Előre szólok, hogy a mai poszt tulajdonképpen egy sorozat első része, rövid bemutatkozás a Skóciában egyetemre járó Dórától. Úgyhogy lesz még sok minden érdekesség, ma az első egy hónap benyomásairól, tapasztalatairól olvashatjátok egy 18 éves lány írását.
„Ha az ember egyetemre akar menni, akkor egyértelműen Skócia a legjobb választás. Mióta kint élek, sokan érdeklődtek nálam, hogy hogyan lehet kijutni, miket kell tenni, hogy felvegyenek, és arról, egyáltalán milyen itt az élet. A rengeteg beszámoló alatt rájöttem, hogy tulajdonképpen nem tudok semmi olyat mondani, ami miatt panaszkodhatnék.
Lassan egy hónapja, hogy megtettem életem eddigi legnagyobb lépését, és Aberdeenbe költöztem, teljesen egyedül. 18 évesen, kicsit tapasztalatlan, kicsit bohókás, kicsit szétszórt pesti lányként úgy döntöttem, hogy külföldön tanulok tovább.
Egészen idáig fogalmam sem volt az Életről, így nagybetűvel, de mindig azt képzeltem, hogy van. Az a kicsi szeletke világ, ami eddig nekem jutott, hirtelen egészen megnőtt, kiszélesedett és megváltozott. Szinte minden teljesen más itt. Más, de szerethetőbb.
Az egyik legjobb érzés
Aberdeen a harmadik legnagyobb város Skóciában, gyönyörű tengerparttal, viszonylag sok napsütéssel, de annál több széllel, és két remek egyetemmel. Én újságírást tanulok, a Robert Gordon University diákjaként. Őszintén szólva ezt leírva látni az egyik legjobb érzés.
Az én szakom szinte mindent magába foglal, ami valahogyan a médiával kapcsolatos; tanulok jogot, televíziózást, vizuális kultúrát, design-t, fotózást és még rengeteg mást.
Ez ugye annyit tesz, hogy ha esetleg mégsem jön be az élet újságíróként, még mindig van egy csomó lehetőség, ami közül válogathatok.
Az óráim főleg gyakorlatok, olyan igazi „egyetemes" előadásom szinte nincs is, illetve ami van, azon se vagyunk többen 50-nél. Ez persze azzal jár, hogy a tanárok kapcsolata velünk nagyon közvetlen és személyes, mindenkit ismernek már most, és azonnal segítenek ha bármi problémánk van.
Kinyílt a világ
Rengetegen vagyunk külföldi diákok, csomó különböző kultúra, életút, háttér és nemzeti étel, amit megismerhettem. Úgy érzem magam, mint aki beutazta a világot anélkül, hogy akár egy kilométert is megtett volna.
Kinyílt előttem a világ, ami közhely, de igaz. Annyi minden van, amit eddig nem tudtam, nem ismertem, nem ismerhettem, és hirtelen azt sem tudom hova kapjam a fejem.
Vannak barátaim a világ szinte összes országából. Ezt azért nem hittem, hogy valaha elmondhatom majd magamról. És ami pedig a legjobb ebben, hogy itt egyáltalán nem számít, hogy honnan jöttél.
Rengeteg különböző kultúrájú, bőrszínű, nyelvű ember ül le egy asztalhoz szombat esténként, hogy együtt megigyanak egy jó skót whiskey-t, vagy angol sört, és tud nevetni közösen. Azt hiszem, én ezt élvezem a legjobban."
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Utolsó kommentek