Skype, Facebook, email, chatek – mindennapi életünket alapjaiban meghatározó programok, amelyek ráadásul a határátkelésben is sokat számítanak. Úgyhogy arra gondoltam, ma beszélgethetnénk egy olyan témáról, ami nagyon megkönnyíti a kapcsolattartást az otthon maradottakkal vagy éppen a külföldre költözött családtagokkal, barátokkal, ugyanakkor nagy kérdés, vajon mennyire nehezíti meg a beilleszkedést.
A chat vagy a Skype még akkor is fontos része az életünknek, ha ugyanazon országban (vagy városban) élünk családtagjainkkal vagy barátainkkal, ez a jelentőség pedig megsokszorozódik, ha valamelyik fél külföldön él.
Hogy rögtön egy saját példával indítsak, az egyik közeli rokonom Amerikában él, ő egyszer például Skype-on mutogatta végig, hogyan megy munkába, hol dolgozik, egy másik alkalommal pedig vásárláskor vitattuk meg, hogy a kiválasztott termék vajon megfelelő lesz-e.
A Skype és a különböző chatalkalmazások persze arra is jók, hogy (legalább virtuálisan) jelen legyünk a tőlünk távol élők mindennapjaiban, tudjunk velük beszélgetni, együtt kávézni, és még sorolhatnám.
A mobil fiatalok
Hasonló élményekről számolt be Clare Herbert, aki írként költözött New Yorkba, miután korábban Washington DC-ben is eltöltött két nyarat. Mint írja, New York az első hónapokban kimerítő volt, de rengeteg ott az ír származású, akik ráadásul nagyon befogadóak is az újonnan érkezőkkel.
A beilleszkedést ráadásul megkönnyítette az írekről az Egyesült Államokban kialakult kép, mely szerint keményen dolgoznak, de tudnak mulatni is. Ugyanakkor (mint írja) nagyok a generációs különbségek, éppen ezért 9 hónap New York-i tartózkodás után sem tekinti magát az ottani diaszpóra tagjának.
Ő a saját, fiatal generációját „mobil írnek” nevezi, akik ugyan írnek születtek, de már a nagyvilág az otthonuk, és ugyanannyira képesek otthon érezni magukat ott, ahol élnek, mint a szülőhazájukban.
Ugyanazt nézzük és olvassuk
„New Yorkban élve a technológia tart közel Írországhoz. A napi médiafogyasztásomba beletartozik a The Irish Times oldala és a Ray D’Arcy Show meghallgatása. Morgok, amikor inkompetens politikusokat választunk meg, szurkolok az ír rögbicsapatnak és online nézem a Moone Boy-t (ez egy ír sitcom – HÁ)” – írta Clare Herbert.
„Az itteni életem is megosztom a barátaimmal és a családommal, képeket és sms-eket küldök nekik, hangüzeneteket hagyok a heti egy telefon helyett. Ugyanazokat a tévéműsorokat nézzük és utána jól kibeszéljük. Recepteket cserélünk, és közösen próbáljuk meg kitalálni, miért nem kelt meg rendesen a kenyértésztám. Múlt héten egy áruház próbafülkéjében állva küldtem egy képet az egyik barátomnak, aki visszaírt: Vedd meg! Egy óceán választ el minket, de érzelmileg egymás mellett vagyunk” – fogalmazott.
Ugyanakkor persze a Skype és társai nem pótolhatják az ölelést és a közös kávézásokat, sörözéseket. „Néha szeretném, ha olyasvalaki ölelne meg, vagy olyannal ihatnék meg egy csésze kávét, aki több mint fél éve ismer, de az idő nagy részében ugyanannyira közel érzem magam Írországhoz, mint amikor ott éltem” – tette hozzá Clare Herbert.
Az is igaz persze, hogy más dolog, ha az ember saját önszántából, kalandvágyból, vagy éppen szakmai okokból költözik külföldre, és más, ha erre kényszerül gazdasági okok miatt.
Változó világkép
Ugyanakkor a külföldi élet megváltoztatja az ember perspektíváját, másképp tekint sok mindenre. Clare például két éve még úgy vélte, a fiatalok közül aki teheti, maradjon otthon, a hazájában, amely kitanította (ugye ismerős a szöveg...?) és segítsen megoldást találni a problémákra.
Ma már úgy látja, hogy más útja is lehet a segítségnyújtásnak: „Külföldön élve ma már jobban látom az erősségeinket – képesek vagyunk keményen dolgozni és kapcsolatokat kiépíteni -, és a gyengeségeinket – a siker szülte irigységet és az ambíció lekicsinylését - is. Minél többet élek Írországon kívül, annál erősebb bennem a meggyőződés, hogy a világban kiépített kapcsolataink lehetnek az ország jövőbeni sikerének titkai”.
Visszatérve a technológiára, akad olyan vélemény is, mely szerint ez akár hátrányit is jelenthet, hiszen akadályozhatja a beilleszkedést. Hiszen ha bárhol a világon olvashatjuk a magyar híroldalakat, nézhetjük a magyar sorozatokat, hallgathatunk magyar rádiót, miközben szinte folyamatosan kapcsolatban lehetünk az otthon maradottakkal, akkor kisebb lesz a kényszer a beilleszkedésre.
Elmegyünk dolgozni, ott nyilván építünk kapcsolatokat, de a szabadidőnk nagy részét akár „hazai” környezetben is tölthetjük, ha éppen úgy akarjuk.
Nektek mi a tapasztalatotok?
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Felhívás! Örömmel várnék írásokat az iskolakezdésről, ahol éltek hogyan zajlik, mit kell beszerezni és mit ad az iskola, miben nehezebb vagy könnyebb mint Magyarországon, és általában véve is lehet szó az oktatásról, mennyire nehéz vagy könnyű iskolát választani az adott országban – természetesen várom azok írását is (szokás szerint a hataratkelo@hotmail.com címre), akiknek gyermeke most kezdi a sulit külföldön. Előre is köszönöm!
Az utolsó 100 komment: