A tegnapi (jórészt) Magyarországról szóló poszt után ma elég jelentőset ugrunk, hiszen az Egyesült Államokba látogatunk, méghozzá egyenesen a Szilícium-völgybe. A poszt szerzője, drk egyszer már jelentkezett, igaz, akkor még Írországból, de a nagy álom már akkor is Amerika volt. A mai írásból kiderül, hogy még egy Amerikát imádó embernek sem olyan egyszerű beilleszkedni.

„Ha esetleg az előző írásomat valaki nem olvasta volna, annyit érdemes tudni rólam, hogy borzalmasan szegény magyar gyerekként, megtaláltam az informatikában a szerelmem, hivatásom, hobbim és úgy mindent. Gyakorlatilag úgy érzem, ingyen is csinálnám.

Az elmúlt valamivel több, mint 10 év semmi másról nem szolt az életemben, mint a karrierépítésről azért, hogy egy napon ide, a Szilícium-völgybe és Amerikába juthassak.

A kommunizmus végeztével elárasztotta a magyar tévét a nyugat és pont ez volt az az időszak, amikor naiv gyermeki énem először kezdte felfogni a világ dolgait. Így egyértelmű volt, ha felnövök, Amerikába kell menni. Persze azóta kiderült, hogy az az Amerika, amiről én álmodtam, közel 40 éve letűnt, de az életcélok maradnak.

Mindenesetre az egyik hatalmas internetóriásnál kezdtem dolgozni Írországban közel 1,5 éve. Ők úgy ítélték meg, hogy egye fene, költözzek ki. Ezt egy kis csalásnak érzem, mert nem közvetlenül Magyarországról jöttem, így egyszer már átestem egy kultúra felvételén, barátaim, ismerőseim és még komolyabb barátnőm is lett időközben.

Így elhagyni Írországot közel olyan nehéz volt, mint Magyarországot. Sokaknak nem tetszik, de én teljesen odavagyok a kultúráért és az emberekért. Azt hiszem, amikor az ember először érti kollégái Father Ted referenciáit, akkor kezdi csak megismerni őket. Egy jó példa ez a rövid video, ami szintén klasszikus ír.

Borzalmasan nehéz egy új kultúrába beilleszkedni, azt mondanám, az első 6-9 hónap csak tapogatózás. Hiába a barátnő, a második otthon, és a nehéz lassú beilleszkedés, ha gyermekkori álom, akkor menni kell, amikor menni lehet.

A következő íráshoz fontos, hogy végtelenül szerénynek tartom magam, és ha nem lenne anonym, sosem említeném meg ezeket senkinek. Egyszerűen csak azért írok róla, mert érdekes lehet olvasni. Én is borzalmasan élvezem mások írásait a különböző kultúrákról. :)

Költöztetés

Szerencsére a cég az égvilágon mindenről gondoskodott ezúttal is. Ahogy a vízum meglett, már intézték a repülőt, átmeneti szállást itt kint, bérelt autóval, és úgy általában amit ilyenkor kell. Mivel pár hónapja már terveztük, gyakorlatilag 30 perc alatt letudtuk ezt a részt.

A repülőút borzalmasan hosszú, ha valaki teheti, a reptérre érkezéskor járjon utána, tud-e business-re upgradelni olcsón. Szinte mindig van a nagyobb európai légitársaságoknál last minute. De mivel költözés, gondoltam minden fillérre szükség lesz.

Megérkezés, adminisztráció

Ha az ember fia tudja, mit szeretne, gyorsan megvan. Sajnos Amerikában az adószám (Social Security Number) nélkül iszonyúan nehéz vagy lehetetlen bármit elintézni. Ezért az első lépés ez.

Mivel ehhez a munkavállalóihoz jár egyfajta garancia, hogy nem belógtam az országba, mindössze 10 nap és már meg is jön a kártya az igénylés után. Ezután lehet jogosítványért menni. Erre pedig azért van szükség, mert sem cigaretta, alkohol nem kapható igazolvány nélkül, arról nem is beszélve, hogy a szórakozóhelyekre sem lehet bemenni.

