Nemrégiben arra kértelek titeket itt és a Facebookon is, hogy írjátok meg, mi a kedvenc ételetek ott, ahol éltek, hogyan készítitek el, illetve hogyan készítitek el a kedvenc magyar fogásaitokat – hogyan pótoljátok az alapanyagokat, fűszereket, mit változtattok, ha kell, és ha tudtok, küldjetek fényképeket is. Nos, jelentem, jó sok kép, történet érkezett (ami nem azt jelenti, hogy ne jöjjenek még, várom őket a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!), most pedig íme az első fecske, Katell, aki mindjárt egy egész gasztrokalandra kalauzol bennünket.

Összeraktam az emlékeimből egy számomra tökéletes hedonista-eszegetős napot Európában. Igyekeznünk kell, a program szoros, de a távolságok képzeletben nem leküzdhetetlenek.

Reggelizzünk Bordeaux-ban, a Pain and Cie-ben egy kétszemélyes „sucré” reggelit, amely tartalmaz mindenféle pirított rusztikus kenyereket, baguette-t, és hat különféle édes kencét.

Lekvárokat, ét- és fehér csoki krémet, kenhető pralinét, házi vajat és akkora kávét, hogy nagyobb, mint a fejünk. Komoly feladat ez, egyetlen morzsa sem maradhat a tálban.

Ha végeztünk a reggelivel, indulhatunk tovább, egy kicsit délebbre, az Artigues-i méltán világhírű Cannelés műhelybe, ahol a legkedvesebb vaníliás-rumos francia desszertemet készítjük el, amelynek csillogó felszínét a méhviasz adja meg, amellyel kikenjük a formákat sütés előtt.

Ezeket a kis süteményeket hivatalosan „tiede”, azaz langyos állapotban fogyasztjuk, kávé mellé, de az igaz rajongó suttyomban elcsen egyet a frissen sültekből.

Az ebédhez újra nagyot kell ugornunk, az egyik londoni Wagamamában fogunk Rámenezni az öcsémmel és a barátnőmmel, amihez gyorstalpaló pálcazsonglőr tanfolyamra is szükség van. Tudsz evőpálcikával enni?

Az ebéd kipihenéseképpen sétálunk egyet a tengerparton Le Grau du Roi-n, nem messze a Rózsaszín flamingós Camargue-tól. Tapasozás és kávézás közben megsimogatjuk az összes kutyát a tengerparton.

Miután pedig kiszellőztettük a fejünket, észak felé vesszük az irányt, hogy hódolhassunk a tenger gyümölcsei iránt érzett mély tiszteletünknek. A vacsora a legendás belga Moules Frites, vagyis kagyló sült krumplival és borkorcsolyaként egy kagylós pizza. Bon appétit.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.