Ma egy országelemző összehasonlítást olvashattok Iván tollából, aki maga is határátkelő. Egyébként nem ez az első írása a blogon, (aki a korábbiakat olvasná, az itt és itt teheti meg), egy biztos, hogy meglátásai korábban is élénk vitát generáltak, vitatkozni (ha kérhetem kulturált keretek közt) most is lehet, sőt buzdítok rá, a példák mindenesetre igen érdekesek.

„Ígérem, ma nem fogok túl sokat foglalkozni pénzügyekkel, piacokkal, spekulációval, igyekszem csak annyit, amennyit a téma feltétlen megkövetel. Bár nekem ez a szenvedélyem, most inkább lemondok róla. Szóval a kérdés, miért tart ma itt az ország, miért húzott el mellettünk kivétel nélkül egész Európa és hogyan lehetne ezen változtatni?

Szerintem mindenki szeretné, ha Magyarország egy szerethetőbb és élhetőbb hely lenne, sőt ez a legtöbbünknek érdeke is. Magamról és a hozzám hasonló ismerőseimről tudom, hogy mi már soha nem fogunk otthon élni, és nem, nem a pénz miatt.

Mielőtt belevágnék, szeretném leszögezni, hogy én NEM az átlag határátkelő véleményét képviselem, csakis a sajátomat. Hogy ebbe ki mit lát bele, az már mindenkinek a saját problémája.

Mi „csakazértsem” úgy csináljuk

Én először 2004-ben éltem külföldön egy évet, konkrétan Észak-Németországban – és utána nagyon rossz volt hazamenni a magyar szürkeségbe. Óriási volt a kontraszt már akkor is – nem pénzben, nem a gazdaság fejlettségében, nem materiális dolgokban, hanem az emberek fejében. (Figyelem, a 2004-es Magyarország fényévekre van a 2014-estől nyitottságban, lehetőségekben, egyáltalán: mindenben.)

Abban, hogy nálunk mindenhez fordítva állnak hozzá. Akit/amit segíteni kellene, azt hátráltatják, amit pedig nem szabadna támogatni, arra óriási összegeket költenek. Ami nyugaton vagy bárhol máshol a világon működik, az nekünk csakazértsem kell, mert MI jobban tudjuk, mint ők. Hiszen sokkal okosabbak vagyunk, mint a gondolkodni is képtelen, hanyatló nyugatiak. Van rengeteg feltalálónk, meg Nobel-díjasunk. Ez a bizonyíték, téma lezárva.

Magyarországon PONTOSAN az ellenkezőjét teszik minden területen, mint amit kellene. Országszinten, rendszerszinten, és egyéni szinten is. Szerintem törvényszerű, hogy akkor az eredmény is ellenkező lesz, nem?

Erről a helyzetről nagyon sokat elmond a magyar ember alapvető attitűdje, amivel a világot szemléli. Kizárólag valami ELLEN képes meghatározni magát, valami mellett csak egészen kivételes esetben. Persze lehet jönni a történelemmel, különböző dolgokkal, a gond csak az, hogy ez mind csak magyarázat, de nem mentség.

Ezért vagyok biztos benne, hogy sokan ugyan anyagi kényszerből menekülnek, de talán még többen vannak azok, akik a magyar mentalitást szeretnék egyszer s mindenkorra maguk mögött hagyni. És akik kinn vannak, azok lassan kezdik kapizsgálni, hogy hogyan működik a kapitalizmus, a verseny, milyen dolog NORMÁLIS viszonyok között élni.

Milyen dolog úgy élni, hogy tudsz tervezni akár hosszabb távra is. Hogy a dolgok kiszámíthatók. Hogy minden úgy működik, ahogy kell. Ezeket az embereket valószínűleg örökre elveszítette az ország. Kiképezte őket, ők pedig a tudásukkal más nemzeteket fognak gazdagítani. Szó szerint és átvitt értelemben is. A lehető legrosszabb üzlet az ország számára, de hát nálunk minden fordítva működik. Magyarország szokás szerint 1000-rel szívatja magát.

Használható minták: Észtország, Románia?

Magyarország előtt számos jó példa van, hogy merre kéne indulni, ha esetleg nem lennénk elég kreatívak és nem tudnánk saját magunk kitalálni. (Persze ki tudnánk. Csak ahhoz ugye akarni is kellene.)

