Viszonylag ritkán fordul elő, hogy olyan írás jelenik meg a blogon, amely valamilyen utazás eredményeként született meg, ma mégis kivételt teszek. Egyrészt, mert Bandi Republic „régi motoros” a Határátkelőn, másrészt pedig nem utazott messze Svédországból, csupán Izlandig, harmadrészt (és legfőképp) pedig azért, mert posztja témája sok szempontból is rendkívül elgondolkoztató.

Viking telepesek emlékműve Reykjavíkban 

„Régi vágyam teljesült, amikor egy rövid hetet sikerült Reykjavíkban és környékén eltölteni. Még a viszonylag alapos elméleti rákészülés után is döbbenetes volt látni, hogy miként él az a maroknyi elszánt viking-leszármazott e távoli, zord szigeten.

Az első letelepedő Ingólfr Arnarson 874-ben érkezett Izlandra a krónikák szerint, ahol ma is mindössze 320 ezer ember él. A 103 000 km2-es sziget ezzel Európa legritkábban lakott országa. A ma ott élő izlandiak közül néhányan az alapító egyenes ági leszármazottjai, miközben rengetegen Björk vérrokonai.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre! Először is igen izgalmas eljátszani a gondolattal, hogy vajon mit és hogyan csinálna az ember, ha egy gyakorlatilag lakatlan szigeten kellene új életet kezdenie, nem?

Björk, a (talán) leghíresebb izlandi

Nos, az első izlandi telepesek mindenesetre nagyon elszántak lehettek, hogy megvetették a lábukat a világ végén, ahol a föld nem éppen a termékenységéről híres és telente örülsz, ha délen meglátod felbukkanni a napot.

A nyilvántartás

Annyi bizonyos, hogy az alapítók nagy hívei voltak a pontos és részletes dokumentációnak. Egészen a legelső odaérkező emberektől kezdve akkurátusan írásban vezették a sziget benépesedésének folyamatát.

Az úgynevezett „Landnámabók" vagyis a letelepedés könyve elképesztő pontossággal rögzítette a 9. és a 12. század között érkező nagyjából 1400 betelepedő kolónia mintegy 3000 tagjának családfáját és sok esetben kis anekdotákat is megörökítettek az emberekről.

A könyv legrégebbi fennmaradt példánya a 13. századból maradt az utókorra, de nem csupán ez a több mint 100 fejezet foglalkozik részletesen az izlandi ősökkel és a köztük lévő kapcsolatokkal.

(forrás: Wikipédia)

Nyilván egy ilyen elszigetelt helyen sokkal könnyebb követni a népcsoportok mozgását, mint mondjuk Közép-Európában, engem mégis lenyűgöz, hogy milyen magas szinten űzték e sportágat az ősi vikingek és kelták.

A második és harmadik generációs letelepedők közötti konfliktusokat például az izlandi sagák örökítették meg, amelyek szintén módszeresen feldolgozták a szigetlakók családi hátterét és származását. Büszke idegenvezetőnk szerint a norvég történészek is csak az izlandi írásos emlékeknek köszönhetik, hogy egyáltalán fogalmuk van arról, mi történt akkoriban a mai Skandinávia területén.

Az a rövid látogatásom alatt is egyértelművé vált, hogy Izlandon kiemelkedő jelentősége van a társas emberi kapcsolatoknak, hiszen rendkívüli módon egymásra vannak utalva a szigetlakók. Persze egy 120 ezer lakosú fővárosban elkerülhetetlen, hogy szinte mindenki ismerjen mindenkit, és tényleg éreztem egyfajta megfoghatatlan szövetséget a bennszülöttek közt.

Ez így pozitívan hangzik ugyan, de a dolognak vannak azért komoly hátulütői is, amik, ha drámaian akarok fogalmazni, akkor húsbavágóak és ijesztőek.

Vérfertőzés

Sok rémtörténetet hallottam már hosszú ideje elszigeteltségben élő embercsoportok körében előforduló belterjes párkapcsolatokról és az ezek gyümölcseként megjelenő degenerációkról. Ez a veszély Izlandon mindennapos és rányomta a bélyegét a sziget ezeréves történetére.

Nem vagyok genetikus, és kromoszóma vizsgálatot sem csináltam a helyszínen, de például az első esti vacsoránál az asztalunkkal foglalkozó pincér igencsak érdekes volt.

Szemmel látható külső és viselkedési jegyeket vonultatott föl, amelyek arra engedtek következtetni, hogy a szüleik nem tájékozódtak időben kellő körültekintéssel a köztük meglévő rokonsági kapcsolatokról.

Aztán másnap a konferencián az egyik izlandi előadó bemutatta a jelen írás apropóját adó sci-fi szintű cuccot, amely segített neki megállapítani - ugyan évekkel a családalapítás után -, hogy ő és a felesége negyed unokatestvérek.

Miközben ezt mesélte csak röhögcsélt; úgy látszik, ez izlandi viszonylatban nem számít durvának. Arra pedig kifejezetten büszke volt, hogy 7 generációig visszamenően a fent említett Björkkel is rokonságban áll.

A tudományos-fantasztikus megoldás

Az izlandi kormány a 21. századba lépve úgy döntött, hogy nem elegendő digitalizálni és az internetre fellőni a teljes adatbázist, amelyben mindenki visszavezetheti a családfáját a legelső telepesekig. Picit még tovább gondolták a témát és létrehoztak egy okostelefon alkalmazást is ÍslandingaApp néven.

Ez a lélegzetelállító eszköz képes arra, hogy mondjuk egy görbe este során összejött alkalmi partnerek összeérintsék a mobiljukat, és az adatbázisra támaszkodva instant megtudják, hogy érdemes-e mást is összeérinteniük.

A hozzáférés persze nem korlátlan, hiszen az kizárólag izlandi személyi számmal rendelkezők részére adott, ami az információk érzékenységét tekintve nem is csoda.

Nálunk, Magyarországon ez a dolog biztosan nem működhetne adatvédelmi okokból, de lássuk be, hogy sok életet menthet meg és / vagy tehet könnyebbé a felhasználók körében.”