Ma maradunk Európán belül, keresünk lakást Svájcban, továbbtanulunk Dániában és szó kerül arról is, hogy akad-e B-tervünk, ha valami igazán rosszul sülne el külföldön.
Kezdjük rögtön is az utóbbi témával, egyúttal egy új blog, a Három gyerekkel irány Anglia! bemutatkozásával! Mint szerzője, Marcsi írja, az ember, amikor valami baja van, hajlamos azt hinni, hogy teljesen egyedül van vele. Hogy soha, senki így még nem érzett. Pedig a külföldön élők számára a gondok nagy része közös.
„Vannak dolgok, amikre jobb még tiszta fejjel felkészülni és megtervezni, mit csinál az ember, ha baj történik. Nem azért, mert várja, hogy baj történjen - inkább, hogy akkor se legyen a baj nagyobb, mint amilyen. Ahhoz, hogy az ember komoly bajba kerüljön, nem kell feltétlenül valami tragédiának és halálesetnek történnie. Maradhat egyedül úgy is egy nő, hogy a férje kilép a kapcsolatból. (...)
Külföldön az átlagosnál is sérülékenyebb az ember. Egyfelől, mert nagyon sok esetben csak egy ember keres pénzt. A másik (általában a feleség) otthon van, vigyáz a gyerekekre, viszi a háztartást. (...) ha baj van, akkor bizony ez problémát okozhat. Ahogyan az is, ha az egyik fél nem tudja, hogy hová és milyen számlákat kell fizetni (mert mindig a másik csinálja) vagy nincs saját bankszámlája.
Ez különösen akkor fordul elő, ha csak az egyik, dolgozó ember beszéli a nyelvet - a másik meg, aki otthon van a gyerekekkel, nem tud elmenni nyelvet tanulni, és így egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe sodródik, ami nyilván sem az önbecsülésének, sem a kapcsolatnak hosszú távon nem használ. (...)
Nem találtam olyan magyar blogot, ahol erről a témáról esne szó - ezért külföldi expat nők blogjait nézegettem át arról, hogy milyen óvintézkedéseket érdemes megtenni, és hogyan készülhet fel az ember arra, amire nyilván nem lehet. De mégiscsak muszáj.
1. Kit kell értesíteni?
A bloggerinák szerint a legjobb megoldás, ha a hűtőre teszel egy nagy papírt, ráírva a baj esetén OTTHON értesítendő emberek telefonszámát, Skype nevét, egyéb elérhetőségét, ezzel a felirattal: "if anything happens ring my mother/brother..."
2. Mi legyen a gyerekkel?
Vannak országok, ahol ha bármi történik a szülőkkel, a gyerek automatikusan gyámság alá kerül. (...) Érdemes egy jó barátnál (akinek a száma mindenhol le van adva) hagyni egy nyilatkozatot arról, hogy baj esetén hozzá kerülhet a gyerek ideiglenesen, ameddig az a rokon, akit gyámul kiszemeltünk megérkezik otthonról. Érdemes erről egy papírt otthon is biztonságba helyezni, a kinti barátnál is és az otthoni rokonnál (barátnál) is - mindkét nyelven! (...)
3. Van pénzed?
Felnőtt ember vagy - legyen saját bankszámlád, saját pénzed. Akkor is, ha nincs saját kereseted és akkor is, ha macerás ezt elintézni és úgy érzed, nincs is rá szükséged. Bármi, de tényleg bármi történhet egy kapcsolatban, vagy a pároddal. Tudd, hogy hol van a pénzetek, melyik banknál, milyen bankszámlán (vagy bankszámlákon) és legyen hozzáférésed. (...)
4. Mindig legyen B-terved!
Nem számít, hogy milyen jó az élet - annyi pénzed mindig legyen, hogy haza tudj menni a gyerekekkel együtt. Azt is döntsd el, hogy hová mész haza ebben az esetben. Kibírsz anyádéknál akár fél évet is - vagy inkább laknál a testvérednél? Amikor az ember pánikba esik, vagy gyászol, nem gondolkodik tisztán. Ezért ezeket a dolgokat most gondold végig, tiszta fejjel. (...)