Még akkor sem, ha ránézésre is bőven elmúltam már 25, mert ha ellenőrzik a helyet és nincs nálad ID, megbüntetik őket. Addig is, hurcolhatod mindenhova az útleveled, márpedig ha van dokumentum, amit nem akarsz elveszteni, akkor az az.

Szerencsére bankszámlát nyithatsz SSN nélkül. Így is történt, ráadásul hitelkártyát is kapok, persze csak valami nevetséges kerettel, amit ráadásul előtte le is kell tenni. Hogy miért is kell hitelkártya? Egyszerű, itt az alapján tudják, hogy jó adós vagy-e, hogy épül a Credit History az első naptól fogva.

Ezért még ha meg is lennél hitelkártya nélkül, nem igazán opcionális. Ráadásul ha a hitelkártyára érkező tranzakciók közül nem tetszik valami, a bankok azonnal visszatérítik neked, gyakorlatilag kérdés nélkül.

Na, ezek után a munkáltatódnál is le kell jelenteni a dolgokat és már legálisan dolgozol is az Egyesült Államokban. :) Ami borzalmasan pozitív, hogy minden dokumentumot elég photocopy minőségben lemásolni, vagy én általában csak csinálok egy képet róla a telefonnal, tovább küldöm és legális. :)

Autóvásárlás

Mivel hónapokkal előtte készültem a költözésre és itt képtelenség autó nélkül élni, így hát rögtön az első hétvégémen meg is vásároltam a kis autómat. Itt jön a képbe a Credit History másodszor. Mert azt bizony ellenőrzik. De nekem nincs. Sebaj, ha megfelelő az amerikai munkáltatódtól kapott ajánlat (gyakorlatilag munkaszerződés), akkor hajlandó néhány intézmény hitelezni neked.

Itt azért ismerik a nagy cégek mérnökeit és a levélben a fizetésed is benne van. Sajnos 1-2 százalékkal magasabb lesz a THM, de még így is 7 százalék alatt marad, ami szerintem közel sem rossz. Jómagam egy 3 éves BMW-t vásároltam.

Mielőtt bárki megbélyegezne azzal, hogy ez bizony felvágás, annyi itt a túlfizetett mérnök, hogy az én kis 3 éves autóm, nem hogy nem menő, de kifejezetten átlagos. Ráadásul 3 év itt már bizony gyakorlatilag öregnek számít. Egy új Toyota Corolla (vagy ami itt megy, Camry talán), drágább lett volna.

Tehát borzalmasan olcsók a használt autók, én pedig a vezetésbe is szerelmes vagyok, olyan autót akartam, amiben megbízok és élmény vezetni. Ez pedig kizárásos alapon német lesz. :)

Érdekességképp a munkahelyem bejáratától közel 40m-re parkoltam. Mikor hazaindultam, 3 db Tesla Model S állt a töltőknél, 2 db M-es BMW és egy S5 Audi mellett sétáltam el. És elgurult mellettem egy Porsche 911 is (tényleg nem túlzok!). Tehát még egyszer, az én autóm erősen „átlagos" és „öreg".

Gondoltam, pár hónap alatt kifizetem az autót, az már elég lesz hitelezni. De elmondták, legalább 2 évig fizetni kell, hogy érdemben megjelenjen a historymban. Welcome to America, alig hogy megérkeztem, már el vagyok adósodva. :D

Hol szeretnél lakni?

Mindenki, aki ideköltözik, kénytelen meghozni a döntést. Hol szeretne lakni? Két opció van gyakorlatilag, az első és legnépszerűbb valahol San Jose és San Francisco között (South Bay). Itt mindig kellemes idő van (egész évben 10-30 C között), napsütés, gyönyörűen ápolt városok, utcák, házak es viszonylag jó utak. Mindez közel a munkahelyedhez.

