Van az úgy, hogy hiába mennénk, valami miatt nem járunk szerencsével. Vannak, akik már indulás előtt elbuknak, vannak, akik nem bírják és visszatérnek Magyarországra, és vannak, akik végül megfelelő munkát nem találnak. Mai szerzőnk, YurikFisher Kanadába ment ki szétnézni, és ha már ott járt, szétnézett kicsit a munkavállalás ügyében is.

"Kanadáról nem tudom, mennyire „ér” élménybeszámolót írnom, mivel csak egy hónapot töltöttem ott, ebből két hetet Torontóban, másik kettőt pedig Vancouverben. Mindenesetre gazdagodtam annyi élménnyel, hogy némi betekintést tudjak adni azoknak, akik még soha nem jártak ebben a csodálatos országban!

Kiutazásom kettős céllal történt: egyrészt szét akartam nézni, puszta kíváncsiságból, másrészt meg akartam nézni, lenne-e lehetőség kint maradni (ha utánaolvasok, tudtam volna, hogy nincs).

Eredetileg Vancouvert akartam csak megnézni, de mivel úgy voltam vele, hogy ha már kifizetem az annyira nem olcsó repjegyet, akkor szeretnék többet látni. Így először Torontóba vezetett utam.

Kinéztem egy hotelt, ami térképen nem tűnt messzinek a városközponttól és viszonylag jó áron volt (100 CAD/éj). Mint később kiderült mégse volt olyan közel a városközponthoz, így bejutni csak másfél óra buszozással tudtam. (Tanulság: ha külföldre megyünk, alaposan járjunk utána, konkrétan hol van a főutca, milyen a város felépítése és csak utána nézzünk szállást.)

Minimálbér és Porschék

Első utamon a rendkívül barátságos és nyitott buszsofőrrel elegyedtem beszélgetésbe. Valahogy a fizetések is szóba kerültek, elmondta, hogy ő úgy tudja, 12 CAD / óra a minimálbér, de nem tudja pontosan, mert ő többet keres.

Vancouverben a főutcán egymást érik a legkülönfélébb éttermek (török, indiai, koreai, japán stb.) és amikor az ember már a 20. Porschét látja ugyanazon a napon, akkor rájön, hogy ilyen is lehet az átlag életszínvonal.

Az idősebb korosztály (nyugdíjasok) közül nem kevesen kint kocognak az óceán partján (Vancouver a nyugati parton fekszik) és meglepően fittek. (Nem szakadt szatyrokkal és ruhákban járnak, mint agyonsanyargatott, megtört szerencsétlenségek.)

Összességében nekem Vancouver jobban tetszett Torontónál, a természet közelsége miatt, illetve mert még emberi léptékű. Ha már megtaláltam Földgolyónk egyik legszebb helyét, felvetődött bennem, hogy mi lenne, ha maradnék? Lehetséges ez egyáltalán?

A munkavállalás nehézségei

A rövid válasz az, hogy nem. Gyakorlatilag fizikai képtelenség. Munkavállalási vízum kell hozzá, amit csak akkor kap meg az ember, ha a munkáltató külön kéri az államot, hogy téged akar felvenni, mert nem talált kanadait a helyedre.

Sorolhatnám még a feltételeket (lásd hiányszakmák), hogy az ember belépést nyerhessen. Nemhiába, minden gazdag ország (Kanada, Ausztrália, USA) nagyon szigorú feltételekhez köti a vízum-szerzést, nehogy a sok bevándorló ellepje az országot. Az ott lakók pedig sokszor bele sem gondolnak milyen szerencsések, hogy egy ilyen országba születtek!

Magyarországra visszatérve újra a kosz, általános rosszkedv, töredezett aszfalt és a düledező kerítés fogadott. A vonatállomásról kiérve egy részeg hontalan átölelt (lehet megtetszett neki az öltönyöm?!), ekkor már tudtam: újra itthon vagyok…”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.

UPDATE: A szerző kérésére módosítottam a poszton, és annak címén is.