba 10 percre a munkahelyemtől, egy olyan környezetbe, ahol az első héten azért nem tudtunk aludni, mert a croydoni éjszakai zajokhoz voltunk szokva és túl nagy volt a csend.
Az iskoláról
Az iskola 2 percre van a házunktól és a fiam két év óta az első nem angol nemzetiségű gyerek. A lányomék óvodájában meg még nem volt bevándorló. Az iskola mindent megtesz azért, hogy a fiam beilleszkedjen, nagyon kedvesek.
Két héttel az iskolakezdés után hívtak az iskolából, hogy hívnak hozzá egy advisort, amitől a feleségem két éjjel nem aludt (ezért nekem is volt egy álmatlan éjszakám), mert azt hitte, hogy gyámügyet hívták ránk valamilyen okból.
Kiderült, hogy minden iskolának van lehetősége hívni egy anyanyelvű segítőt a bevándorló gyerekhez, aki felméri a lehetőségeit a gyereknek és segítséget próbál nyújtani a felzárkózáshoz. Természetesen az iskola fizeti. A fiam mostanra elhozhatta az osztály hörcsögét hétvége és kapott egy képeslapot postán (!) az osztályfőnökétől, amiben a hónap tanulójává választották.
A kislányomat körbeudvarolják az oviban: akárhányszor érte megyek, valamelyik óvónő fésülgeti, kényezteti. Szóval a gyerekek jól vannak, a környezet csodaszép, a feleségem jelentkezett egy napközis konyhás néni állásra a fiam iskolájába, most várjuk a CRB check eredményét.
A célokról
De az élet nem áll meg. Kiderítettem, mi kell ahhoz, hogy bejegyezzenek az itteni mérnöki kamarába és a világítástechnikai mérnöki kamarába. Szóval a nem túl távoli cél megszerezni az IEng és a MILP titulusokat, valamit kitálalni, milyen egyetemre menjek tovább. Szakmailag ez alatt az 5 hónap alatt is rengeteget fejlődtem és még van hova.
Közeli céljaink között szerepel lecserélni az autót egy családilag kényelmesebbre és már vizsgálom a lehetőséget, hogyan lehet megoldani a házvásárlást amennyiben lehetséges hitel nélkül. Bár ha belegondolok, hogy végső soron ez az egész egy elpuskázott lakáshitellel kezdődött…”
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Utolsó kommentek