Az elmúlt napokban a fülöp-szigeteki tájfun okozta emberi tragédiáktól volt hangos a világ, és tényleg borzasztó látni, micsoda szenvedést és nyomorúságot okozott a természet. Ma egy picit ellátogatunk hát a Fülöp-szigetekre, aztán találkozunk egy viperával Afrikában, végül programot ajánlunk azoknak, akik Londonba látogatnának.
(forrás: BBC)
Megrázónál megrázóbb felvételekkel volt és van tele a világsajtó azután, hogy a Yolanda (illetve ahogyan a világsajtóban, így Magyarországon is nevezik: Haiyan) tájfun végigsöpört a Fülöp-szigeteken.
Az első döbbenet után felvettem a 90 millió fülöpke blog szerzőjével, Marcival a kapcsolatot, legfőképp azért, hogy megtudjam, minden rendben van-e vele, másrészt azért, hogy esetleg nem írna-e pár sort arról, milyen is most a helyzet az országban. Nos, a posztot nem vállalta (amit abszolút megértek), de örömmel láttam, hogy a blogjára kikerült egy rövid beszámoló, úgyhogy ma ebből idézek.
„A szél erőssége elérte, sőt meghaladta a 300 km/h-t, a széllökések ereje pedig 380 km/h körül volt. Ilyenkor már fák repkednek a levegőben, meg autók és háztetők. Ha ez nem lenne elég, még jön a több emelet magas hullám is, amit a szél korbácsolt fel.
Bár a tájfun átmérője 600 km volt - ami kishazánkat kétszeresen is beterítené - minket Manilában hála Isten nem érintett nagyon. Egy kis esővel és széllel megúsztuk, de semmi komoly.
Körülbelül fél éve voltam Taclobanban, Leyte sziget fővárosában. Barátnőm rokonai élnek ott. Yolanda valahol Taclobannál ért partot és ott okozta a legnagyobb pusztítást. A hírek szerint csak itt több mint 10.000 halott van.
A helikopterről nem lehetett látni olyan épületet a parttól 1 km-es sávon belül, ami állva maradt volna. Sajnos olyan is volt, hogy pont az evakuációs központban haltak meg az emberek az ár miatt.
Ráadásul a fosztogatások is megkezdődtek, betörtek az élelmiszer boltokba és vitték, amit tudtak, ami „érthető", de ezen kívül már viszik a tévéket, hűtőket és fosztják az ATM-eket is. Mindeközben mindenhol holtestek, romok és összetört életek."
Ha valakit videók is érdekelnek, kattintson Marci blogjára, ott négyet is megnézhet!
Eközben Afrikában...
...kiderült, hogy boszorkányok márpedig léteznek. Legalábbis Kátya szerint, akiknél kígyóhelyzet alakult ki Dél-Afrikában.
„Volt itt inspekciózni a kertet egy rém unszimpatikus nő, aki befenyegetett, hogy mennyi itt a kígyó, mi meg nevettünk magunkban, hogy haha, fél év alatt egyet sem láttunk. Na, ezek után elszabadult a pokol!!! (...)
Épp kint ebédeltünk a kertben, mikor arra lettünk figyelmesek, hogy egy VIPERA akar becsúszni a lakásba a nyitott ajtón át!!! Szerencsére még épp észrevettük, Béla elterelgette, miközben a kígyó mérgesen puffogott. Én hős módjára nem sikítoztam, és nem is szaladtam (túl) messze, de azért ezek a kígyók nem lopták magukat a szívembe.
Ez a szerencsétlen kígyó persze nyilván nem tehetett az egészről, éjszakai fajról van szó, aki alapvetően épp aludt volna, mikor valószínűleg Béla - tudtán kívül - kiöntözte a vackáról, és ezért próbált új helyre menni.
Viszont az ártatlansága se nagyon vigasztalt volna, ha sikerül beszöknie a házba, és mondjuk két nap múlva találom meg a ruhásszekrényben, miközben épp ijedtében belém mar."
Ez persze szerencsére nem történt meg, ha viszont érdekel titeket, milyen óvintézkedéssel próbálják Kátyáék megelőzni a kígyóveszélyt, akkor olvassátok el az Eközben Afrikában blogon a posztot ide kattintva!
Sherlock Holmes irodája és a London Eye
Végül jóval békésebb vizekre evezünk, fel a Temzén egészen Londonig, ahol Diggerdriver most kifejezetten azoknak írt egy ajánlót, akik azt tervezik, meglátogatják a világ egyik legizgalmasabb és leghangulatosabb fővárosát (ez az én magánvéleményem :) ).
„A teljesség igénye nélkül ajánlok néhány helyet, amit érdemes meglátogatni. Én sem voltam mindenhol, van, ami tervbe van véve és van, amire bármekkora turistalátványosság is, nem vagyok kíváncsi.
Nem érdekel például Madame Tussauds múzeuma, és nem vagyok kíváncsi Sherlock Holmes irodájára sem. Miért kéne látnom egy sosem volt ember sosem volt irodáját és személyes tárgyait? (...)
Nem voltam még az Óriáskeréken és mellette az Aquariumban sem, ezeket viszont mindenképp pótolni akarom. (...)
Nagy kedvenceim a Car Boot-ok. Ezek a használtcikk piacok ahol tényleg fillérekért lehet hozzájutni mindenhez. Általában szombat-vasárnap vannak a városban nyitva jellemzően iskolaudvarokban.
Van, ahol ingyenes a belépés és van, ahol fizetni kell érte. A legnagyobb a denhami piac, ami Uxbridge mellett van, de autó kell a meglátogatásához. Sajnos novembertől márciusig zárva tart. (...)
A legnagyobb csalódás számomra az Állatkert meglátogatása volt. Először is nagyon drága mivel gyerekkedvezmény meg családi jegy nincs. Egy háromfős családnak 66 font. Önmagában ez nem lenne baj, ha a látnivaló arányban állna a fizetett összeggel.
Ebben az állatkertben gyakorlatilag nincsen állat. Sétálsz egy félórát, aztán egy hatalmas kifutóban jó messze látsz egy állathoz hasonló valamit. Az épületek a legnagyobb csalódás. Rendben van, hogy mi hozzá vagyunk szokva a Budapesti Állatkert csodálatos műemlék épületeihez, de Londonban az álcázni sem próbált meztelen beton épületek láthatók."
Töredelmesen bevallom, hogy az én tendenciózus válogatásomnak köszönhetően érezhetitek esetleg úgy, hogy Digger elsősorban azokról a dolgokról ír, amik nem tetszenek neki, a poszt ennél természetesen sokkal hosszabb és tele van ajánlóval, úgyhogy akinek sikerült felkelteni az érdeklődését, az ne habozzon és itt olvassa el a teljes írást!
Ha tudsz olyan blogról, amire én még nem találtam rá, ne habozz és emailben jelezd, ajánld, mert szívesen válogatok minél több helyről!
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: