Tanulságos összeállításra bukkantam a BBC oldalán, melyben húsz ember meséli el, miért váltott állampolgárságot, és ezzel együtt tulajdonképpen hazát is. Az okok sokszínűek, kedve attól, hogy valaki nem akart sorkatona lenni, azon keresztül, hogy túl sok adót kellett volna külföldön élőként fizetnie egészen addig, hogy szellemi börtönben érezte magát akkori hazájában. Mindezt azért tartom fontosnak megmutatni, hogy lássuk: a határátkelésnek (és annak itt azért minősített eseteiről van szó, hiszen a megszólalók állampolgárságukat is feladták) számtalan oka lehet, és nem csak magyar sajátosságról van szó. Nézzük tehát a legérdekesebb eseteket (aki mindre kíváncsi, az itt elolvashatja)!
1. Tinédzserként mondtam le az orosz állampolgárságról. Honosított cseh lettem, ami lehetővé teszi, hogy 160 országba és területre utazhassak vízum nélkül. Jelenleg Kínában élek, ahol a japánokon kívül mindenkinek kell vízum. A japán útlevél a legértékesebb (nem az Európai Uniós vagy az amerikai). - I Konig, Guangdong tartomány, Kína
2. Tizenöt éves koromban két okból lettem osztrákból brit állampolgár – a, két évet kellett volna szolgálnom az osztrák seregben és b, brit állampolgárságra volt szükségem ahhoz, hogy beléphessek a Királyi Légierőbe. - Guenter Ruckhofer, Brighton, Anglia
3. Kettős, török és brit állampolgár voltam, de pár hónapja elmentem a londoni török konzulátusra és kitöltöttem a török állampolgárságról való lemondáshoz szükséges papírokat. Mindezt azért, mert a török kormány minden külföldön született, vagy ott élő állampolgártól 6000 font (2,1 millió forint) adót kér, ha az meg szeretné úszni a sorkötelezettséget. Én 38 éves, nős férfi vagyok, 13 éve élek az Egyesült Királyságban. Nem akarok bevonulni a török hadseregbe, viszont nem engedhetem meg magamnak a 6000 fontot sem. Így aztán a jövőben nem leszek török állampolgár, leszek viszont brit. - Atakan Kaya, Bucks, Egyesült Királyság
4. Szellemi börtönnek éreztem 1975-ben Nagy-Britanniát. Dióhéjban összefoglalva: egy állandóan hátrafelé néző, merev társadalom, függőviszonyban a saját történelmétől, amely a régi hagyományokban keresi identitását.(Hú, ez elég ismerős... – Határátkelő)
Európai állampolgárságot szerettem volna, ám végül megelégedtem a franciával. Emellett németnek, olasznak és Benelux-államokbelinek is érzem magam, amikor megkérdezik, azt felelem: európai vagyok. Nagyon izgalmas, hogy még mindig alakul az egész. Minél többször térek vissza az Egyesült Királyságba, annál többször érzem, hogy jól döntöttem. Úgy gondolom, Nagy-Britannia elszalasztotta a szellemi modernizáció hatalmas esélyét és egy virtuális senki földjén ragadt az elpusztult Birodalom és az Egyesült Államok között.
Egyre több ember bánja meg az európai csatlakozást és egyre több barátom véli úgy, hogy az országnak ki kellene lépnie az Európai Unióból. A britek nem csak intellektuálisan utasítják el Európát mindenféle statisztikákat mutogatva arról, milyen rossz lenn csatlakozni az euróhoz, stb., de nagy többségüknek mintha allergiás rohamot okozna az, hogy több nyelven kell dolgozniuk, és kompromisszumot kötniük egy közös jó érdekében. Ezenkívül mintha vonakodnának elengedni az elmúlt idők dicsőségét. - Tony Lark, Neung sur Beuvron, Franciaország
5. A feleségem akkor adta fel a német állampolgárságát, amikor összeházasodtunk az Egyesült Királyságban. Most Németországban élünk, de a feleségem képtelen visszaszerezni a német papírjait. A hatóságok arra hivatkoznak, hogy önként adta fel nemzetiségét, ezért nem kaphatja vissza. - Jim Wood, Oer Erkenschwick, Németország
6. Idén adtam vissza a szlovák útlevelem, miután megkaptam az ausztrált, mert egy 2010-ben elfogadott törvény tiltja a kettős állampolgárságot. Noha ez a szlovák jogszabály a Szlovákiában élő, magyar állampolgárságért folyamodó magyarokat célozta, a külföldön élő szlovákokat is érinti. Minden különösebb gond nélkül mondtam le az állampolgárságomról, hiszen az ausztrál útlevelemmel is vízummentesen utazhatok Szlovákiába / Európába, és jelenleg eszem ágában sincs visszaköltözni, ami szerencsétlen dolog, lévén szüleim szlovákok, és én Európában nőttem fel. - Boris Stanislav, Katmandu, Nepál
7. Tizenhét évesen mondtam le a belga állampolgárságról, amikor nyilvánvaló lett, hogy be kell vonulnom. Nem nagyon beszéltem a nyelvet, és semmi kedvem sem volt két évet eltölteni a seregben, annak az állandó lehetőségével, hogy a Belga-Kongóba küldenek. A megoldás az lett, hogy lemondtam a belga állampolgárságról és megtartottam a britet. Szerintem manapság az állampolgárság nem akkora ügy. Huszonkét évet éltem Spanyolországban, négy éve pedig Brazíliában lakom. A világ kisebb lett. Az érzelmeim és a gyökereim száz százalékosan britek, de én magam világpolgár vagyok. - Alan C. Dens, Araguaina, Tocantins, Brazília
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Utolsó kommentek