Már megint egy angliás poszt, ám ez az angliás poszt egy teljesen más oldalát mutatja meg a határátkelésnek, mint a tegnapi. Zsuzsa történetében egy gyerekes család költözik, ennek minden nehézségével (ráadásul cicákkal és egy kutyával) együtt. A képekért külön köszönet!

Kilátás az Emirates AirLine függővasútjából

„Annyi posztot olvastam mostanában, amiknek mind London volt a helyszíne, hogy úgy voltam vele, felesleges egy milliomodik történet, aztán mégis az írás mellett döntöttem, magam sem értem miért.

Az előzményekről pár szóban annyit, hogy harmincas pár vagyunk, egy 4,5 éves kislánnyal, három cicával és egy kutyával. A párom informatikus, és eredetileg művelődésszervezést tanultam, de aztán más irányba fordult az érdeklődésem.

Nem éltünk annyira rosszul, de fényesen sem, és zavart, hogy nem jutunk előrébb, hiába minden igyekezet, ráadásul a kislányt sem vették fel az óvodába, helyhiányra hivatkozva. Valahol itt lett nagyon elegünk az egészből.

A sajtos kifli fotója

A mi történetünk 2013 késő ősszel, egy tepsi sajtos kifli fotójával, illetve az alatta kommentekben kialakult beszélgetéssel kezdődött. Párom egy korábbi kollégája, aki akkor már két éve élt Londonban, biztatott minket, hogy vágjunk bele, mi meg komolyan vettük.

Sok tanácsot kaptunk tőle, illetve más londoni ismerősöktől, és rengeteget olvastunk a neten. Hetekig csak gyűjtöttük az infót, számoltunk, terveztünk, gyerekkel már nem mertünk csak úgy fejest ugrani a költözésbe.

Amikor eldöntöttük, hogy megpróbáljuk, akkor egyetlen dolgot kellett nagyon tudatosítani magunkban - hogy az eleje szar lesz.

London Eye este

Tényleg mindent megtettünk, hogy sikerrel járjunk, angol formátumú önéletrajz a megfelelő oldalakra feltöltve, béreltünk angol telefonszámot, párom kétszer kiutazott egy-egy hétre (illetve másodszorra már egy hónapra), a lényeg az, hogy kb. két hét alatt lett állása, ez volt december elején.

Először hostelben lakott, én pedig Magyarországon maradtam a gyerekkel. Ekkor kezdődött az ingázás - ő jött karácsonyra, mi mentünk januárban (szállodába), aztán áprilisban, ő jött húsvétra, és így tovább, a köztes időszakokban meg persze Skype.

Mi alapján kerestünk lakást?

Persze mindenkinek mások a szempontjai, elmondom, mi hogyan és mi alapján választottunk.

- Voltak preferált környékek, amik jobban tetszettek, például Crystal Palace, Croydon vagy Wembley-től kifelé. Belváros semmiképp.

- Legyen normális közlekedés a lakóhely és férjem munkahelye között.

- Gyerekbarát környék (park, játszótér, tisztaság) - itt esett ki például Lewisham.

- Vásárlási lehetőségek - itt esett ki Clapham, ami szép, de olyan „puccos”.

- Ha lehet, legyen egy hálószoba. Kizárt az olyan icipici stúdiólakás, ahol az ágy vége már belelóg a hűtőbe, mégiscsak gyerekkel vagyunk.

- Legyen parkettás. Az angoloknak mániája a padlószőnyeg, jellemzően csúnya sötétkék, vagy bézs színben, esetleg valami szemgyilkos mintával. Nem csak a szobákba teszik, hanem közlekedőbe, lépcsőre, de láttam már konyhában, sőt fürdőszobában is, ahol felfuttatták a kád oldalára, és még rátettek egy kádkilépőt is. Még a vonatok is szőnyegesek. Vicces, na.

- Európai fürdőszoba. Az angoloknál hagyományosan külön rendszer a hideg és a meleg víz, ezért a mosdó két oldalán két külön csapból folyik. Nem is értem.

- Legyen benne hűtő és mosógép, de egyéb bútor inkább ne.

