Mert sokat és jól dolgoznak, nem keresnek kifogásokat, és megbízhatóak – ezeket az érveket nem én mondom, hanem azok az angol üzletemberek, vállalkozók, akiket a határátkelőkkel kapcsolatos tapasztalataikról kérdezett a bevándorlók irányába mutatott elfogultsággal cseppet sem vádolható Daily Mail. Ezekből a véleményekből válogattam – tanulságos lesz...

Alison Andrews, ügyvezető igazgató, ASAP Munkaközvetítő ügynökség

Egy évtizede kezdtem külföldi munkavállalókkal foglalkozni, amikor egy nagy megrendelést kaptam egy, a nagyáruházakban használatos bevásárlókocsikat gyártó vállalattól és egyszerűen nem találtam megfelelő munkásokat.

Korábban brit munkásokat kerestem meg telefonon, megadva a pontos koordinátákat, hogy mikor és hol veszi fel őket a mikrobusz. Megígérték, hogy ott lesznek – aztán egyszerűen nem jelentek meg. Hihetetlenül frusztráló volt. A menedzserek üvöltve hívtak: Hol vannak az emberek?

Nem egyszer előfordult, hogy saját magam mentem a munkások házához, hogy megpróbáljam begyűjteni őket. Tele voltak kifogásokkal, miért nem tudnak aznap dolgozni. Hallottam mindent: „nem érzem jól magam", „A nagymamám beteg" vagy „az aranyhalam beteg" – minden elhangzott. Úgyhogy hamarosan elegem lett.

A bevásárlókocsis bukta után változtattam a stratégiámon. Sajnos nem lehettem biztos abban, hogy a brit munkavállalók megjelennek, amivel károsították az üzletem.

A következő nagy szerződésem a Tescótól kaptam, a cégnek 20 ember kellett másnap hajnali 6 órára egy húsgyárba. Úgy döntöttem, hogy egy tapasztalt fejvadász segítségét kérem, akitől már láttam, ahogyan külföldi munkásokkal tölt fel egy gyárat.

Megoldotta – másnap kelet-timori munkások töltötték meg a buszt a megadott időben. Még a buszvezető is felajánlotta, hogy beáll egy műszakra.

Lenyűgözött, mennyivel könnyebb volt jó munkaerőt találni, ha külföldiek között kereste az ember. Innentől kezdve más országokban hirdetve aktívan kezdtem külföldi munkásokat keresni. Nem néztem vissza.

Minden gond nélkül költöznek ide a munka kedvéért, mindent én szervezek, a bankszámlától az ellátásig. Találtam már embereket Litvániában, Lettországban, Szlovéniában, Lengyelországban, Magyarországon, Görögországban, Romániában és Bulgáriában.

A különbség a brit és a külföldi munkaerő között az, hogy a mieink hozzászoktak a szociális ellátórendszerhez, ami egy csapda. A britek szerint például nem érdemes azért dolgozni, hogy 20 fonttal többet kapjanak, mint ha nem csinálnának semmit.

Charlie Mullins, alapító, Pimlico Vízvezeték

Egészen elképesztő, mennyi külföldi munkakereső jelentkezik nálunk, azt mondanám, hogy az álláskeresők több mint egyharmada. Nagyon, nagyon akarnak dolgozni. Tudják, hogy ha dolgoznak, jó pénzt kereshetnek.

Nagy lehetőségnek látják a cégünket, ami igaz is, ha kész vagy keményen dolgozni. Vannak nálunk kelet-európaiak, ausztrálok, dél-afrikaiak és új-zélandiak – mostanában pedig rengeteg spanyol vízvezeték-szerelő keres munkát.

Akadnak olyan brit jelentkezők, akiken látszik, hogy csak azért jönnek el az elbeszélgetésre, hogy kipipálhassák a munkanélküli segélyhez szükséges rubrikát. Dolgozni igazán nem akarnak. Nem motiválja őket, mert az állami szociális háló megtartja őket. Az ellátórendszer tönkreteszi Nagy-Britanniát és a brit munkamorált.

Janet Oldroyd, menedzser-tulajdonos, E Oldroyd & Sons

Az Egyesült Királyság egyik legnagyobb rebarbara-termesztő (és egy nagy zöldség-gyümölcs beszállító) cégénél időszakosan több hétig több mint 90 külföldi munkás dolgozik.

Őszintén szólva képtelenek lennénk működni nélkülük. Sikerünk teljes egészében az ő kemény munkájukon alapul. Szeretnék brit munkásokat alkalmazni, de az elmúlt 18 évben képtelen voltam olyat találni, aki rendelkezik azokkal a képességekkel és azzal a megbízhatósággal, amire szükségem van.

A külföldi, jórészt kelet-európai munkaerő adja vállalkozásunk gerincét. A kemény munka iránti elkötelezettségüknek köszönhetően tudjuk ellátni a piacainkat.

Az emberekben talán nem tudatosul, de aki friss terméket vásárol egy brit szupermarketben, az a határátkelők munkáját fogyasztja, mert a betakarítás nagy részét ők végzik.

Az idők megváltoztak. A családom négy generáción keresztül dolgozott a farmunkon, de már a hatvanas években édesapám kénytelen volt egy időre felhagyni az epertermesztéssel, mert nem talált senkit, aki betakarította volna.

A bevándorlók tették lehetővé a hozzánk hasonló cégeknek a túlélést és a jó eredményeket. A mezőgazdasági munka néha alaposan igénybe veszi a hátat, de jó pénzt lehet keresni, ha az ember mindent belead.

A fizetések nálunk a minimálbértől indulnak fölfelé, függően a munka jellegétől. A legjobb embereim napi 150 fontot keresnek, és mindenki adózik és fizeti a tb-t.

Amikor régebben brit munkaerőt kerestünk hirdetésen keresztül, egyszerűen senki sem jelentkezett. Talán a britek nem akarnak túlórázni, vagy a szabad ég alatt dolgozni kiszolgáltatva az időjárásnak, de a román és bolgár munkásainknak ez semmilyen gondot nem okoz.

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.