Magyarországról nagyon sokan ingáznak Ausztriába idénymunkára, azaz kint töltenek pár hónapot, végigdolgozva az időszakot, majd pár hétre hazatérnek. Majd kezdik újra az egészet. Nem egyszerű élet ez, sok buktatóval, nehézséggel jár, miként azt a mai poszt szerzője, Nóri is tanúsíthatja.
„Pénteken este elbúcsúztam Szekszárdtól egy szuper kis koncerttel, ahonnan hajnali 4 felé keveredtem haza. Meg kell hagyni, méltó utolsó este volt. Viszont az a fejfájás, amit ébredés után észleltem, nem hiányzott a napomból. De nem volt mese, reggel 8-kor meg már kelés volt. Hiszen szombaton már javában készülődtem Budapestre.
A vonatom a Keleti pályaudvarról indult. Anyu, apu, öcsi és a barátnője, meg én mentünk fel. Nehéz volt otthagyni az otthonom, főleg mert megkaptam Öcsitől a pályaudvaron a karácsonyi ajándékomat, és amikor ezzel előállt akkor kezdtem el sírni. Csak úgy zokogtam, mert annyira fognak hiányozni. De nincs mese, el kellett jönni. Persze az utazás alatt voltak félelmeim, meg kétségeim.
Azt meg kell mondanom, hogy annyi cuccal amennyi nekem volt, nem a vonat a legpraktikusabb megoldás. Elég nehézkesen lehet elférni, ha tele van, az éjszaki utazás meg különösen fárasztó. Szerencsére két magyar is utazott mellettem, egy lány és egy srác. Velük elbeszélgettük az egész éjszakát.
A megérkezés
A vonat pontos volt. Bludenzbe is percre pontosan beért. Ott voltam csak igazán komoly bajban. Két utazó, egy szatyor, egy válltáska és mindez kb. 30 kg. Hát nem volt egyszerű a kijutásom az állomásról, szerencsére volt lift, nem kellett lépcsőzzek. A vasútállomásra pedig kocsival jöttek értem.
Kicsit várnom kellett, de az nem volt gond. Már 6 felé a hotelban voltam. Megmutatták a szobám. Úgy volt, hogy egyedül leszek, de aztán átraktak egy másik, nagyobb szobába, ahol ketten vagyunk és fürdőnk is van a szobához meg WC is. Ez így sokkal jobb. A net jelerősség elég gyenge, de legalább van.
Legnagyobb szívfájdalmam, hogy nincs igazi forró víz, inkább csak langyosnak nevezném. Az étel nem rossz, általában a reggeli zsemle, szalámi, vaj, lekvár, tea, kávé, kinek mi. Az első ebéd pörkölt akart lenni rizzsel. :D Kicsit nekem ízetlen volt, de azért finom.
A vasárnapom kicsit pihenős és kipakolós volt. Körbevezettek. Megmutogattak mindent. Hétfőn már dolgoztam. Az első hetem még egész jó volt, nem kellett hajnalban kelnem és a délutánom is szabad volt, mert csak 3-ig dolgoztunk és közben volt egy félórás ebédszünet is.
Kicsit fura a sok német, sokan Németországból jöttek, a közvetlen főnők szlovák, a nagy főnők pedig gondolom osztrák.
Ez nem élet
Az első Szenteste munkával telt, aminek nyilván nem örülök. Hogy milyen itt az élet? Hogy is fogalmazzak, hogy ne bántsak meg senkit? Szerintem ez nem élet. Ingázni, megállás nélkül dolgozni, csupa külföldivel körülvéve nem jó. Mármint arra célzok, hogy kinn van az ember 4 hónapot, haza megy 3 hétre, visszajön 4-5 hónapra - ez a körforgás taszít engem. Mégpedig azért, mert így nem lehet rendes életet felépíteni.
Az más, ha valakinek éves állása van, itt van a családja, itt érzi otthon magát. De aki nem így van, hanem csak szezonálisan dolgozik itt, annak szerintem sosem lesz Ausztria az otthona. Ahogy nekem sem.
Nem mondom, hogy rossz kinn. Hiszen az emberek többnyire rendesek. A keletnémetek nagyon aranyosak, mindig poénkodnak, vidámak. Az osztrákokkal sincs baj. Csak ha már más nemzet is belép pl. bosnyák, szlovák, stb., stb., akkor már nem az igazi.