Észtország abszolút különleges ebből a szempontból. Nemcsak azért, mert az EU-választásokon toronymagasan itt kapták a legtöbb szavazatot a liberális – tehát leginkább piac-, vállalkozás-, és integrációbarát pártok - hanem mert ez az egyetlen ország az egész világon (!), ahol lehet elektronikusan is szavazni.

Sőt, ezt egyenesen országmarketingre használják, nagyon büszkék rá, E-stonia néven fut a projekt, ami persze még nem tökéletes, de akkor is nagyon előremutató.

A teljes észt közigazgatás fenn van már az interneten, a személyi igazolvány kvázi egy chipkártya, amivel mindent el lehet intézni, nincs adóigazolás, tulajdoni lap, sorbaállás hivatalban stb., minden fenn van a neten és beazonosítás után lekérhető.

Nos, itt nem álltak meg az észtek. Azt találták ki, hogy az olcsó és hatékony elektronizált állami szolgáltatásokat exportálják, és 10 millió új „elektronikus” észt polgárra számítanak a jövőben.

Fantasztikus ötlet, 2014 végén indult a projekt, lehet észt e-állampolgárságot szerezni, észt bankszámlát nyitni, észtországi céget alapítani, elektronikus észt adórendszerben adózni - mindent a neten.

Ez hihetetlen innováció, könnyen lehet, hogy igen nagy tőkét fog vonzani és tartósan nagy növekedési pályára rakja az észt gazdaságot, hogy olyan olcsó és vállalkozásbarát az állam, amit még exportálni is érdemes. Összeszerelő üzemekből nem kérnek, helyette high tech IT-ipar magasan kvalifikált munkákkal jöhet. A balti államok egyébként elképesztő tempóval zárkóznak fel Skandináviához.

De számomra a legmeglepőbb akkor is Románia, mert ők nagyon mélyről indultak. A románok a közép-kelet-európai régióból küldték a legtöbb piacpárti képviselőt lakosságarányosan az új Európa Parlamentbe. Felismerték a nyitottság, az integráció, a hatékonyság erejét.

Romániában gyakorlatilag nincsenek EU-ellenes szélsőségesek. A gondolkodásmódjuk változása egyszerűen kiszúrja az ember szemét ezektől a számoktól. Hogy a gazdaságuk tartós növekedési pályára állt, csak pozitív hozadéka mindennek.

És az ellenoldal: Venezuela és Oroszország

Venezuela (Argentína, Oroszország) a negatív példa. Gyönyörűen megmutatja, hogy hogyan lehet törvénybe iktatott korrupcióval, államosítással, szocializmussal, piacellenességgel, „gonosz, hanyatló nyugattal”, demagógiával, populizmussal, a lakosság teljes elbutításával, a demokrácia, a szabadság és mindenféle verseny leépítésével, rezsicsökkentéssel (ingyen benzin, hatósági áras közszolgáltatások etc.) csődbe juttatni és káoszba taszítani egy rendkívül jó adottságokkal és a világ legnagyobb olajkészletével rendelkező országot.

(Friss hír: pár napja Caracas lett a világ legdrágább városa. Valahol megvan ennek a maga bája, hogy csökkentik a rezsit, és ez lesz az eredménye. A piacot ugyanis nem lehet megerőszakolni, bármilyen tébolyultak is az ország vezetői. Előbb vagy utóbb meg fogja mutatni a valóságot. :-)

Ezen az úton vagyunk mi is és ez otthon láthatóan senkit nem zavar. Akit igen, az már réges rég elhúzott innét egy jobb világba és esze ágában sincs valaha visszatérni. Szerintem Magyarország is el fog menni a falig, mert egyszerűen semmiből nem tanul. Otthon tényleg „Mohács kell”, valamiféle óriási sokk, összeomlás ahhoz, hogy végre észhez térjenek az emberek és felfogják, hogy milyen világot építettek maguk köré.

Emóciókból meg lehet élni?

Persze Magyarország baromi jó hely, remek dolog otthon élni, inkább a családdal maradni, együtt lenni a barátaiddal, tolni a túrórudit meg a töltött káposztát, hiszen sehol sincsenek olyan szép nők, mint otthon, Budapest per pillanat Európa bulifővárosa és amúgy is a magyar tájak szépségéhez semmi más nem fogható a világon.

Az a bibi, hogy ez mind-mind emocionális dolog. Ebből nem fogsz megélni, nem lesz jövőd, nem fogsz egyről a kettőre jutni, nem leszel több, se te, se az ország. Persze fontosak az illúziók, vagy a nosztalgiázás a sohasem volt dicső múlt felett. Ja és persze a magyarságtudat. Vagy inkább érzet. Vagy mindkettő. Hiszen ezekkel olyan sok mindent el lehet fedni és addig sem kell az égvilágon semmit sem tenni, pláne gondolkozni vagy változtatni a dolgokon.

A rezsicsökkentéssel (vagy épp a devizahitelesek megmentésével) sem az a legnagyobb baj, hogy tönkretesz bizonyos szektorokat, aminek a költségeit majd újra az adófizetők pénzéből kell finanszírozni, jóval drágábban. (Ha az állam beavatkozik bármilyen piaci folyamatba, mindig ugyanez történik.) Ennél 1000-szer nagyobb a kár, amit a fejekben okoz.

A gazdaságot okos döntésekkel, jó rendszerek kialakításával viszonylag gyorsan helyre lehet hozni, az emberek fejében lévő sötétség eloszlatásához viszont több nemzedéknyi idő is kevés. Ezért borzasztóan nagy felelőtlenség ilyen döntéseket hozni, mert nem engedi az embereket felnőni, nem engedi, hogy felelősséget vállaljanak a tetteikért, hogy tanuljanak a hibáikból és legközelebb elkerüljék őket.

(forrás: Tárki.hu)

Ebben az ábrában nagyon sok minden benne van. Nekem többet mond, mint 100 oldal leírva. (Figyelem, 2009-es, azóta már több helyen történhetett változás. Románia például már egész biztosan jobbra tart.)

Benne van, hogy Magyarország VÉGTELEN távolságra van Nyugat-Európától, mégpedig az alapértékei miatt. Nem fizetésekben van elmaradva az ország, vagy technikailag, vagy akárhogy, hanem mentálisan.

A hozzánk legközelebb álló országok Moldova, Bulgária, Oroszország, Ukrajna, Szerbia. Nem csoda, hogy Magyarországon annyira imádják az oroszokat, és most már nálunk is hasonló a gazdasági-társadalmi-politikai berendezkedés.

Az lenne a meglepő, ha nem így lenne és a nyugat felé tartanánk. Egyszerűen nem oda tartozunk. Amíg a gondolkodásmód gyökeresen meg nem változik, illúzió hogy az ország akár csak közelítsen Európához. Addig csak egyénileg válhat valaki a nyugat részévé.

A megszokás ereje

Magyarországon a 80-as évek óta nem változott a gondolkodásmód. Megszoktuk a langyos kommunizmust, a boldog tudatlanságot, a nosztalgiázást, a gondoskodó államot (hahaha) és képtelenek vagyunk változtatni. (Még hosszú évek óta nyugaton élő magyarokon is látom a rossz beidegződéseket.) Közben a világ fejlődött, elment mellettünk, de mi ugyanott tartunk, mint 30 éve.

Az ábrához még: valószínűleg egy nagy, 800 milliós piac, egy szabadkereskedelmi övezet fog kialakulni az USA és az EU részvételével, perifériáján a lecsúszó és végleg elszegényedő Magyarországgal.

Mégpedig a közös értékrend alapján. Minden ebbe az irányba mutat. 2013-ban 313 Mrd euró USA-tőke jött az EU-ba, Japánba 10, Kínába és az oroszokhoz 8 Mrd. Ennyit a gazdasági erőviszonyokról, na meg a magukat fontosnak tartó országokról.

A legjobb élni azokon a helyeken, amelyek minél jobbra és minél feljebb vannak, mert ezekben az országokban a legnagyobb a szabadság, itt akarja a többség legkevésbé megmondani az egyénnek, hogy milyen legyen. Az egyén itt él a legnagyobb szabadságban, ebből kifolyólag itt a legproduktívabb, és ebből származik piaci alapon, hatékonyan a legnagyobb jólét.”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.