A múlt héten mutatkozott be egy régen dédelgetett ötletem, méghozzá a blogajánló, melynek keretében a kedvenc blogjaim adott héten megjelent posztjai közül ajánlok néhányat. Fontos, hogy ezek csak kedvcsinálók, aki a teljes posztot szeretné elolvasni, az kattintson. Ma bejárjuk a fél világot, hiszen kiderül, a házinéni Svájcban is ugyanolyan, mint a világon mindenhol; aztán arról is szó lesz, hogy a magyar egyetemisták botrányos színvonalon beszélnek angolul; ellátogatunk Új-Zélandra is, ahol megismerkedhetünk az ott termő almákkal; végül egy igazán különleges „kerékpárt" is bemutatunk.

Szavazz a Határátkelőre a Goldenblogon - egy kattintás ide és a Közélet kategóriában már voksolhatsz is!

Kezdjük rögtön Svájcban, ahol Tilmirnek gondjai akadtak a dolgozók albérletével. Abban a házban ugyanis, ahol kibéreltek egy teljes szintet, ott lakik a tulajdonos is, aki azt kifogásolta, hogy az öt férfi albérlő túlságosan hangos.

„Következő probléma volt, hogy a lakást ugyan takarítással vettük ki, de a mama sportot csinált belőle, hogy napi szinten többször bejárkált a szobába, ellenőrzés címen. Már mondtam nekik, hogy egyszer vetkőzzenek meztelenre, és hátha elijed az öreglány. :) Múltkoriban épp hazafele autóztunk, amikor ismét hívott, hogy azonnal álljunk el a ház elől az autóval. Egymásra néztünk. Mi van? Milyen autóval? A nő persze csak mondta, mondta. Eltelt vagy három perc, mire a párom közbe tudott vágni, hogy nem baj, ha egyetlen autónk sem áll ott, mivel mindenki elment haza? :)

A legutolsó csepp a pohárban az volt, amikor vasárnap este telefonált, hogy a fiúk elrontották a mosógépet, és javíttassuk azt meg. Ennek elgurult a gyógyszere? :D Egyrészt, a házban több bérlő is van, honnan tudja, hogy a mieink rontották el? Talán megszólalt a mosógép, hogy a magyarok voltak? Másrészt, a kollégák elmondása szerint II. világháborús darab, tehát kész csoda, hogy még működött." Hogy hol tart most a történet, arról Tilmir blogján olvashattok.

A magyar egyetemisták és az a fránya angol

Már itt, a Határátkelőn is volt posztja Vevének, aki egy Jangce-parti kínai kisvárosban él, most azonban Magyarországon van, de hamarosan indul vissza. A különböző ügyintézések során figyelt fel arra, milyen borzalmas a magyar egyetemisták angoltudása.

„A korosztályom esetén még elfogadom magyarázatnak, hogy elsőkként kezdtünk el nem oroszt tanulni, s sokunk, például én is, egy ideig németül tanult. De a nálam cirka 10 évvel ifjabbak már olyan környezetben nőttek fel, ahol az angol folyt mindenhonnan, s egyszerűen elképesztőnek találom, hogy ennyire nem ragadt rájuk semmi. Olyan akcentussal és annyira gyatra színvonalon nyilvánulnak meg angolul, hogy az én képem ég miattuk. Nyelvérzék ide vagy oda, egy budapesti elitegyetemi hallgatótól többet várnék." További részletek az ügyintézésről és a visszautazásról itt és itt olvashattok.

Az a csodás új-zélandi alma

Fene se gondolná, hogy Új-Zéland kb. Olaszországgal fekszik egy magasságban, pedig így van, úgyhogy tulajdonképpen nem meglepő, hogy az ország igazi alma-nagyhatalom. Mint Pappito blogjából kiderül, „az almatermesztéshez ideális klíma több helyen is megtalálható az országban, az almafáknak ugyanis szükségük van hidegre is (hét fok alatti hőmérséklet legalább évi ezerkétszáz órában) és meleg, száraz, napsütéses nyarakra is. (ezt Nelson környékén megkapják, a napsütéses órák száma arrafelé meghaladja az évi 2400-at)".

Aztán megtudhatjuk azt is, hogy a húszas években komoly gondot jelentett az alma árának szélsőséges ingadozása, ezért „1948-ban létrejött az Apple and Pear Marketing Board, amely a belföldi- és export-kereskedelmet és a piacot felügyelte, vagyis kizárólag a Boardon keresztül lehetett almát-körtét eladni. A sok sikeres év után a kilencvenes években egyre erősebbek lettek a deregulációt sürgető hangok, így 2001-ben a Boardtól megvonták az alma és körtekereskedelmi monopóliumot és felszabadították a piacot."

Pappito és kollégái egyébként almafüggők. „Az almával folytatott intim viszonyunk a Pacific Rose-al kezdődött évekkel ezelőtt, levett a lábunkról az édességével és lédússágával, amikor elfogyott a zöldségesnél, akkor álltunk neki végigpróbálni az összes elérhető variációt. Manapság leginkább a Jazz, Ambrosia és a Lemonade változatokat vásároljuk, meg ami éppen megtetszik, vagy jó az illata." További érdekességek és néhány ínycsiklandó kép az almákról itt, Pappito blogján.

Egy speciális kerékpár Svédországban

Végül, de nem utolsósorban, bandirepublic lőtt egy egészen különleges „kerékpárt", ami a kerekesszékkel közlekedők életét könnyíti meg, nem is kicsit. A szuper járgányról további részletek és képek a Bezzeg a svédek! blogon.