Alighanem sokan vannak úgy, mint mai szerzőnk, aki komolyan fontolgatja a határátkelést, pedig Magyarországon is elég jól megél. József kételyei elsősorban nem a politikának szólnak, hanem a saját és a gyerekei jövőjével kapcsolatosak. Nem nagyon szoktam ilyet írni, de most fontosnak tartanám előre felhívni a figyelmet, hogy olvassátok végig a posztot, mert a határátkeléssel kapcsolatos kételyek és kérdések a végén fogalmazódnak meg.

"Sokat olvasom a Határátkelő blogot, mert nagyon tanulságos bejegyzések jelennek meg, melyek alatt itthonról és külföldről rengeteg érdekes hozzászólás érkezik. Az bátorított az írásra, hogy nemrég olvastam a blogon: az is írhat, aki itthon van / marad, esetleg tervezi a külföldre távozást.

Én azok közé tartozom, akik itthon vannak, de gondolkodnak a külföldi munkavállalásban, sőt abban, hogy „tartósan külföldre távozzanak”. Millió kérdés kavarog ugyanakkor a fejemben: legalább annyi érv szól a távozás, mint a maradás mellett.

Az is lehet, hogy a kommentek fognak afelé terelni, hogy „igen, érdemes váltani”, vagy éppen győznek meg arról, hogy maradjunk itthon. Azért írtam többes számban, mert van egy gyönyörű feleségem és egy kisfiunk, aki nemrég született.

Előrebocsátom: biztosan sokan örülnének annak a helyzetnek, amiben én jelenleg vagyok itthon, és ilyen körülmények között meg sem fordulna a fejükben a külföldi munkavállalás, kiköltözés. Lehet tehát, hogy a kommentelők között lesznek olyanok, akik átvitt értelemben küldenek el melegebb éghajlatra, de talán olyanok is, akik szerint ez tényleg, szó szerint jó ötlet lenne.

Nem megy rosszul

Kicsit több mint egy évtizede diplomáztam, és dolgozom a végzettségem szerinti munkahelyen. Ez a munka nem (vagy csak nagyon nehezen) vihető külföldre, ugyanakkor van egy nagyon keresett szakma – IT –, amelyet igyekeztem minél jobban kitanulni, ugyanakkor papírom nincs róla, viszont sok élő, működő referenciát fel tudok mutatni. Igen, ez webprogramozás, webes alkalmazások fejlesztése…

Ebből jelenleg „kis mellékesként” itthon is van némi bevételem, de nem ebből élek meg. Nincs tehát illúzióm, külföldön nem az itthoni végzettségem szerinti munkát tudnám végezni, de ez nem baj, hiszen szívesen élnék meg a programozásból.

Visszatérve a mostani, itthoni helyzetre: jelenlegi munkahelyemen több mint havi négyszázezer forintot keresek nettóban, a munka mennyisége elviselhető. Panaszra legfeljebb a szakmai vezetés miatt lehet okom, mivel az elképesztően katasztrofális, bár gondolom, legtöbben erre azt mondanák, hogy aki ennyit keres, tegye túl magát a vezetés alkalmatlanságán.

Sőt némi megtakarításunk is van, amiből éppen lakást szeretnénk venni, de felmerült a gondolat, hogy ezt esetleg már egy külföldi lakásba lehetne/kellene fektetni. Szerencsére tehát – lekopogom – anyagi gondjaink nincsenek, és tudom, ezzel (sajnos) a kisebbséghez tartozunk. Mégis miért gondolkodom a külföldre költözésben? És mi lenne a célállomás?

Nem a politika, hanem a kilátástalanság

Furcsa a válaszom: szinte mindegy, csak el itthonról. Szörnyű ezt leírni. Konkrét okot sem tudok mondani, hiszen a legtöbben anyagi okok miatt mennek el, de nálunk nem ez az elsődleges szempont.

A nem konkrét ok pedig a következő: egyszerűen nem látom, hogy nemhogy rövidtávon, de hosszútávon jobbra fordulnának itthon a dolgok. És ez politikai párttól független, mert teljesen mindegy, hogy éppen ki van hatalmon, semmi sem javul.

Választásról választásra – sőt évről évre – úgy vagyok vele, hogy „na, csak jobb lesz az elkövetkezőkben”, ehelyett már nagyon régóta nem érzem azt, hogy bármi is jobb lenne.

Elegem van abból a mindennapi hangulatból, ami Magyarországon mindenhonnan ömlik, naponta találkozom olyan emberekkel, akiknek egy élet munkáját tette tönkre így vagy úgy a gazdasági válság súlyosbítva az éppen aktuális kormányintézkedésekkel.

Nincs igazi piac, nincs fizetőképes kereslet, nincsenek olyan természeti értékeink, amelyek igazán nagy tömegekben vonzanák a külföldi turistákat stb., folytathatnám a sort.

Egyszerűen azt érzem, hogy Magyarország – és az ott élők – sorsa totálisan kiszolgáltatott mind a belső, mind a külföldi tényezőknek. És – bár még messze van – ha a nyugdíjra gondolok… nos, mindig is aktív nyugdíjas éveket terveztem magamnak, de majd mire odajutok, lehet, hogy másképp gondolom.

Mindenesetre ha bármi miatt az állami nyugdíjra leszek szorulva, hihetetlen megalázónak fogom érezni azt az összeget, amelyet egy ledolgozott élet után az állam a zsebembe tesz – gondolom ezt most, de vagy olyan magas lesz a nyugdíjkorhatár, hogy majd az ibolya alól integetek neki vagy egyáltalán nem is lesz nyugdíj. Mindenesetre ilyen szempontból sem biztató a jövő itthon.

Merre induljak el?

Visszatérve a célállomás kérdésére: a neten már szorgalmasan kattintgatok különböző cégek álláshirdetéseire. Elsődleges célunk az USA, de ha bármilyen más, angol nyelvterületre sikerülne kijutni konkrét állásajánlatra rámozdulva, annak nagyon örülnék.

Elejét szeretném venni a „külföldön sincs kolbászból a kerítés” kommenteknek. Volt szerencsém az elmúlt 10 évben néhányszor megfordulni az USA-ban, igaz, akkor nem elsősorban a kinti munkavállalás / letelepedés szándékával voltam kint, hanem ismerősnél látogatóban.

Tudom, hogy külföldön is reggeltől estig kemény munka van, és nem repül be a sült galamb az ember szájába. Mégis miért gondolom, hogy a külföldi munkavégzés jobb lenne?

Abban bízom, hogy talán jobban megbecsülik és elismerik az ember munkáját, és egy ledolgozott nap után nem azon aggódok majd, hogy már megint mennyit gyengült a forint, vagy melyik nap fognak hosszú, kígyózó sorok állni a bankok előtt, merthogy befagyasztják a betétesek pénzét.

Igen, sajnos ilyen és ehhez hasonló rémlátomásaim vannak látva az elmúlt és a jelenlegi kormány(ok) ámokfutását. Joggal mondhatjuk, hogy ez bárhol előfordulhat, lásd Lehman Brothers (persze ott „kicsit” más volt a helyzet), de azért nem gondolom, hogy az elkövetkező évtizedekben fejre állna az USA gazdasága.

Összefoglalva tehát az az érzésem, hogyha külföldön dolgoznék, sokkal stresszmentesebb életet tudnék élni, és sokkal nyugodtabb környezetben tudnék gondoskodni a családomról. Nem beszélve a kisfiamról, aki tökéletesen beszélne két nyelvet, és eleve egy olyan országban nőne föl, ahol milliószor több lehetőség adódhatna a számára már a kezdetektől fogva.

A legnehezebb: itthagyni a szeretteinket

Rengeteget gondolkodom a külföldre költözés nehézségein. És most nem a vízumra (pl. USA) vagy más adminisztrációs nehézségekre gondolok, hanem azokra és arra, akik és amik itt maradnak. Ez talán a legnehezebb.

Itt maradnak ugyanis az ember szülei, és ez nagyon fájó körülmény. Akik külföldre mentek, vajon milyen rendszerességgel tudnak hazalátogatni? Itthon, még bármilyen lépés előtt én például megfogadnám, hogy legalább kéthavonta hazajönnék, de ennek mi a realitása? Nyilván függ a kinti munkától is.

Itt maradnak az ember barátai, akiket szeret, és akikkel szerette minden nap megbeszélni, miért is kilátástalan a helyzet Magyarországon. :) Itt maradnak az ember gyökerei, új helyen kell gyökeret ereszteni. Ennek a nehézségeit talán fel sem tudom fogni.

Mégis több százezer honfitársunk döntött úgy, hogy ezt megteszi. Vajon én, mi is közéjük fogunk tartozni? Akik kimentek, és sikerült új munkahelyet találniuk, sikerült egy új, befogadó hazára lelniük, vajon hazaköltöznek valaha?

Nem hiszem, mert éppen azért mentek el, mert itthon nem jó nekik. Az én unokám talán nem is tud majd magyarul, és olyan lesz, mint azok az idős nénik, akikkel az USA-ban találkoztam, és azt mondták – természetesen angolul: „a nagymamám magyar volt”.

Tudnék boldog lenni külföldön?

Minél többet gondolkodom az egész témán, annál filozofikusabb – és nehezen megválaszolható – kérdésekbe ütközöm. A fő kérdés az: vajon tudnék boldog lenni külföldön? De ami ennél sokkal fontosabb: a feleségemnek és a kisfiamnak tudnék-e otthont és biztonságot nyújtani egy új országban, egy új kultúrában? Ezeket a kérdéseket nem tudom előre megválaszolni. Ha meg tudnám, most nem írnék.

A The Clash nevű együttesnek van egy híres száma, amelynek a címe nagyon erősen visszhangzik a fejemben: „Should I Stay Or Should I Go?” Biztosan köztetek is vannak, Kedves Olvasók, olyanok, akiket hasonló gondolatok, kétségek, kételyek gyötörtek (és külföldre mentek) vagy gyötörnek (és – még – itthon vannak). Biztosan vannak olyanok is, akik a külföld mellett döntöttek, és valami miatt nem sikerült a váltás.

Előre is nagyon megköszönöm mindenkinek, ha megosztjátok velem a véleményeteket, tapasztalataitokat, hiszen lehet, hogy a hozzászólásokból leszűrhető tanulságok fognak itthon tartani vagy éppen löknek tovább, az országhatáron túlra."

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.