Akár az is lehetne a mai poszt címe, hogy Anglia két arca, hiszen Andrea (akinek előző írását ide kattintva olvashatjátok el) hét, ott töltött év után tulajdonképpen a szigetország és lakosai kettős portréját írta meg. Az egyik oldalon ott a csodálatos vidék, a biztos megélhetés, a másik oldalon a különc angolok a maguk sajátos gasztronómiájával (rántott csoki!, sör és áfonyaszörp együtt!), és még sajátosabb öltözködésével. A mai posztban bemutatott Anglia tehát összetett és (szerintem legalábbis) izgalmas.

„Augusztus 12. Emlékezetes nap ez, az a bizonyos nagy nap, amikor nagyot változott az életem. Elköltöztem. Nem saját lakásba, nem másik városba, hanem egy idegen országba.

A szigetre, amiről sok magyarnak a jobb élet, pénzgyűjtés, lehetőségek tömkelege jut eszébe. Oda, ahol mindig esik az eső, a másik oldalon vezetnek, királyi család van, és fura szokások.

Hogy miért jöttem?

Ki kell ábrándítsak mindenkit, a szokásos unalmas választ tudom adni a kérdésre: kaland, kíváncsiság, megtanulni az angolt, világot látni, más kultúrát, megismerni… Úgy gondoltam, itt leszek pár évet, összegyűjtök egy kis pénzt, aztán otthon veszek egy autót, esetleg hazatérve pár hónapot láblógatással töltök.

Nem voltak különösebb terveim, amikor ideérkeztem. Találtam munkát három hét alatt, egy jó nevű ügyvédi cégnél. Aztán lett a mostani munkahelyem. Majd teltek-múltak az évek. A tervezett pár évből aztán sok év lett. Valahogy itt ragadtam. Megismertem a várost, az országot, a szokásokat.

A kezdeti lelkesedés, hogy itt minden milyen szuper, a felfedezés varázsa szép lassan elmúlt. Beleolvadtam a környezetbe. Persze „igazi” angol sosem leszek, még ennyi idő után is sokszor furcsán figyelem ezt az emberfajtát, akinek a szociális életet a pub jelenti; akinek a mosogatóban műanyag lavór van, és abban mosogat; akinek „fel kell kapcsolni” a konnektort, miután bedugta a csatlakozót; aki a teát tejjel issza, és akinek a csipszes szendvics ebédre maga a mennyország.

Furcsa, de jó hely ez a sziget

Az időjárás ugyan pocsék, a nyár borzasztó, átlag havi két napsütéses, meleg nap van. Viszont vannak nagyon szép helyek, látnivalók! Sok magyar azt gondolja, hogy Anglia = London. El kell oszlassam ezt a tévhitet, ez nagyon nem így van!

Vannak más, szép, szebb városok, falvak, és a vidék csodálatos! Volt szerencsém bejárni a szigetet az évek alatt, és rájöttem, hogy mi, magyarok mennyire nem ismerjük ezt az országot, mennyire London-centrikusak vagyunk.

Ezeket a sorokat kettős céllal írom, egyrészt azért, hogy mi, magyarok nyissuk ki a szemünket, és ne legyünk túl London-mániásak, másrészt pedig, hogy dicsekedjek egy kicsit, mennyi szép helyen jártam. :)

Cleethorpes, Lincoln, York, Nottingham, Manchester, Bakewell, Leeds, Cardiff, Swansea, Skegness, Birmingham, London, Liverpool, Edinburgh, Dublin (Írország), Newcastle, Newquay, Castleton, Buxton, Matlock, és persze Derbyshire, Nottinghamshire kirándulóhelyei…

Ezek az angolok!

Ha felidézem tinédzserkorom spanyolországi nyaralásait, eszembe jut a hotel vendégeinek egy kirívó csoportja. Rákvörösre égett emberek, focimezt viselő férfiak, hangoskodás, egész nap a bárpult támasztása (használjuk ki az all inclusive korlátlan italfogyasztást, ha már enni az állandó másnaposság miatt nem tudunk), a súlyfelesleg itt-ott kilógó diszkrét bája – mindez nem is lehet más nép jellemzője, mint az angolé!