5. Gondolj a legrosszabbra is!
Na, mondjuk ez az a téma, amivel aztán végképp senki nem akar foglalkozni, de sajnos nincs ehhez túl fiatal életkor. (...) Ahol az apa engedélye kell ahhoz, hogy a gyerek átlépje a határt, ott bizony előfordulhat, hogy az anya ott ragad egy idegen országban, ahol nem szeretne. De bizony még a legcivilizáltabb országban is fennakadást okozhat, ha eddig apa nevére érkezett a gyerektartás vagy az adó-visszatérítés és ő most már nincs. (...)”
Eddig tehát röviden az 5 pont, amiket természetesen a blogon részletesebben is kifejt Marcsi, ide kattintva érhetitek el a posztot, érdemes!
Költözés Svájcban
A mai második ajánló az Ugrás Svájcba blogról származik, melynek szerzője most Svájcon belül ugrott egyik lakásból a másikba. Nem lévén sok holmija (gondolta ő…), az autóbérléses megoldást választotta, ami önmagában megér egy misét. Nézzük!
„Nem gondoltam volna, hogy 1 éven belül 2 költözésem is lesz. Vagyis valahol persze, hiszen volt egy terv a fejemben, mikor idejöttem, és egyelőre tartjuk is magunkat hozzá.
A másik, amit nem gondoltam volna, hogy ennyi cuccom van. 15 négyzetméteres szobában éltem eddig, és most vakarom a fejem, hogy ez a rengeteg holmi mind itt volt eddig is? És én hol fértem el?
Kezdjük az elején!
Az egész költözés a közösségi autóbérlésre épült. Ez, esetemben úgy működött, hogy neten megrendeltem egy autót, amit előre ki kellett fizetni, majd besétálni egy, a prospektusban megjelölt vasútállomásra, ahol is kiállítottak, egy chipkártyát, amit ezentúl a szolgáltatásra tudok használni. Létezik belőle előfizetési díjas konstrukció, én viszont az ad hoc-jellegű használatot választottam. (...)
A dolog gyakorlatban úgy működik, hogy a kapott kártyát odateszem az ablakban lévő checkpoint-hoz, ami nyitja az ajtókat, és az indítókulcs meg benn van a kesztyűtartóban. Benzinkártyával lehet tankolni, az a szabály, hogy legalább harmadáig kell lenni a tanknak, mikor leteszed végleg a kocsit. (...)
Amikor megláttam az összekészített halmot, komolyan elgondolkodtam azon, hogy be fog-e férni a C3-ba? Végül sikerült, de plafonig pakolva, hátsó ülések lehajtva és még az anyósülésre is került. (...)
A lakással persze nem ment minden simán, valamilyen oknál fogva az utolsó pillanatig halasztotta a régi lakó a távozást, emiatt még most festik a falakat, ennek köszönhetően csak a minimális dolgokat vittem be, a többit meg lehordtam a pincébe, újabb cipekedés. Ahonnan meg persze fel is kell hozzam, ha kész a festés. Nem baj, edzésben maradok.”
Így néz ki tehát egy svájci költözés kicsiben és röviden, ha hosszabban is kíváncsiak vagytok rá, akkor kattintsatok az Ugrás Svájcba blogra és ott elolvashatjátok a teljes posztot!
Miért éppen Dánia?
Végül még egy új bemutatkozó itt, a Határátkelőn, a Hova-tovább blogot két lelkes ifjú működteti és a ma idézett posztban arról van szó, miért éri meg éppen Dániában egyetemistának lenni.
„Van jó pár diákközvetítő cég Magyarországon, ami arra van specializálódva, hogy a magamfajta friss érettségiseket segítség abban, hogy Dániában folytathassák a tanulmányaikat.
