Megint kitört a számháború a „hány magyar is dolgozik külföldön?” témakörben, most éppen azon folyik a vita, hogy eléri-e a szám a 600 ezret vagy „csak” félmillió. A lényeg szerintem nem ez, hanem a folyamat, amely egyelőre megállíthatatlannak tűnik.

(kép forrása: ENSZ)

Ha már az elmúlt napokban megint előjött a téma, szeretném én is hozzátenni a magamét, ugyanis attól tartok, megint nem a lényegről beszélünk.

Kezdjük az elején!

A történet úgy kezdődött, hogy egy német cégalapítással foglalkozó cég (nyilván nem rossz reklámfogással) megpróbálta összesíteni, hány magyar is dolgozhat (így, feltételes módban) Európa különböző országaiban.

Közel 600 ezer?

A matek szerint az Egyesült Királyságban mintegy 300 ezer, Németországban több mint 135 ezer, míg a lista harmadik helyén álló Ausztriában valamivel több mint 63 ezer magyar vállalt munkát. Őket messze leszakadva (8-9 ezres létszámmal) követi Szlovákia, Hollandia és Spanyolország, míg az első tízbe befért még Svájc, Írország, Olaszország és Franciaország.

A végső szám 580 ezerre jött ki, amiből azt a következtetést vonták le, hogy év végére alighanem átlépi a 600 ezret a külföldön dolgozó magyarok létszáma.

A cikket annak rendje s módja (és sokszor szó) szerint átvette a magyar online sajtó jelentős része, amivel a cég el is érte a célját.

Vagy „csak” félmillió?

A témára ráugrott a vs.hu is, amely egyrészt felhívta a figyelmet arra, hogy ezek szerint csak tavaly mintegy 100 ezer magyar hagyta volna el az országot (ami az eddigi csúcs kétszerese), másrészt pedig arra, hogy szerinte az adat pontatlan.

A portál a brit bevándorlási hivatal adataira hivatkozva azt írja, hogy 2004 óta hivatalosan 142 159 magyar állampolgár váltott ki társadalombiztosítási kártyát a szigetországban. (Ehhez képest tavaly a Nemzetgazdasági Minisztérium 300 ezer főre tette a nagy-britanniai magyar közösség létszámát.)

Ami Németországot illeti, a vs.hu szerint tavalyelőtt 24 600, míg tavaly 28 200 magyar munkavállalót regisztráltak, év végén pedig több mint 12 ezer 20 év alatti, illetve 1700 nyugdíjas korú magyar állampolgárt tartottak számon.

(A másik összesítés a német statisztikai hivatal adataira hivatkozva azt írta, hogy 135 614 magyar állampolgárságú embert tartottak nyilván 2013 év végén. Ez közel 29%-kal több mint az előző évben.)

Az osztrák helyzet a legkacifántosabb, lévén Ausztria van a legközelebb Magyarországhoz, így rengetegen ingáznak és / vagy végeznek idénymunkát, akár feketén is.

Ott tavaly év végén 58 ezer magyar munkavállalót tartottak nyilván, de én a magam részéről meg lennék lepve, ha nem lennének ennél jóval többen, akár olyanok is, akik csak pár hónapra mennek ki, vagy a határ közelében dolgoznak. (Apró személyes adalék: valamivel több, mint egy évvel ezelőtt már Salzburg környékén is sikerült összefutni több, cukrászdában, fagyizóban dolgozó magyarral, amire korábban nem volt példa.)

A stratégia hiánya

Lényeg a lényeg, a számháború tehát zajlik, azonban a számok mögül nekem egy dolog hiányzik: az emberek. Azaz hogy kik mennek ki, milyen képzettséggel, hány évesen, és vajon közülük hányan térnek majd vissza.

Ez ugyanis szerintem sokkal fontosabb, mint azon vitatkozni, hogy most 500 ezer vagy 600 ezer magyar él külföldön. Lassan szerintem megszokhatnánk (és meg is fogjuk), hogy az Európai Unió egyik alapvető vívmánya a munkaerő szabad áramlása, és más országban munkát vállalni nem az ördögtől való dolog.

A probléma ott van, ha nincsen semmi, ami arra ösztönözze az embert, hogy pár év tapasztalatszerzés után hazatérjen, márpedig Magyarországon most ez a helyzet.

Egy ápoló indokai

Hadd idézzek egy hozzászólást az Origo cikke alól, mert szerintem jó képet ad arról, miért mennek el ma Magyarországról sokan (és miért lesz nehéz meggyőzni őket arról, hogy visszatérjenek):

A „Majd jobb lesz, ez lesz, meg az lesz"-ből nem tud az ember ruhát venni a gyerekének, meg enni adni... megélni.

Mert ugye egyre jobban észreveszi az ember, hogy kifizet mindent, aztán nincs pénze tovább a megélhetésre.

Velem is ez volt. 3 műszak, stressz, ünnepnapokat elfelejthettem, mint ápoló ugye ez nem jár nekünk.

Kifizettem mindent a fizumból és hurrá, maradt 15 ezer ft-om az egész hónapra. Nagyon szép.

Okok, hogy miért mentem el:

1, tisztes bér
2, nincsenek naponta változó törvények, szabályok sehol
3, megbecsülés a munkahelyen
4, normális, emberi munkahelyi körülmények
5, marad pénzem a hó végén is
6, tudom az otthoniakat támogatni
7, világot látok, utazni tudok
8, amit meg akarok venni, azt meg tudom venni, hitel nélkül, akár némi spórolással is
9, nyugodtan fizetek ki mindent, nincsenek számla elmaradásaim
10, nincsenek hazug politikusok
11, Nyugodt, kiszámítható élet

Nahh, ez az, amit nem cserélnék fel az otthonival:
1, tisztességtelen bér
2, naponta, hetente változó szabályok
3, az emberek csak belénk kötöttek, meg hangoztatták, hogy nekik betegjogaik vannak, közben meg szarba sem nézték a nővéreket, mert egy isten létezik csak, ez pedig az orvos
4, nincsen kötszer, nincsen gyógyszer, lássuk el a betegeket úgy, hogy minden szakszerű és higiénikus legyen,
5, nem hogy hó végére, de két hét elteltével már nem volt szinte egy vasam sem
6, anyukámnál laktam, mert egy önálló albérletet sem tudtam volna fizetni
7, ha már megláttam a városjelző táblát, már az egy utazás volt
8, csak álmodoztam olyan dolgokról, hogy űj farmer, meg póló, jó volt a turkálóban vett is, új műszaki cikkről nem is álmodoztam...
9, néha csekkekkel lottóztam, hogy mikor mit tudok befizetni, így volt, hogy néha volt egy-két hónap elcsúszásom
10, hazug politikusokkal voltam körülvéve, akiket csak önös érdekük érdekelt, és nagy ívben szarták le, mi van velünk, kisemberekkel, de sajnos ez most sem változott
11, szóval stresszben gazdag, élet megrövidítő életem volt otthon

Nehéz mindehhez mit hozzáfűzni (és majd megteszitek ti), de azért annyit talán mégis, hogy bár a legtöbben az anyagi nehézségek miatt mennek el, azért nagyon sokat nyom a latban a kiszámíthatatlanság, a szabályok állandó változása és a megbecsülés hiánya is.

Ezeken pedig sokkal nehezebb lesz változtatni, mint az anyagiakon, mert ez nem csak gazdasági sikeresség, hanem hozzáállás kérdése is.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.