Ellenben óriási területen szétterülve helyezkedik el, mindenhova vezetned kell. Nem tudsz a kisboltba sem elsétálni. Egy 1 szobás apartman nagyjából 1800-2300 USD között mozog.

Ehhez hozzájön a parkolás, medence, kondi és a szokásos dolgok egy kellemes ápolt környezetben, csend és nyugalom körülötted. Bár én nem vagyok hajlandó, elvileg nyugodtan hagyhatsz mindent nyitva. A csomagok, amik a postán jönnek, az ajtó elé rakják le, ahova az utcáról is besétálhat bárki. Nem viszik el. :)

A másik lehetőség San Francisco. Mérhetetlenül drága. Ez reflexből együtt jár MINIMUM napi 2 óra munkába járással. A lakásbérleti díjak nagyjából 2000$-nál kezdődnek, egy nem túl jó környéken egy szakadt lyukért.

Parkolni gyakorlatilag képtelenség az egész városban. Ellenben az egyik olyan amerikai város, ahol van működő tömegközlekedés. Ehhez hozzájön, hogy a butuska kaliforniai törvények miatt nem igazán emelhetnek lakásárakat bizonyos helyeken (ezt csak mesélte valaki), amitől szegények is laknak a jó környékek szomszédságában.

Ez oda vezet, hogy ha rossz utcán fordulsz le, az igazi amerikai nagyvárosi gettóban találod magad. A város túlzsúfolt, büdös, koszos és szerintem abban a pillanatban, hogy nem csak felfelé nézel, csúnya is. Viszont van élet, buli, lányok / fiuk, művészet, éttermek stb.

Annak ellenére, hogy egész életemben városok közepén éltem, úgy döntöttem, nekem sok lenne, és nem vagyok hajlandó (és olyan nagyon nem is akarom) kifizetni San Franciscót. Jöjjön az unalom, még mindig jobb, mint a halálfélelem minden este. Ráadásul imádok vezetni és utálok parkolni. ;)

Valaki egy korábbi amerikai posztban azt írta, 1500$-os minimál fizetés elég. Nos, itt nem.

Közlekedés

A közlekedés... Ez Amerikában egy teljesen mást jelent, mint otthon. Ha valaki csak 2x30percet tölt munkába járással, az van nagyon közel az irodához. A 2x1 óra még mindig jó, de a legmerészebb a 2x2 óra volt egyik ismerősömnek, aki autó + metróval járt be SF-ba.

Mivel nem a városba költöztem, így nekem a napi 1 óra a maximum. Ez gyorsan eltelik, főleg reklámokat hallgathatsz a rádióban, és ha szerencsés vagy 5 perc zene is belefér.

Amikor azt mondom, itt mást jelent közlekedni, úgy is gondolom. A legkisebb autópálya, ami gyakorlatilag mellékút, 2x2 sáv. Utána jönnek a 2x3 sávos „kis" freeway-ek, majd szépen a napi bejárásra fent tartott 2x4, 2x5 és helyenként 2x6 sáv. Az egyik képen az i280, 2x5 sáv látható. Két nagyobb autópálya megy SF irányába, ez a kisebbik (101-es a másik).

Az ember azt hinné, csak reggel és este vannak tele. Ez így is van, de a tele azt jelenti, amit nálunk az M7-es nyáron, vasárnap este, Budapest felé. Vagyis lépésben haladást. Ami otthon már egy erős forgalomnak számít, az itt este 8-kor, és ami otthon közepesnek, az itt éjfélkor esedékes.

A közlekedési kultúra is egész más. Szerintem nyugodtabbak, de esetlenebbek itt. Volt szerencsém sok helyen vezetni (mivel imádom kipróbálni a különböző helyeket). Itt a hihetetlenül nagy távolságok, autópályák, automata váltók és tempomatok miatt rendszerint felhajtunk az útra, beállunk 65 mérföldre óránként és kész.

Az összesen itt eltöltött kb. 5 hónap vezetés alatt még nem állított meg rendőr, de alapvetően rendkívül szabálykövető mindenki. