Moser86 2010 év elején döntött úgy, hogy nekivág Angliának. London nagyon drága csalódás volt, és már majdnem visszaköltöztek Magyarországra, amikor jött egy lehetőség Coventryben. Ahol jó is volt minden addig, amíg egy meglepő fordulat nem következett… (A képért külön köszönet!)

„2010 februárjában fejeztem be az egyetemet, egy regionális holding cégnél végeztem a diplomamunkámat és tetszett nekik a munkám. Kaptam is egy ajánlatot, hogy ha befejeztem az egyetemet elkezdhetem a karrierem náluk.

Ki is írták a pályázatot, ami egyezett a profilommal. Meg is történtek az interjúk. Utolsó interjú alkalmával már mondták, hogy legközelebb lehet jönni a HR-re, majd értesítenek. Hívás nem érkezett azóta sem.

Kis utánajárás után kiderül, hogy megcsörrent a piros telefon és valamelyik bennfentes lánya kapta meg a munkát, akit pár hónapon belül átpozicionáltak, mert alkalmatlan volt a pozícióra. Ekkor ért meg a gondolat, hogy el innen, el... 2010. március 15-én felültünk a retúrjegy nélküli repülőre.

Kezdetek

Nem volt egyszerű. Friss diplomás mérnökként az első 3 hónapban, alkalmi munkákból (nyomda, szemétszedés...) tartottuk fenn magunkat a párommal. „Magyar” házban laktunk másik öt honfitársunkkal.

Az együttélés sosem egyszerű, de ez volt a legköltséghatékonyabb megoldás. Jött egy vendéglátós álláslehetőség, aminek köszönhetően ki tudtunk bérelni a egy stúdiólakást, „potom” 820 fontért havonta, ami elképesztően sok, de legalább már saját lábunkon álltunk.

A vendéglátós élet nem egyszerű. hajnali 3-ig munka, dupla műszak... stb. Három hónap után rájöttünk, hogy félrerakni alig lehet a magas bérleti költségek miatt és eléggé kimerítő ez a fajta munka. Fel is mondtam a saját egészségem érdekében.

Volt tartalékunk, amivel újfent három hónapig ki tudtuk volna bírni, de mekkora kudarc lett volna, ha hazamegyünk. Eltelt majd 1 hónap, amikorra a honvágy már olyan erős volt, hogy úgy éreztük, ennél még otthon is jobb. Ekkor jött egy fordulat!

Irány vidék!

Akkor már menyasszonyom édesanyja Angliából tartott hazafelé, mikor szóba elegyedett egy magyar párral, akik Coventryben dolgoznak és egész jó hely. Számot cseréltek, majd mi felvettük velük a kapcsolatot, nagyon segítőkészek voltak.

Ügynökségen keresztül bejutottunk egy elektronikai gyárba (Jabil), november 22-én kezdtünk. Persze előtte még házat kellett keresni, ami meghökkentően olcsó volt Londonhoz képest. Egyszobás házrész nappalival 425 font. Egyből mosolyra kerekedett a szánk, oda is a honvágy. :)

Szépen teltek a hónapok, közben meglett a szerződés is a gyárral, ami egy kis pluszpénzzel is járt. Szóval elkezdtünk tervezgetni az esküvőnket, amit természetesen otthon tartottunk meg. Előtte még költöznünk kellett, mert eladták a fejünk felől a házat, de 450 fontért immár 2 szobás házat béreltünk.

Level Up :)

A bérleti díjunk alacsony volt, két keresetből bőven tudtunk félre is rakni (az egyik fizetéshez nem is nyúltunk), így érkeztünk el a 2012-es év januárjához. Ahogy számolgattam a lehetőségeinket, arra az elhatározásra jutottunk, hogy minek fizessünk 450 fontot, hogy ha ekkora törlesztő-részletért akár vehetünk is egy házat?

Gyorsan nyakunkba kaptuk a várost és az ügynökségeket hamarosan meg is találtuk álmaink házikóját (három szoba, nappali, kert). Anglia árviszonylatban jutányos áron, 87.000 fontért. (na, ezen a ponton ne számolja át senki forintba, mert mások az arányok. Négyéves bruttó keresetünk volt az ára). Megkötöttük a szerződést és boldogan költöztünk 2012. április 25.-én. :)

Irónia?

Egy hét telt el a beköltözésünket követően, nagyban ment a berendezés, szobafestés, mázolás, mikor a cégünk bejelentette, hogy költségmegtakarítás céljából Magyarországra helyezi át a termelést. Ekkor jött a sokk, hiszen most vertük magunk 22 év sötétségbe a bankkal, most mi lesz??? Mi lenne? Munkakeresés...

Új cég, új lehetőségek

2012 szeptemberében sikerült bekerülnöm egy kisebb angol céghez (kb. 50 fő), ezzel új lendületet vett a kedvünk. Itt már sikerült mérnöki pozícióban elhelyezkedni. Újra helyrebillentünk, sikerült bedolgozni magam úgy, hogy a feleségemet is boldogan felvették.

Csak annyit fűznék hozzá a történethez, hogy én voltam a cég első kelet-európai dolgozója, egy kicsit meglepődtek a munkamorálunkon. Angolokhoz képes valami „ufóknak” tűnhettünk. Teltek a hónapok, helyreraktuk a házunkat és elkezdett forrni a gondolat, hogy mi lenne, ha jobban kihasználnánk a szobákat… ;)

Én + Ő + 1 fő

Elérkeztünk 2014 márciusába. Megszületett kislányunk. A házon is már csak 14 év hitel van. (Ez megérne egy külön történetet, hogy itt a bankok nem büntetnek, ha szorgalmas vagy és előre törlesztesz.) Cégünk megbecsült tagjai vagyunk. Minden "klafa".

De valami mégsem stimmel.... Gyerekorvos meg ilyenek, mindenre csak azt mondják „All Right". Parkok tekintetében sincs eleresztve a környékünk, így a helyzet még rosszabb. Fórumokról szedjük össze a szükséges infókat.

Környékünkre beköltöztettek sok fekete családot 3-4 gyerekkel, már a kertbe sincs az embernek kimenni olyan kulturálatlanul zajonganak. (Érdekes, a közvetlen lengyel szomszéd gyerekei olyan szépen tudnak játszani.)

Újra elkezdett feltörni bennünk egyfajta honvágy, hogy babával itt nem akarunk élni. Ebben a városban biztos nem, ahol 60% a bevándorlók aránya (beleértve a második generációs ázsiaiakat is).

Mi legyen?

Költözés? Költözzünk vidékre, ahol több a natív lakos? Akkor ideláncoljuk magunkat újabb sok évre, mert a vidéki házak legalább 2x annyiba kerülnek? Viszont jobb a közösség. Kisebb az esélye hogy gyermekünk pl. „megtetvesedjen”. (Ez a másik probléma, sok gyűjtővárosban élő szülő panaszkodik, hogy gyermeke tetvet kapott, mert nagy közösségbe vannak)

Menjünk haza? Kiadva az angliai házat + otthon elhelyezkedve 3 bevételből, már elég szép egzisztenciát tudnánk kiépíteni. Viszont lehetünk ilyen önzőek?

Kövessük az álmainkat? Cégem terjeszkedni szeretne, és ha eladásaink elérnek Kelet-Európában egy szintet, akkor alapítanánk egy leányvállalatot. Ez még 1-2 év. Viszont munkát tudnánk adni egy pár embernek, és talán tovább tudnék nekik adni egy kis mentalitást nyugatról.

Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy kb. félévente továbbra is frissítem magyar önéletrajzomat. Mindig kapok egy pár ajánlatot, cégem tudtára adva ezen lehetőségeket, fizetésemeléssel marasztaltak.

Ennyi mindent Magyarországon egy élet alatt sem értünk volna el...

Most már: Ész marad, szív elmegy... Már csak kombinálni kéne őket. :)”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.

Felhívás! Örömmel várnék írásokat az iskolakezdésről, ahol éltek hogyan zajlik, mit kell beszerezni és mit ad az iskola, miben nehezebb vagy könnyebb mint Magyarországon, és általában véve is lehet szó az oktatásról, mennyire nehéz vagy könnyű iskolát választani az adott országban – természetesen várom azok írását is (szokás szerint a hataratkelo@hotmail.com címre), akiknek gyermeke most kezdi a sulit külföldön. Előre is köszönöm!