A miniszterelnök szerint az elmúlt tíz évben 350 ezer magyar vállalt munkát külföldön. Ők jellemzően vendégmunkások, akik azért távoznak, mert máshol könnyebben tudnak boldogulni és ez a szám a népességhez viszonyítva még csak nem is magas. Szemöldökfelvonás következik.

(fotó: miniszterelnok.hu)

Orbán Viktor Magyarország tiszteletbeli konzuljainak konferenciáján azt találta mondani, hogy Magyarországról tíz év alatt 350 ezren mentek el vendégmunkásnak Magyarországról.

A kormányfő kifejtette: a népességarányokat nézve ez a szám Közép-Európában alacsonynak számít. Hangsúlyozta, nem egy sajátos magyar jelenségről van szó, és például Ausztriából tavaly többen mentek el, mint Magyarországról.

Orbán Viktor szerint akik ma elmennek Magyarországról, azok vendégmunkások, azért távoznak, mert máshol könnyebben tudnak boldogulni, több pénzt tudnak keresni.

Közép-Európa-szerte egy elsősorban Németországba irányuló vendégmunkás-jelenség tapasztalható - fogalmazott, hozzátéve, hogy az alapvetően német központú „agyelszívás" szerinte „nem egy baleset", hanem egy jól átgondolt stratégia következménye.

Eddig a hír, amivel kapcsolatban több problémám is van, mindjárt sorra is veszem őket.

Mennyi az annyi?

Az egyik a 350 ezres adat. Értem én, hogy nehéz akár csak megközelítőleg pontos számot mondani, de hát idén januárban éppen az (akkor még) nemzetgazdasági miniszterként működő Matolcsy György mondta azt, hogy jelenleg félmillió magyar munkavállaló dolgozik külföldön. Tehát: nem az elmúlt 10 évben, hanem most, és nem 350 ezer, hanem félmillió.

De ha nem fogadjuk el pontosnak a volt miniszter (jelenlegi jegybankelnök) adatát, akkor nézzünk egy igazán megbízhatónak elkönyvelhető másik számot: a KSH Népessségtudományi Intézetének minden eddiginél pontosabb, nyáron publikált kutatása szerint az állandó magyar lakhellyel rendelkező 18-49 éves magyar állampolgárok 7,4 százaléka tartózkodott 2012 és 2013 fordulóján tartósan külföldön, ami 335 ezer főt jelent.

Azt a szakemberek is hangsúlyozták (és logikusnak is tűnik), hogy ez a 335 ezres szám nem egyenlő a kivándorlók teljes számával, azaz alighanem ennél többen hagyták el Magyarországot.

Nem 10 év alatt és nem 350 ezren

Gondoljuk csak végig! Nem 10 év alatt ment el 350 ezer „vendégmunkás", hanem a tavalyi és idei év fordulóján élt (és alighanem jelenleg is él) ennyi (vagy több) külföldön, a miniszterelnök tehát finoman szólva sem fejtette ki az igazság minden részletét (hogy klasszikus idézzek). Arról nem is beszélve, hogy még ez a 350 ezres adat is eléggé alulbecsültnek tűnik, hiszen a KSH felmérésében nem szerepelnek a gyerekek, hogy mást ne mondjak.

Ha ez nem lenne elég, hadd idézzek itt egy 2010-es Kopint-TÁRKI felmérést, amely akkor 60 ezer főre becsülte a tartósan külföldön dolgozók számát. Azaz három év alatt hatszorosára (!!!) nőtt a határátkelők száma. Nem tíz, hanem 3 év alatt!!

A miniszterelnök az agyelszívást csak és kizárólag a fogadó ország számlájára írja („nem egy baleset, hanem egy jól átgondolt stratégia következménye"), holott a bloghoz érkező levelekből is pontosan nyomon követhető, hogy a többség dolgozni és megélni akar.

Agyelszívásnak nevezni a végső elkeseredettségükben, a teljes nyomor elől külföldön éttermi, szállodai munkát keresők távozását végtelenül cinikus és nagyon igaztalan dolog. Az emberek egy jelentős része nem menne külföldre, ha Magyarországon stabil megélhetése lenne.

Vendégmunkás-e vagy?

Ráadásul nekem nagyon nem tetszik a vendégmunkásozás. Vendégmunkás ugyanis az, aki (az eredeti elképzelések szerint) csupán a munkavégzése idejére telepszik le a befogadó országban, amely akár több évet is magába foglalhat. (Más kérdés, hogy ez aztán sokszor vezet végleges letelepedéshez.)

Még ha el is tekintek a vendégmunkás szónak a magyarban kétségtelenül meglévő mellékzöngéjétől (lásd török vendégmunkások, stb.), akkor is olyasmit sugall, hogy itt minden határátkelő csupán anyagi boldogulása érdekében ment külföldre élni, holott akik olvassák ezt a blogot, pontosan tudják, hogy ez nem igaz.

Mi a cél?

Mégis, mi lehetett a miniszterelnök célja mindezzel? Egyfelől a tíz év emlegetésével nyilvánvalóan azt akarta sugallni, hogy az elvándorlás nagyobb részt az előző kormányok felelőssége (is), ami persze egyfelől nyilván igaz, de a fenti adatok azt bizonyítják, hogy még három évvel ezelőtt is a jelenleg külföldön dolgozóknak csupán töredéke élt a határokon túl.

Másfelől a vendégmunkás kifejezés behozatalával új szintre emelte a határátkelőkről szóló diskurzust, szerintem nem árt felkészülni arra, hogy a választásokig hátralévő időben akad majd még egy-két érdekes kormányzati megnyilvánulás velünk, határátkelőkkel kapcsolatban.

Én maradok határátkelő.