Nem véletlen, hogy ez jó biznisz, ugyanis abban az időben a jelentkezéshez el kellett küldeni az érettségis dokumentumokat, kellett írni egy ingyenes nyelvi tesztet (azoknak, akik nem rendelkeznek bizonyos nyelvvizsgákkal, amiket elfogadnak Európa-szerte), hogy lássák beszélsz-e angolul és még persze a jelentkezési íveket kellett kitölteni.
Igaz, hogy a szolgáltatásukért ezek a közvetítőirodák elkérnek egy bizonyos összeget, ami cégről cégre változik legjobb tudomásom szerint, de ezt az összeget az első félév sikeres befejezése után visszaküldik neked.
Jelen pillanatban, ezekhez a pontokhoz még hozzácsaptak a dánok egy felvételi portált is az interneten, amin keresztül figyelemmel lehet követni a jelentkezésünket. (...)
Lényeges különbségek vannak az itteni továbbtanulás és az otthoni között, ez nem vitás. Először is a Dániai egyetemek INGYENESEK! (...)
Amiben Dánia különbözik az otthoni tanulmányoktól: kezdjük a listát azzal, hogy angolul tanulsz. Ehhez az opcióhoz (legalábbis azon a szakon, amit én néztem még anno) otthon felárat kell fizetni. Itt ez alap, mivel ugye nagy valószínűséggel nem tudtok dánul. Mivel rá vagy kényszerülve arra, hogy angolul beszélj és használd a nyelvet minden nap, fejlődni fog az angoltudásod. (...)
Otthon megszokhattuk, hogy könyvekből kell magolni és minél jobban meg tudod tanulni szó szerint, annál jobb az eredményed a vizsgákon. Ezzel ellentétben itt arra próbálnak felkészíteni, ami a való életben is várni fog. Az év nagy részében csoportos projecteket kell kidolgozni. (...)
Továbbá számítani lehet arra is, hogy minden héten kell valamiből prezentálnotok. Ez a módszer nagyon furcsa lehet azoknak, akik megszokták otthon, hogy mindent szóról szóra megtanulnak. Voltak olyan osztálytársaim, akik azt mondták, hogy így nem tudnak egyszerűen tanulni.
Szerintem ez az egyik legjobb dolog az itteni egyetemeken, ugyanis nekem elegem volt abból, hogy az én ötleteim és véleményeim egyáltalán nem számítanak az órákon, mert az nincsen leírva a könyvbe. Én felszabadítónak tartom ezt a fajta oktatási rendszert. (...)
Egy másik dolog, amiből nagyon nagy hasznunk származhat a jövőben, hogy nagyon sok országból ismerünk meg embereket. Ezek a kapcsolatok otthon is meglennének, de valószínűleg országon belül. (...)
Ha csak azt nézzük, hogy mit tanultam eddig, már biztosan ki merem állítani, hogy életem legjobb döntése volt, hogy nem otthon mentem egyetemre, hanem vállaltam a dániai kalandot minden jó és rossz oldalával együtt.”
Ennyi tehát röviden a Hova-tovább blog dániai egyetemekről szóló bejegyzése, a teljes posztot ide kattintva olvashatjátok el, szerintem érdemes, és nem csak azoknak, akik éppen továbbtanuláson gondolkodnak!
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Itt a hétvége, amikor a legtöbben otthon főzünk. Arra gondoltam, osszuk meg egymással kedvenc ételeink receptjét - írjátok meg, mi a kedvencetek ott, ahol éltek, hogyan készítitek el, illetve hogyan készítitek el a kedvenc magyar fogásaitokat – hogyan pótoljátok az alapanyagokat, fűszereket, mit változtattok, ha kell. Ha mindehhez fényképe(ke)t is küldtök, akkor ez az egész nagyon hasznos és (nem utolsósorban) jó móka lesz. Várom tehát a recepteket, fényképeket, kis történettel ahataratkeloKUKAChotmail.com címre.
Utolsó kommentek