Sokan vágynak (vágyunk) Afrikába, elindulni már jóval kevesebben merünk, legalábbis ritkán merészkedünk tovább mondjuk Tunéziánál, és a többi népszerű nyaralóhelynél. Aki mégis menne, annak Andor szolgál indulás előtti tanácsokkal. (Aki nem olvasta volna korábbi, afrikás posztjait, az ide és ide kattintva pótolhatja.)

„Ha nem is sokszor, de a kelleténél biztos többször volt, hogy belekukkantottam a gyakorikérdések.hu afrikai utazási rovatába, ahol alkalmanként tanácsot is adtam olyanoknak, akik Afrikába vágytak.

Az ilyen virtuális látogatások során ijesztő volt mindazokkal a légből kapott marhaságokkal (hogy finoman fogalmazzak) szembesülni, amelyeket olyan emberek hordtak össze Afrikáról, akik valószínűleg még Kőbánya- Kispesten sem jártak (tapasztalataim szerint a legtájékozatlanabbak a leghangosabbak).

A következő tanácsokat olyanoknak szánom, akik Afrikába szeretnének utazni: remélem, meghallják őket a hangzavarban...

Afrika light és deep

A legfontosabb már az elején tisztáznom: nincs mindent lefedő tanács. Afrika egy hatalmas kontinens ezer féle nyelvvel, megannyi törzzsel, olyan országokkal, ahol a politikai helyzet akár egyik óráról a másikra megváltozhat (ezt nagyon komolyan kell venni).

Mindazonáltal vannak általános szabályok, amelyeket ha betartunk, felejthetetlen élményekkel gazdagodunk és biztonságban utazhatunk.

Zanzibár kikötője

Ha edzőterembe megyünk, és a futópadra merészkedünk, érdemes olyan fokozatra állítani a gépet, hogy bírjuk szusszal. Ugyanez a helyzet, amikor a fekete kontinensre indulunk: választani kell a „light” és „deep” Afrika között.

Mit értek light alatt? Olyan országokat, ahol létezik a turizmus, van infrastruktúra és nincs háborús helyzet (Ghána, Tanzánia, Namíbia). Ha jól érezte magát az utazó a light kategóriában, utána lehet próbálkozni a deep helyekkel (Csád, Kongói Demokratikus Köztársaság, Közép-Afrikai Köztársaság).

Ha kiválasztottuk úticélunkat, elkezdődik az információgyűjtés stádiuma. Ilyenkor gyűjtjük egybe összes kérdésünket, nem sejtve, hogy az utazás majd olyan kérdésekre ad választ, amiket fel sem tudunk tenni.

Szálljunk be az internetbe!

A legjobb módszer természetesen, ha „beszállunk az internetbe”, mint Vágási Feri, és mivel az utazás nyelve az angol, a Lonely Planet fórumát célozzuk meg kérdéseinkkel.

Általában segítőkész kommentelőkkel fogunk találkozni (plusz néhány vérszomjas trollal Szauron seregéből), ez az általam ismert leginkább naprakész utazási fórum.

Aki autóval vagy motorral szeretne kalandozni, annak a Sahara overland a kötelező platform. Aki szeretne magyar nyelven tájékozódni, az az utazas.com-on tobzódhat, amely a hazai hátizsákosok kedvenc oldala volt 2009-ben bekövetkezett bukásáig. A legtöbb ár természetesen régen elavult az oldalon, viszont jó pár hasznos tanácsot lehet találni rajta így is.

A szomáli-dzsibuti határ egyik átkelője

Az interneten kívül az idegen nyelvű útikönyvek jelentenek felbecsülhetetlen forrást. Sajnos csak a slágerúticélokról jelenik meg magyarul útikönyv, de ami a nagyobbik baj, inkább albumként definiálnám ezeket a műveket.

A jó útikönyvben három dolog van: információ, információ, információ. Szerencsére angol nyelven a bőség zavarával kell megküzdenünk útikönyv fronton. Nézzük, mik a lehetőségeink:

1. Lonely Planet: Az LP a hátizsákosok legkommerszebb irodalma, általánosságban jól használható, szórakoztatóan szerkesztett útikönyvek, szállás- és kajatippjei gyakran a vastagabb pénztárcájú utazóknak szólnak

2. Bradt: A legigényesebb útikönyv, részletes leírásokkal az adott ország történelmétől kezdve a gasztronómiáján át mindenig. A Bradt nemes egyszerűséggel minden árkategóriát tartalmaz, így mindenki megtalálja a büdzséjéhez szabott helyeket.

3. Rough Guide: A Rough Guide az LP és a Bradt ötvözete, amolyan harmadik utas választás fiatalos, laza hangvétellel, jól áttekinthető külsőben.

Ezen útikönyvek egy részéhez itthon is hozzá lehet jutni könyvesboltokban, csak nem érdemes, mert azért a több éves LP könyvet itthon 7-8 ezer forintért kínálják, az amazon oldalán körülbelül 1 pennyért hozzájuthatunk... Érdemes nyitva tartani a szemünket az amazon.co.uk-n, alig használt gyöngyszemekhez juthatunk pár pennyért plusz négy font postaköltségért.

Ha összeadjuk az internetes kutatást és az útikönyvet (azaz a szálláslehetőségeket), abból lesz a couchsurfing. Mondanom sem kell, mennyivel kevesebben pályáznak egy loméi kanapéra, mint egy londonira.

Az oltások

Ha már biztosan tudjuk, hogy melyik országokba utazunk, tegyünk egy kirándulást a 13. kerületbe, a Váci út 174. alatt működő oltóközpontba. Itt kaphatunk oltást hepatitis A és B ellen, kolera, sárgaláz ellen (az oltási könyvet és az úgynevezett yellow fever certificate-et ne felejtsük magunkkal vinni: van olyan afrikai határ, ahol ellenőrzik...).

Szomáli táj

A legtöbb, Európában kapható gyógyszer kapható Afrikában, a nagyobb városokban kiválóan felszerelt patikákban válogathatunk kedvünkre, persze rengeteg hamis vagy platóról leesett kapszula is kapható, de ezeket kezeljük fenntartásokkal, különösen, ha egy düledező bádogviskóból próbálják ránk sózni őket.

Gyakori tévhit, hogy a malária megelőzésére szolgáló malarone olcsó Afrikában. Ez nem igaz, legjobb esetben picivel olcsóbb, és mivel utazás előtt el kell kezdeni szedni, ne kint kezdjük felhajtani, itthon szerezzük be a kívánt mennyiséget!

A vízumok

Az oltásokhoz hasonlóan kardinális kérdés a vízum(ok) beszerzése. Csakúgy, mint egész Afrikát lefedő tanácsot adni, ez is lehetetlen, hiszen nincs két egyforma követség.

Lehet, hogy A követségen megadják a vízumot, B követségen határozott nemet mondanak, míg C ország diplomáciai képviseletén vonakodnak, de aztán megadják...

Afrikában a diplomácia malmai gyakran ahhoz mérten őrölnek, hogy milyen kedve van az ott dolgozóknak: ha mondjuk Dakarba vágyunk és azután megyünk a szenegáli követségre, hogy a nemzeti válogatottjuk megnyerte az Afrika-kupát, esélyeink az egekbe szöknek.

Szomáli turisztikai iroda

Szerencsére van, amikor lehetőségünk van rá, hogy levélben intézzük a procedúrát, ilyenkor az adott afrikai ország valamelyik európai követsége kompetens, azonban készüljünk fel arra, hogy sok hétbe telhet, míg választ kapunk a kérdéseinkre, ha választ kapunk egyáltalán... Volt rá példa, hogy 5 éven át vártam egy válaszra - aludtak rá egy párat...

Szerencsére egészen magas azon országok száma, ahol a határon kaphatunk vízumot (Uganda, Tanzánia, Kenya, Egyiptom, satöbbi), míg Marokkóba és Tunéziába vízum nélkül utazhatunk.

Fontos még, hogy útlevelünk legalább fél évig érvényes legyen a beutazástól számítva, és hogy legyen elég üres oldalunk!

Mi lesz veled Afrika?

Minek két útlevél?

Nem szabad megfeledkeznünk az izraeli belépőpecsét potenciális veszélyeiről. Mivel az arab országok legnagyobb része nem ismeri el Izrael létezését, akinek az útlevelében izraeli pecsétet látnak, attól megtagadhatják a belépést az adott ország határátkelőjénél.

Hogy ezt elkerüljük, meg lehet kérni az izraeli határőrt, hogy egy külön lapra adja a kilépő pecsétet, ez viszont nem 100%-os megelőzés, hiszen ha mondjuk Izraelből Jordániába lépünk ki, akkor attól még, mert nincs izraeli kiléptető pecsét, jordán beléptető pecsét lesz, amiből ki lehet következtetni, hogy Izraelből érkeztünk.

Ha nulla százalékra szeretnénk redukálni e veszélyfaktort, igényeljünk még egy útlevelet, ehhez bárkinek joga van, aki meg tudja indokolni az okot, hogy miért igényli (a fenti ok tökéletesen megfelel). Fontos tudni, hogy a második útlevél érvényessége öt évre szól, és dupla illetéket kell érte fizetni!

Szomáli utca a délutáni csúcsforgalomban

Mi legyen a pénzünkkel?

Örök kérdés, hogy milyen formában vigyük magunkkal pénzünket. Valutából a dollár a legelfogadottabb, de vigyázzunk: a legtöbb pénzváltó csak a 2006 után nyomtatott bankjegyeket fogadja el, és csak akkor, ha frissek és ropogósak.

Exfrancia gyarmatokon nem okoz különösebb problémát az euró átváltása sem, de mint mondtam, maradjunk a dollárnál! Én a költőpénzem felét egy titkos nadrágzsebben viszem magammal, a többit Visa kártyán. Ha égető szükségünk van pluszpénzre, rengeteg Western Union közül válogathatunk.”

Ha pedig szeretnétek többet hallani Andortól Afrikáról, akkor ezt szerdán Budapesten megtehetitek. Részletek itt.

Öt dollár, öt dollár!

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.

Természetesen továbbra is várom a recepteket, fényképeket, leírásokat arról, hogy süttök és főztök ti külföldön, hogyan pótoljátok (ha szükségét érzitek) a magyar fűszereket, ízeket. A leveleket a hataratkelo@hotmail.com címre várom, mindenkinek válaszolok, csak egy kis türelmet kérek (szokás szerint…)!