Lassan félidejéhez érkezik a brazíliai labdarúgó-világbajnokság, lassan azokat is beszippantja az esemény hangulata, akiket egyébként nem érdekel a foci. A minap azt kértem itt és a Facebookon is, hogy küldjetek be képeket, rövid posztokat arról, hogyan szurkolnak a környezetetekben élők saját országuk válogatottjának. Több kép és írás is érkezett, ma három kerül sorra, egy svájci, egy holland és egy angliai. Lássuk tehát, hogy drukkolnak ezekben az országokban! (Természetesen továbbra is várom a képeket, írásokat a hataratkelo@hotmail.com címre!)
Kezdjük Svájccal, ahonnan Ákos írt és küldött képeket.
„Svájcban teljesen hétköznapi, hogy a helyiek svájci zászlót tesznek ki az erkélyre, ablakra, nagyon büszkék a származásukra. Azonban a foci vb idején megváltozik az utca képe és minden itt élő nemzet (akik kijutottak a vb-re) is zászlókkal díszíti fel saját otthonát.
Ilyenkor látszik igazán, mennyire sok helyről érkeztek ide az itt élő emberek, mennyire sokszínű ország ez, és mennyire nyitott. Itt senki nem veszi rossz néven, ha a lakásodat, autód a saját nemzeti szimbólumaiddal dekorálod ki. (Lásd csatolt képek - kolumbiai, bosnyák, portugál, olasz, svájci)
A svájci csapat első meccsét Ecuador ellen az utolsó percben szerzett góllal nyerte meg 2-1-re egy nem túl izgalmas mérkőzésen. A vb ideje alatt nem csak a kocsmákban lehet követni a meccseket, hanem szabadtéri úgynevezett „open view” lehetőséget is biztosítanak kivetítőkkel az egyes városok.
Egy ilyen helyen követtem az eseményeket, hogy lássam, mikét szurkolnak csapatunknak a svájciak. Szimpatikusak voltak, minden piros mezes labdaérintést kisebb moraj követte, mely a rossz passzt követően annak rendje módja szerint el is halt.
A győztes találatot kb. 1 perc ünneplés követte, de például a visszajátszáskor már visszaültek a helyükre, sörözgettek és folyt az élet az addigi kerékvágásban, mintha csak viccet mesélt volna valaki előtte.
Másnap a munkahelyen sem volt téma az első sikeres vb meccsük, alig találtam valakit, akit érdekelt volna a téma, nem úgy, mint Kolumbiában, ahol a munkatársam elbeszélése alapján nemrégiben egy barátságos találkozón fölényes győzelmet arattak az argentin válogatotton, mire az elnökük azon mód munkaszüneti napot rendelt el másnapra, hogy megfelelően tudjanak ünnepelni.”
Hollandia, ahol minden narancssárga
Menjünk tovább azt egyik (nem is olyan titkos) esélyes országába, következzen Hollandia, ahonnan Szilvia írt.
„A lányomnak hegedűórája volt éppen a Hollandia-Ausztrália meccs közepe táján. Felhívott hazaindulás előtt, hogy akkor jön, na meg egyébként mennyi az állás – akkor éppen 1:2 volt. Hazaérve rohantam ki elé, hogy vezetünk, 3:2-re áll a meccs. „Tudtam” - mondta. Nyilvánvaló volt, a dudák, a kiabálás és az ováció miatt, amit hazafelé úton hallott. :)
Egyébként a legkisebbektől a legnagyobbakig bárkit bármikor narancssárga öltözetben láthatunk, a suliba a gyerekek az arcukra festett nemzeti színű zászlókkal kidekorálva mennek.
Minden boltban kapható a narancssárga (a királyi család színe) vagy a nemzetiszín kellék, legyen szó öltözetről, fejdíszről, az autóra vagy a házra aggatható kellékekről.
A suliban focisnap is van, amikor a gyerekek kedvenc focicsapatuk színeibe öltözve mehetnek. Itt most minden erről szól, pedig még csak a csoportmérkőzések zajlanak, vajon mi lesz, ha a hollandok ismét a legjobbak közt lesznek?”
Anglia – tévézés és sörözés az irodában
Az angolok majdnem akkorát égtek, mint a spanyolok (csak azért majdnem, mert róluk azért lehetett sejteni, hogy már a csoportból való továbbjutás is nehézséget okoz majd, és ez be is jött, hiszen két forduló után már biztos, hogy kiestek), ám amíg a búcsú biztossá nem vált, teljes volt az őrület, miként az az alábbi levélből is kiderül.
„Kiég3tt felesége vagyok, mi bő egy éve jöttünk Angliába. A cél London volt, mivel úgy gondoltuk, ott tudunk a legkönnyebben szállást és munkát találni. Ez félig be is jött, nekem 4 hét után volt munkám, méghozzá irodai. Ehhez mondjuk hozzátartozik az is, hogy már Magyarországon is az egyik nagy brit multinak dolgoztam és beszélek pár nyelven.
