A címben feltett kérdésről persze könyveket és nem posztot szoktak írni, úgyhogy annyiban pontosítanám saját magam, hogy az új élet kezdése ezen alkalommal elsősorban Dániára és az egyetemistákra vonatkozik. Emellett konferenciázunk egy nagyon vicceset Amerikában és Balin kiűzzük a gonosz szellemeket.

Kezdjük tehát Dániával és az egyetemekkel, amelyek kapcsán az ott tanuló Balázs ad blogján, a Balázs in the World címűn ad tanácsokat a tervezgetőknek.

„Mivel nyakunkon a 2014-es őszi félév kezdete, rengeteg új magyar diák kezdi meg a tanulmányait Dániában. Ebben szeretném a segítségemet nyújtani. (...) Hatalmas álmokkal érkeztem ide, lelkesedéssel és ez az, ami átsegített azon, hogy szinte a lehető összes hibát elkövettem, amit el lehetett.

Kiutazás

A legolcsóbb megoldás, ha az északi országrészben élsz, hogy Budapestről Billundba repülsz Rynairrel, és onnan busszal utazol az adott városba. Nagyjából 5-30.000-ig terjed a repjegy ára.

Dánián belül érdemes a stoppolás egy új verzióját használni: a www.gomore.dk
nevű oldalon találhattok különböző útvonalakat, ahova autóval megy egy-egy ember és egy jelképes összegért az utastársa lehetsz. (...)

Szállás

Arra készüljetek fel, hogy egy egyszobás lakás, vagy inkább egy szobabérlés 90 ezernél indul/hónap, és nagyjából az átlag az 140ezer forint/hónap. Ehhez hozzá jön többnyire az első három hónap foglalója, tehát 3×140.000 és az első hónap kifizetése is, szóval félmilliónál indul a buli.

Én azt tanácsolnám, hogy ahogyan én is, kiutazáskor az első pár napra/hétre, használjatok Couchsurfinget. Ezen az oldalon tudtok keresni szállást itt élő embereknél, ami ingyenes, ugyanis a hostelek méregdrágák. Mellesleg nagyon jó mulatság tud lenni, új embereket tudtok megismerni.

Emellett érdemes regisztrálni az iskolátok honlapján kollégiumra is, hátha kaptok ajánlatot tőlük. Ha ez megtörtént, akármi van, fogadjátok el, ugyanis ha elutasítjátok, a várólista aljára kerültök, tehát akár egy év is eltelhet, mire új ajánlatot kapnátok.

Ügyintézés

Nyilván felmerült benned, hogy mivel is kezd az első napodat, amikor kiérkezel. A legfontosabb, hogy a residence permit-et elintézd. Ehhez kelleni fog egy szerződés a már meglévő lakásodról és az iskolától egy papír arról, hogy felvettek és persze az útleveled/személyid.

Ezekkel a papírokkal szépen el kell battyogni a helyi önkormányzatba, nevezetesen Skatba, és jelentkezni a letelepedési engedélyért. Ha ez meg van, akkor a következő 2-8 hétben megkapod postán ezt a helyes kis nyomtatványt, aminek a segítségével megkaphatod a CPR-számot, vagy másnéven sárgakártyát. Ezt is legjobb tudomásom szerint a Skat-ban kell intézni, de ennek az átfutási ideje már csak egy hét.

Ez azért fontos, mert CPR-szám nélkül nem nyithatsz bankszámlát, nem igényelhetsz telefon előfizetést. A bank azért fontos, mert amint munkát kezdesz keresni, a munkahelyi szerződéshez CPR-számot, és dán bankszámla számot fognak kérni, külföldi nem jó.

Én a Nordeát választottam, arról hallottam a legtöbb jó visszajelzést. Tehát, a másik fontos dolog a telefon. Az első napokban a munkakereséshez elengedhetetlen, hogy dán telefonszám legyen az önéletrajzodhoz. (...)

SU

Erről az ösztöndíj-dologról már írtam korábban, de még mindig elég sok legenda övezi a témát. Tehát, ez egy olyan támogatás, ami egyaránt minden dán és EU-s diáknak jár, aki valamely dán felsőoktatásban részt vesz. Az összeg mindenkinek ugyanannyi, 5640 dkk, adó előtt.

Ugyanakkor a külföldieknek legalább heti 10-12 órát bejelentve dolgozni kell azért, hogy ez járjon. Ami nagyon fontos, hogy amint tudtok, kezdjetek el dolgozni, mert az ösztöndíjra való jelentkezéshez szükséges egy munkahelyi szerződés, és legalább egy havi bérszámfejtés. (...)

Anyagiak

Sokan kérdezték, mennyi pénzzel érdemes nekivágni az új életnek. Nem tudnék pontos számot mondani, de azt tudom, minél többel indulsz neki, annál több ideig tudsz kényelmesen, biztonságban élni.

Van, aki 1-1,5 millió forintot mond ehhez, valaki többet. Én 400 ezer forinttal váltottam meg a világot, de rettegés is jutott nekem az elején, hogy mit fogok másnap enni. Szóval, ezt nem tanácsolom senkinek.

Az élet alapvetően itt elég drága, főleg ha az ember bulizni megy. Egy doboz cigi 2000 forint, egy sört általában 800 és 2500 forint között mozog. Egy hónapban, ha az ember nem bulizik, szerintem 50-60.000 forint elegendő kajára, így tervezzetek.

A legfontosabb, hogy minél hamarabb legyen munkahelyetek. Amennyiben az megvan, a minimálbér, óránként 4400 forint nagyon nagy segítség lesz, már az is, ha csak heti 2-3 délutánt dolgozol. Emellett természetesen az SU is nagy segítség.”

Szokás szerint ez csupán egy részlet volt a posztból, amit ide kattintva olvashattok el teljes egészében, szerintem akkor is érdemes, ha éppen nem terveztek dániai egyetemi létet.

A vadászoktól a bölcsekig

Egyik nagy kedvencem a Legfrissebb Hawaii Hömbölgések, nem utolsósorban a humora miatt. Ez a ma ajánlott posztból is kiderül, hiszen szerzőnk egy amerikai konferencia tapasztalatait írja le.

„Konferencián / tréningen voltam Atlanta szitiben (höhö), Georgia államban, ami annyi új élménnyel látott el, hogy egy ideig lesz miből csemegéznem. Mivel először csöppentem olyan ízig-vérig igazi amcsi konferenciázásba, nem tudtam nem rácsodálkozni pár dologra, amit most papírra vetek. (...)

Miután felvettem a harci díszt (konferenciás névtábla - Bedzs) és mű „valóban érdekelsz, és tényleg szeretnék Veled beszélgetni, sőt mindent megtudni Rólad és a gyermekeidről, sőt még a macskádról is” mosolyomat, a gongferanszijé dzsungelébe merészkedtem.

Igazából, miközben próbáltam az előadókra is figyelni, nem tudtam nem a környezetemet szemlélni, mert annyi minden érdekes történt, hogy csak na. Aztán egy idő után a saját magam szórakoztatására próbáltam gyűjtő kategóriákat készíteni a konferencia nép jellemzésére. A lista nem tökéletes, és ha bárkinek van javaslata, szívesen veszem.

Négy nagy családba soroltam a résztvevőket a vadászok, az áldozatok, a kívülállók és a Bölcsek. Van egy ötödik titkos család is, akik a dzsungel karbantartói, annak rituáléinak szervezői, de róluk most nem szólok.

Mindenhol ott vannak, kivéve akkor, ha épp szükség van/lenne rájuk, akkor hirtelen megérezve az ember késztetését felveszik álcahálójukat és ivókútnak vagy prospektus hirdető műanyag állványnak álcázzák magukat.

A vadászok

Ebbe a családba sorolandók azok az egyedek, akik sajátos indíttatásból minél több áldozatot próbálnak ejteni a dzsungelbeli kalandjaik során. Legyen ez apró pici papírfecni személyes adatokkal, vagy mobiltelefon szám, twitter azonosító, vagy ott a helyszínen facebook barátnak jelölés és addig a másik mobiljára meredés, amíg az előtted el nem fogadja a barátságot. (...)

Az áldozatok

Akik nem elég gyorsak ahhoz, hogy elfoglaltnak/mentális betegségben szenvedőnek tűnjenek, így a vadászok martalékává válnak.

A kívülállók

Ők azok, akikkel igazából senki nem foglalkozik. Vagy mert nem veszed észre őket, vagy mert nagyon is, és attól tartasz, hogy netán ők is észrevesznek érted (ezt az alfajt nevezhetjük akár „szadista vadásznak” is, aki meglátja az áldozatot / vadászt, letámadja és a másik fizikai jólétével nem foglalkozva, azt a halálba untatja a dumájával, ahol általában valami nagyon fontos témát, pl. a különböző ceruzahegyező pengék pengeélszögének mértékét tárgyalja ki).

A bölcsek

Ők azok, akik a csoportos rituálékat szervezik, és a résztvevők szellemi fejlődéséért felelősek. Ahogy láttam itt már nem a kor számít, hanem az írásos publikációk száma, és a közösségi oldalakon minél aktívabb jelenlét. A saját honlapot nem számítom, mert az KÖTELEZŐ mindenkinek. A szokásos agyonphotoshoppolt képpel, a „kattins ide, hogy megvehesd a könyvemet” linkkel, ahogy azt kell.”

Ennél a posztnál kénytelen voltam jelentősen kurtítani a nagyon szórakoztató tartalmon, úgyhogy aki megismerkedne a Kobakusz Ingazusszal vagy a Tomporicus Lefetyelusszal, az ne habozzon, kattintson ide!

Kiűzni a gonosz szellemeket

Talán emlékeztek még, hogy párszor ajánlottam már a Zol-Indonézia blogot, amelyet aztán egy időre elért a blogok oly gyakori végzete, avagy kicsit elfogyott a lendület. Ezért is örültem, hogy sok hónap hallgatás után ismét új posztot találtam, részben összefoglaló jelleggel is. Íme!

„Éltem fél évet Kelet-Jáván, majd visszaköltöztem a jó öreg Yogyakartába. Ezt mind Jáva keleti oldala, mind Jogja nehezen viselte, ki is tört egy vulkán, egy héttel azután, hogy átbútoroztam, a Gunung Kelud, pont a két település közt félúton, hamuesővel szórva be a fél szigetet, főleg Yogyakarta városát. (...)

Ezen kívül mi volt még? Többek közt orángutánokkal karácsonyoztam Borneón, elefántok hátán márciustizenötödikéztem Szumátrán, a nyílt tengerből kibúvó, fél világot majdnem elpusztító Krakatau vulkán gerincén szaladgáltam az... ööö... nyílt tengeren, kénbányászokkal és érdescápákkal bratyiztam Jáva keletebbik csücskén, szörfözni tanultam meg vadvízi kanyonba pottyant szemüveget kerestem a nyugatabbikon.

Levezetésképp meg elmentem egy tucatszor Balira, arra a Balira, ami Indonézia legismertebb része, mégse írtam róla még jóformán semmit itt – na, eme hiány pótlásával fogom kezdeni az élmények írásos feldolgozását, azt hiszem.

Mondják, Ázsia egyes részein megállt az idő. Szerintem meg épp, hogy túl gyorsan telik. Indonéziában például 365 nap alatt vagy négy-ötféle újévet is ünnepelhetünk.

Van ugye a „hagyományos”, Gergely-naptár szerinti, amiből most a 2014-et rójuk. Aztán itt van a kínai év, vagy a holdújév erről már regéltem csodálatos vietnámi látogatásom kapcsán, itt most épp a Ló éve van. A buddhistáknál már 2558 van, a Buddha megvilágosodásához képest számított újéveiket pedig egy látványos lampioneregetős rendezvénnyel ünneplik, épp a Borobudur mellett.

A jó muszlimokról se feledkezzünk meg, akik minden évben bősz imádkozással köszöntik az újesztendőt, ami náluk október környékén jön el, most épp 1435-öt írnak. Na és persze itt vannak a nem akármilyen tradíciókkal rendelkező balinéz hinduk, akiknél jelenleg 1936 van. (…)

A pángalaktikus egyensúly érdekében évente nagytakarítást kell tartani, és ki kell porszívózni a gonosz szellemeket – erről szól a Nyepi, a balinéz újév, illetve az e köré kialakult néhány napos ceremónia.

Az események sorozata a Melasti rituáléval kezdődik, ennek keretében a hinduk szentelt vizek nyernek ki az óceánbúl (a vízbűl meg kinyerik a zoxigént, ugye). Ezt nem sietik el, egy jó délutánon keresztül ücsörögnek a parton síppal, dobbal, nádi hegedűvel, miközben jókora oltárokra felajánlásokat helyeznek el, amit később együtt a tengerbe vetnek – lévén a tengerben laknak a rossz szellemek, nem olyan egyszerű téma ám a szenteltvíz kinyerése. (...)

Ha a szenteltvíz megvan, jöhet az egyik legmókásabb része a sorozatnak, az ogoh-ogoh készítés. Az ogoh-ogoh tulajdonképpen a démonok, bubusok, rossz szellemek, busók, zsákos cigók, orkok, adóellenőrök, szóval mindenféle földi rosszakat megtestesítő bábukat takar, ezek általában több méter magas rémek, amiket bambusztalapzatra rögzítenek. Nyepi előtt pár nappal már rendre ott állnak a balinéz templomok udvarán, vagy az utca sarkán, és rémkedik a jónépet.

Az újév előestéjén – miután a fehér ruhába öltözött tömeg egész délután a vízpartnál imádkozott – aztán az ogoh-ogoh bábukat a helyi fiatalok csapatostul a vállukra veszik, körbeviszik a faluban, majd levonulnak vele nagy csatakiáltások keretében a partra (ha nincs a közelben part akkor a templomhoz), ahol dobszóra körbetáncolják, kicsúfolják, majd szétverik, végül fel is gyújtják (a sorrend az esemény hevében változhat illetve összeolvadhat) a bábukat. Ezáltal ugye képletesen le lettek győzve és el lettek űzve a gonosz szellemek Baliról, meg úgy általában a világból.”

Aki ennél is többet szeretne tudni erről a varázslatos világról (jó sok képpel és videókkal), az ne habozzon ide kattintani!

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.