- Vihessük legalább a macskákat.

- Ja, és persze ne legyen túl drága. Kezdésnek az egy hónap bérleti díj mellé még egy - másfél hónapnyi kauciót ki kell fizetni, plusz ingatlanközvetítői díjat, ami elég változatosan alakul (függ a helytől, mérettől, beköltözők számától, stb.), de legalább 300 font.

Portobello Road Market

Milyen módszerrel?

Ezt a három ingatlanos oldalt használtam: Zoopla, Rightmove, PrimeLocation. Először a képeket néztem meg, aztán a térképet, végül elolvastam a leírást is. Fontos, hogy végigmenjünk a szöveges részen, mert sokszor belefutottam, hogy a lakásként meghirdetett ingatlan valójában csak szoba volt, megosztott közös helységekkel, vagy kikötés volt, hogy nem lehet háziállat, esetleg gyerek sem.

Kiválogattam azokat, amik szerintem szóba jöhetnek, ezeknek a linkjeit pár szavas jellemzéssel átküldtem Petinek. Ő jobban ismeri a várost, így tovább tudta szűkíteni a kört. A potenciális jelölteket pedig felhívta.

De nem csak mi kerestünk, minket is kerestek. A Gumtree-n feladtunk egy hirdetést, hogy lakást keresünk, ilyen és ilyen paraméterekkel három fős család számára. Jöttek is megkeresések, végül áprilisban sikerült találni egy megfelelő lakást, így már nem kell közösködni a zuhanyon. (A lakáskeresésről részletesen itt olvashattok.)

Kilátás az ablakunkból

Azonban hiába lett lakás, nekem a gyerekkel muszáj volt többször hazamenni, mert otthon három cica és egy kutya vár, és nem tudom őket hosszú távon kire hagyni.

Többször megkaptuk már, hogy miért nem hagyjuk őket a fenébe. Hát mert szeretjük őket, és felelősséget vállaltunk értük, még akkor is, ha most némi plusz fejtörőt okoznak. A gyereket sem hagytuk otthon, pedig nélküle is egyszerűbb lett volna, ugye.

National History Museum

Két nagyon intenzív hónap

Most két hónapja vagyunk itt egyhuzamban, de ebben a két hónapban annyi minden történt, hogy sokkal többnek érzem. Szereztem NI Numbert, regisztáltunk az NHS-nél, van háziorvosunk, voltunk iskolalátogatáson, a lányunk pedig három hetet járhatott egy helyi óvodába heti 15 órában. Lettek új barátaink, meghívtak házibuliba, és minden hétvégén lejárjuk a lábunkat, mert mindig akad valami program.

Néha megkérdezzük egymástól, hogy mi a fenét keresünk itt, de a kérdés inkább költői. Nagyon is jól tudjuk. Most még nehéz (nem meglepetés), de itt legalább látjuk az esélyét, hogy lesz jobb is.

Jelenleg egy fizetésből élünk hárman, ami a helyi lakásbérlési és tömegközlekedési árak mellett éppen csak elég. De párom már most előrébb lépett, másik állás, magasabb fizetés, az ő tudása itt nagyon keresett árucikk. Ha lesz már hova tenni a törpét, én is el fogok helyezkedni, és onnantól egyenesben leszünk.

Victoria Park

Fél év tapasztalatával eddig annyit tudok, hogy tetszik London, bár közel sem olyan tökéletes, mint amilyennek néhány "fanatikus" honfitársunk leírta, de élhető, és nekem ennyi elég. Egyelőre maradunk.

Az országváltásról és személyes élményeinkről a Welcome London blogon szoktam írni.”

Felhívás! Örömmel várnék írásokat az iskolakezdésről, ahol éltek hogyan zajlik, mit kell beszerezni és mit ad az iskola, miben nehezebb vagy könnyebb mint Magyarországon, és általában véve is lehet szó az oktatásról, mennyire nehéz vagy könnyű iskolát választani az adott országban – természetesen várom azok írását is (szokás szerint a hataratkelo@hotmail.com címre), akiknek gyermeke most kezdi a sulit külföldön. Előre is köszönöm!

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.