Emlékszem, vacsoraidő táján a vendégek nagy része rettegve várta eme különös szerzetek megjelenését, és kíváncsian várták, vajon aznap este mit fognak ordítani, illetve ki esik bele a medencébe részegen.

Nekem tizenévesként ezek az emberek roppant üdítő látványt nyújtottak, kifejezetten tetszett, amikor más turisták engem is angolnak néztek, na, nem a fentebb említett jelzők, csupán a fehér bőröm miatt. :)

Minden másképp van

Akkoriban álmomban sem gondoltam, hogy egyszer az angolokat ennél közelebbről is megismerhetem, és ezeken kívül még egyéb furcsaságokat is megtapasztalhatok.

Mert valljuk be, az angolok furcsák! Különcök! Mindent másképp csinálnak, mint a normális emberek a kontinensen! Talán ez abból is adódik, hogy szigeten élnek, és a génjeikben van, hogy mások legyenek. Az út másik oldalán vezetnek. Köszönik szépen, nem kérnek az euróból.

Ám vannak ezeknél sokkal érdekesebb dolgaik is.

Gasztronómiai remekek

Nem szeretik az ázsiaiakat, de a kedvenc éttermük az indiai, illetve a mulatozásból hazafelé kebabot esznek, hogy a másnaposságot elkerüljék.

Hallott már valaki a chips buttyról? Másik nevén a sültkrumpli szendvicsről? Hát én nem! Esetleg a crisps sandwichről? Nem! Ha valaki nem tudja, ez chips szendvics! Én nagyon elcsodálkoztam, amikor ezeket a gasztronómiai remekműveket megláttam! Legvadabb almomban sem gondoltam volna, hogy ilyenek léteznek!

Fishcake? Hm? Nos, ez nagyon nem is hal, nem is sütemény, hanem pici hal sok krumpli között jó vastag olajos panírban.

A vasárnapi ebédet sem hagyhatom ki. Míg otthon egy lakótelepen sétálva rántott hús, vagy pörkölt illata árad minden nyitott ablakból, itt nagy illatélmény nem éri az embert. Ez pedig a natúr sült pulyka- / sertés- / marhahúsnak, párolt íztelen zöldségeknek, krumplipürének köszönhető.

Rántott Mars-csoki? A skótok kedvence! Köszönöm szépen, inkább nem.

Lager black? Ötlet? Sör és áfonyaszörp! Hogy ezt ki találta ki, fogalmam sincs, de eszement ötlet!

Divat angol módra

Ha már az angolok furcsaságairól írok, nem tudom kihagyni a divat iránti abszolút zéró érzéküket. Talán ez is a különcségükből ered, de felvesznek minden egymáshoz nem illő ruhadarabot, és össze nem passzoló színeket kombinálnak, olyan tehetséggel, hogy már megfordult a fejemben, hogy ezt direkt csinálják, ennyire nem lehetnek ízlés nélkül.

Ha már az öltözködésnél tartunk, a kedvencem, amikor télen a legnagyobb hidegben is a lányok miniruhában, 15 centis magassarkúban mennek szórakozni. Az hagyján, hogy bírják a hideget, hiszen az alkohol melegít, de a tükrök itt a „mondd meg nekem, ki a legszebb e vidéken” kérdésre igen nagyot hazudnak!

Vagy valami mágikus tükröt használhatnak itt, amiben Kate Moss mosolyog vissza a túlsúlyos lányokra. Nyilván a sok gyorsétterem megteszi a hatását, de akkor ne vegyenek fel olyan ruhát, ami a legkisebb hurkát sem takarja!

A magassarkú… na, igen, az általában jó esetben kézben végzi az este végére, mivel ilyen sarkakon józanul is kihívás sétálgatni, nemhogy enyhén becsiccsentve.

Erről jut eszembe, hogy annyi részeg lányt és nőt még életemben nem láttam, mint itt. Amíg otthon a negyvenes nők színházba járnak, vagy étterembe, vagy leginkább sehova, addig itt tucatszor láttam ezt a korosztályt szombat este közönségesen viselkedni pár ital után.

Jó pár évet ebben az országban eltöltve, már értem, miért voltak azok a bizonyos sztereotípiák a többi turistában az angolok iránt a spanyolországi szállodákban, ahol volt szerencsém nyaralni. Furcsaságok ide vagy oda, lehet, hogy pont ezek miatt szeretjük mi az angolokat.

A nap és az árnyék

Visszatérve magamhoz, háromszor költöztem, egy kis lakásból egy nagyobb lakásba, majd a mostani házba. Vettem autót is, 10 évre szóló hitel nélkül. Elértem, hogy kényelmes életet élek, megengedhetem magamnak, hogy utazzak, hogy a hétvégéket ne itthon, hanem spa-ban, B&B-ben, campingben stb. töltsem, vásároljak anélkül, hogy azon kellene aggódnom, vajon a hónap végén mit eszem.

Azonban lássuk be, az itteni életnek nemcsak napos oldala van. Sőt! Nagyon árnyékos is tud lenni! Nem szeretem azokat az embereket, akik otthonról kiabálnak, hogy „én megyek külföldre, aztán haza se megyek soha többet abba a sz@rba”!

Igen, amelyik kutya ugat, az nem harap… Jöjjön ki külföldre, lássa meg, hogy itt sem olyan egyszerű. Tapasztalja meg a honvágyat, hogy sokszor mennyire hiányzik a család, a sokéves barátságok, a megszokott környezet! Élje át, hogy milyen újnak, külföldinek lenni, amikor az angolok nevetnek az akcentusán, és nehezen talál nemhogy barátokat, de ismerősöket is!

Ezeket a dolgokat otthonról sajnos nem lehet látni, a sok pozitívum mellett azonban ezeket is megtapasztalhattam itt, es sokszor úgy voltam, elég volt, miért csinálom ezt, otthon van a családom, a sok „régi esőkabát” barátom, akik ugyanúgy várnak, ugyanúgy ott vannak, mint amikor otthagytam őket.

Összességében megérte

Magyarország lehet, hogy szegény, és nehezebbek a körülmények, de amikor a hazafelé úton meglátom a Dunát, és az épületeket, még most is nagyot dobban a szívem, és a szülővárosom akármennyire is kicsi, és unalmas és régen „falu” volt, igenis szép és barátságos, és a himnusz is szépen szól, annak ellenére, hogy az egyik leglehangolóbb.

Igen, voltak, vannak nehéz napjaim, de ilyenkor a jó élményekre gondolok, és így összességében már megérte ez a sok év. Tanultam, tapasztaltam, érettebb, kitartóbb, és talán általánosságban kicsit más ember lettem, mint azelőtt voltam.

Régen el nem tudtam képzelni, hogy órákon át gyalogoljak hegyen-völgyön, hogy sátorban aludjak, most meg alig várom a hétvégét, hogy lehessen kirándulni menni.

Sokkal magabiztosabb lettem azáltal, hogy itt igazán csak magamra számíthatok, ugyanakkor érzékenyebb, néha önbizalom-hiányos is. Mert akármit elérhetsz itt, akárhány évet eltölthetsz, „igazi” angol sosem leszel.

Sosem fogod a teát tejjel inni, a fish and chips nem lesz a kedvenced, a leves akkor is átlátszó és vizes lesz, és nem a konzervből fogod enni, a sörbe nem fogsz áfonyaszörpöt önteni, és a w-t is mindig v-nek fogod ejteni.

Aki nem hiszi, járjon utána!”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.

Együnk valami finomat! Arra gondoltam, megkérlek titeket, írjátok meg, mi a kedvenc ételetek ott, ahol éltek, hogyan készítitek el, illetve hogyan készítitek el a kedvenc magyar fogásaitokat – hogyan pótoljátok az alapanyagokat, fűszereket, mit változtattok, ha kell. Ha mindehhez fényképe(ke)t is küldtök, akkor ez az egész nagyon hasznos és (nem utolsósorban) jó móka lesz. Várom tehát a recepteket, fényképeket, kis történettel a hataratkeloKUKAChotmail.com címre. Már az első nap után több is érkezett, úgyhogy hajrá!