Végül vidéken kötöttünk ki pár hónapja, mivel a férjem itt kapott munkát. Az én szerencsém ebben az volt, hogy nem messze van egy irodája a cégnek, ahol dolgozom. Amikor a főnökömnek elmondtam, mi a helyzet, elintézte, hogy áthelyezzenek, így a kecske is jól járt, a káposzta is megmaradt.
Nem vagyok nagy focirajongó, de a VB körüli felhajtás mindig is megfogott, ilyenkor szeretek megnézni egy-egy meccset, jól szórakozom a nagy felhajtáson és az elvetemült szurkolókon. Anglia pedig mindezt olyan szinten nyújtja, ami még számomra is elképesztő.
Készülődés
Itt már hónapok óta kipakolták az angol zászlót gyakorlatilag mindenhová, az autóktól a házakon át egészen a boltok lopásgátló kapujáig. A képeket sajnos nem én készítettem, hanem a netről szedtem, de jól tükrözik a valóságot.
Egy kis statisztika
A boltoknak errefelé hatalmas üzlet a VB. Már az első héten csaknem 28 millió fonttal költöttek többet a britek sörre és ciderre mint ilyenkor általában. Az statisztikák szerint a britek a VB alatt 85 millió zacskó chipset fogyasztanak el, amit 85 millió liter sörrel öblítenek le.
A csütörtöki vereség után az előzetes közvélemény-kutatás szerint 3.5 millió focirajongó volt képtelen bemenni dolgozni az előző esti alkoholizálás miatt.
Szerintem nem túlzás a dolog, nálunk kb. a munkatársaim negyede nem jött be tegnap, a maradék is igencsak „meg volt zuhanva”. Volt aki a szokásos „How are you?” kérdésemre meglepő őszinteséggel elkezdte ecsetelni, mennyire kegyetlenül berúgott az éjjel és nem aludt semmit.
A rejtélyes skót
Ezt nem hagyhatom ki az összeállításból, még a BBC hírekbe is bekerült a „rejtélyes skót” esete, aki hatalmas port kavart azzal, hogy látványosan örült, amikor Uruguay berúgta a győztes gólt, majd állítólag együtt bulizott az Uruguaynak szurkolókkal. Az önérzetes angolok körében közfelháborodást keltett az eset.
Meccsnézés a munkahelyen
Annyira komolyan veszik az egészet, hogy nálunk még azt is elintézte az irodavezető, hogy az Anglia – Costa Rica meccset az iroda konyhájában lehessen nézni (munkaidőben!). Körbe is küldött egy szavazógombos emailt, 3 fontos beugróért lehet részt venni az eseményen, ebből a pénzből biztosítják majd a sört és a rágcsálnivalót.
Ez az email még kedden született, mikor még volt remény a győzelemre és a továbbjutásra, szerintem nagyon humoros (természetesen az irodavezetőnket valójában nem Roy Hodgsonnak hívják):
„Miután egy, a 93. percben szerzett szerencsés góllal sikerült legyőzni Uruguay-t (a labda Jordan Henderson fenekéről pattant be, éppen csak elkerülve Luiz Suarez kinyújtott kezét) a továbbjutás esélye ismét Anglia kezében van; minden az utolsó, Costa Rica elleni csoportmérkőzésen dől el június 24-én kedden, délután 5 órától.
A Kulcsfontosságú Tevékenységek Bizottsága kizárólagos jogokat biztosít a konyhának, ahol szóra sem érdemes 3 font befizetése ellenében a következőkre lesz mód:
- Tévénézés és sörözés munkaidőben.
- A közlekedési csúcs és így a meccsről való lemaradás elkerülése, különös tekintettel a meglepő módon fellépő buszsofőr-hiányra.
- Annak az előnynek a kihasználása, hogy nem kell egy, a meccset közvetítő pubot keresni, ahol egy pint sör 5 font, és ahol a lehalkított tévé képernyőjének egytizedét láthatod, miközben egy izzadt öltönyt viselő, Cheadle Hulme-i részeg idióta letapos.
- A pénteki borozás (és rágcsa) élménye kedden.
- Válj eggyé a kollégáiddal, oszd meg az érzelmi hullámvasutat, amit hazád válogatottjának világbajnoki szereplése jelent, és élvezd, ahogyan a csapat szétfutja magát, mielőtt rosszabb gólkülönbsége miatt kiesne egy, a másik mérkőzésen eső olasz öngólnak köszönhetően.
Kérem az alábbiak figyelembe vételét:
- Ez az utolsó pénteki borozási lehetőség a hónapban.
- Ha nem fizetsz, akkor se foci, se rágcsa.
- Földrajzi szempontból is fontos, hogy nálunk többen nézzék a meccset, mint a londoni irodában, márpedig ott már 25-en „biztosra” mondták a részvételt – a büszkeségünk a tét, emberek!
Ha Angliáért nem is, tegyük meg azért, hogy lenyomjuk a londoniakat; a munkahelyednek szüksége van rád!
Segít a bevásárlásnál, ha a szavazó gomb segítségével jelzed a részvételed.
Köszönettel:
Roy
Roy Hodgson
szövetségi kapitány (Anglia) és a fickó, aki a rágcsát veszi"
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Utolsó kommentek