Egy igazán tanulságos történetet kínálok ma nektek. Péter kalandvágyó fiúként indult Angliába, megtörtént vele minden, ami egy magában (talán túlságosan is) bízó, tapasztalatlan fiúval megtörténhet. Most Magyarországon van, tanul és várja a folytatást, hogy (mint írja) „megújulva, kisebb arccal, több alázattal és szakmával a kezében" menjen vissza. (A képekért külön köszönet.)

„Az én angliai történetem 2012. szeptember 12-én kezdődött. Gondoltam egyet, így kalandvágyból és az angol nyelv szeretetéből fakadóan 25 évesen, összesen 1200 font költőpénzzel elindultam egy borsodi nagyon kis faluból Angliába. Az alábbi írásban a tapasztalataimat szeretném dióhéjban megosztani veletek.

Debrecen

Az egész úgy indult, hogy egy haverommal elterveztük, kimegyünk Angliába. Ahogy telt az idő, az elképzelések kezdtek testet ölteni és lefoglaltuk a repülőjegyet, szállást egy londoni diákszállóban, amíg találunk albit. Aztán eljött az indulás napja és felszálltunk Debrecenből.

A gépen mellettünk volt még hely, így egy magyar srác mellénk keveredett. Beszélgettünk vele és elmondta, hogy lent laknak Dél-Angliában, ha gondoljuk, lemehetünk hozzájuk is. Nem vetettük el az ötletet, de maradtunk az eredeti tervnél.

London

Nem nagyon akartam vidékre menni, és mivel már egyszer jártam a brit fővárosban, így nagyon oda húztam és oda akartam menni. A haverom időközben „kultúrsokkot" kapott, így ő felment Welsh-be egy ismerőséhez.

Egy segítségem volt itt, a rokonomék, akiknek sikerült rövid időn belül szerezni nekem egy szobát. Ezen felül ott álltam egyedül, szinte tojáshéjjal a fenekemen, kint is használható végezettség nélkül. Egyik az idegenvezetői (anno nem váltottam ki a kártyát), a másik Multimédia-fejlesztő OKJ (ami kinti dizájn munkához kevésnek bizonyult).

Habár volt fogalmam, hogy mit is kell csinálnom, mert kiutazás előtt amennyire csak tudtam, felkészültem, azért gyakorlatban nagyon más volt. Itt már nem volt se apuci, se anyuci, aki elintéz helyettem mindent. Ez kezdetben félelmetes volt, de ha szerettem volna megállni a lábamon, akkor kellett az a mély víz.

A kezdet lassan és döcögősen ment, de pár hét alatt már beleszoktam a dolgokba. Már kevésbé volt félelmetes egyedül elintézni magamnak a dolgokat. Lett munkám is, egy helyi munkaközvetítőn (agency) keresztül.

Nem nagyon volt más választásom, mert az NI szám és bankszámla hiányában elméletileg dolgozhattam volna, de a gyakorlat mást mutatott és a pénzem is fogytán volt.

A Londonban töltött pár hónapom alatt a jó dolgok mellett volt sok viszontagság is, így az év végén az bizonyult a legjobb lépésnek, hogy ha fájó szívvel is, de elmegyek Londonból vidékre. Utólag, ahogy alakultak az események, nem bántam meg!

Két út állt előttem. Az egyik, hogy megyek le délre, a repülőn megismert magyar srácékhoz, Portsmouth-ba, vagy északra fel Welsh-be a haveromhoz. Az utóbbi mellett döntöttem, mivel már őt ismertem rég óta. Hibáztam, csak akkor még nem tudtam.

Welsh

Úgy voltam, hogy a haveromnál elcsövezek pár napot, addig találok szállást és elkezdek melózni is valamelyik gyárban a kettő közül. Telt-múlt az idő, viszont se szobát, se melót nem sikerült találni, így arra jutottam, hogy lemegyek délre, Portsmouthba.

Másfél hetet voltam itt, de egy heti teljes minimálbéres fizetésemet hagytam itt tanulópénznek. A haverommal megbeszéltem, hogy beszállok az ő lakbérébe, amíg ott vagyok. A házinéni, aki ment közben jött vissza szabadságról, másképp gondolta és elég szép pénzt legombolt rólam.

A haverom ismerőse lakás- és munkaszerzés címszóval is levett sok pénzzel, ahhoz képest, hogy nem lett belőle semmi. Plusz, a vonatköltség, ami meg oda-vissza Észak-Welshtől Londonig 160 font volt. Nagyon nem érte meg, viszont ezekből is nagyon sokat tanultam!

Portsmouth I.

A repülőről megismert srácéknál volt kiadó szoba, így szerencsém volt, viszont január lévén nem nagyon szórták két kézzel az üres állásokat. Egy hónap „én nem akarok több agency-s munkát" attitűd után, a fogyó pénztárcámat nézve és az arcomból visszavéve sikerült egy rendes éttermi melót összeszednem.

Kitchen porter lettem, magyarul konyhai kisegítő vagy más néven csicska. A szoba, amibe laktam, mint kiderült, korábban már a srácék egy barátnőjének lett ígérve, aki a terveivel ellentétben, korábban kijött, így neki kellett a szoba, nekem mennem kellett.

A Spinakker Tower Portsmouthban

Portsmouth II.

Találtam már magamnak szobát, ami szintén magyaroknál volt. Velem a kint élő magyarok alapvetően segítőkészek voltak, viszont én is megtapasztaltam a másik oldalt is, sőt! Kialakult az én véleményem is, hogy kinek, mikor és hogyan segítek és mennyit! De ez sok helyen már ki lett fejtve és mindenkinek más a tapasztalata, így ezt a témát nem folytatnám.

Ez a lakás már jóval messzebb volt a munkahelyemtől, ezért amellett döntöttem, hogy otthagyom. Minden észérvvel szembe ment ez a döntésem, de nem bántam meg.

Egy sokkal lazább munkát szerettem volna, több fizetéssel! Gondolhatnád, hogy ilyen nincs! Pedig volt. Méghozzá, agency-n keresztül egy raktárban. Bicikli alkatrészeket és kiegészítőket kellett összegyűjteni, majd csomagolni és küldeni. (Picking-packing).

Éjszakás műszakban az ügynökség megadta a 7 fontot óránként, ami nem volt rossz. Hónapokkal később, az én hibámból az ügynökség nem közvetített oda többet. Ilyen munkát szerettem volna megint következőnek, mert ez számomra nem volt megerőltető. Lett egy másik ilyen raktári munka, szintén éjszakás, 7 fontért, viszont 12 órában. Ez anyagilag nagyon jó volt, csak nem tartott sokáig.

Debrecen

Telt múlt az idő, és ahogy nem volt munkám, fogyott a pénzem is, úgy fogyott vele együtt az életkedvem és már nem akartam Portsmouth-ba maradni. Azon gondolkodtam, hogy visszamegyek Londonba. Nem úgy alakult. Arra a következtetésre jutottam, hogy amíg van a félretett pénzemből, inkább hazajövök és tanulok valamit. Megvettem a repülőjegyet Debrecenig. Összepakoltam és a két kis bőröndkémmel hazajöttem.

A történetem nem különleges, mondhatni snassz, viszont, amiken keresztül mentem mások „jóindulatából", a saját hülyeségemből fakadóan, vagy a nagy egóm miatt, azok számomra felbecsülhetetlen tapasztalatok és nem változtatnám meg a múltat.

Sokat fejlődtem a cirka 10 hónapom alatt, magabiztosabb lettem, másképp ítélem meg magamat, az embereket, helyzeteket. Látom, hogy lehet más az életem, van választásom az ésszerűség, élhetőség, átgondolatlanság és nélkülözés között.

Meg kellett tanulnom, hogy tennem kell magamért, ha el szeretnék érni valamit! Végig kell csinálnom, még ha az pillanatnyilag nehéz vagy kellemetlen is számomra! Várom a folytatást, hogy megújulva, kisebb arccal, több alázattal és szakmával a kezemben menjek vissza és tegyek magamért, a jövőmért. :)

Továbbá, szeretném azok figyelmébe ajánlani a honlapomat, akik most készülnek Angliába, vagy nagyon frissében vannak kint. Összeállítottam egy cikk-sorozatot, amiben kifejtem, hogy mit és hogyan csinálhatsz, miket és hogyan kell intézni és más, a hétköznapi élethez hasznos okosságokat, segédleteket."

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.