Sajna itt is vannak irigyek és itt is vannak furkálók. Főleg az előbb említett népek. Velük nem egy leányálom együtt dolgozni. Nekem óriási mázlim volt, mert egy szlovákon kívül mindenki német, pontosabban egy magyar lány van még velem. Így azt mondhatom, jó a társaság.
Elég gyorsan beszélnek, és eléggé rövidítenek, de azért meg lehet érteni mindent, csak fülelni kell. Mondjuk nekem még van mit tanulni, de azért elboldogulok.
Jófej magyarok
Sokat segít a magyar lány, akivel egy szobában vagyunk, nagyon aranyos, kedvelem. Jó, hogy vagyunk egymásnak és tudunk beszélgetni, így azért könnyebb.
A szomszéd faluban is vannak magyarok. Megismertünk egy srácot, aki szintén nagyon kedves volt velünk, neki is az első szezonja van most. Szóval ezen a téren nincs okom panaszra. Én eddig csak jófej magyarokkal találkoztam kinn, a csoportomba is csupa rendes, segítőkész ember lépett be. Idegenek vagyunk egymásnak, mégis jót beszélgetünk.. :)
Nincs aranykerítés
Az biztos, hogy sehol nincs aranyból kerítés. Én pedig már tudom, hogy ezt nem akarom hosszú távon csinálni. Becsülök mindenkit, akinek ez megy, mert nagyon nehéz karácsonykor a család nélkül dolgozni, főleg azoknak akiknek már gyerekeik is vannak.
Én egyedül vagyok és ezért jobb helyzetben, ettől függetlenül fájdalmas a szeretet ünnepét idegenben tölteni. Viszont a főnököm, aki nagyon fiatal, mindössze 22 éves, idén kapta meg az üzletet az apukájától, aki azért még segít neki, de már csak a háttérből.
Marco olyan rendes volt, hogy vett mindenkinek ajándékot, én egy Playboy-csomagot kaptam tőle. Nem számítottam rá, ez valóban kedves gesztus volt. A szállodában élek, a szobánkhoz van külön zuhanyzó és WC, és még tv-t is kaptunk, a netért sem kell fizetni. Reggeli, ebéd és vacsi van, sőt a fizu is jó, talán a legjobb ezen a környéken, plusz jatt és 13. havit is adnak itt.
Ha valaki pénzt akar keresni, annak javaslom, hogy jöjjön ki dolgozni. De tényleg csak annak, aki nem olyan érzékeny lélek, mint én és kevésbé családcentrikus.
Az biztos, hogy fizikailag bírni kell. Kemény munka, megterhelő a hátnak, gerincnek, kezeknek, csuklónak - és a sok pozitív dologért cserébe kevés a szabadidő. A közvetlen főnök pedig kegyetlen. Szó szerint érzéketlen, undok, egy igazi banya.
Tettem azért, hogy itt legyek
Visszatérve kicsit az elejére, szerintem fontos, hogy én akartam mozdulni, elkezdtem tervezgetni, valóban akarni és megvalósítani. Már régen kacérkodtam a külföld gondolatával, egész fiatalon, 2009-ben bele is vágtam, de akkor nagyon nem tudtam, mit is szeretnék, és az nem is volt az igazi.
Mint már írtam, borzasztóan nehéz elindulni, mindenkit a hátunk mögött hagyva, de muszáj. Ha nincs más választása az embernek, és nekem nem volt... Nem csak a pénz vezérel (persze nyilván az is), hanem hogy kipróbáljam magam több mindenben, feszegessem a határaim és megtaláljam önmagam.
Tudom, hogy amit a fejembe veszek, azt végig is csinálom. Ahogy most is lett, pedig sokan nem hittek nekem, sokan nem hittek bennem, sőt egy magát nevesnek mondó közvetítő le akart beszélni a kijövetelről.
Nem is volt hajlandó foglalkozni velem, mondjuk szerintem nem én jártam rosszul, hiszen nélküle is sikerült, mert az ő negatív hozzáállása ellenére sem adtam fel. Ha a fejembe veszek valamit, akkor véghez is viszem, kerestem és kerestem megállás nélkül, míg végül beadtam a derekam egy közvetítőnek.
Ő nagyon kedves és szimpatikus, egyszeri díjat kellett előre fizetni, de bevállaltam, és ennek köszönhetem, hogy itt vagyok Ausztriában, két nappal a pénz kifizetése után lett munkám szerződéssel. Soha nem fogom tudni meghálálni ezt a remek lehetőséget."
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: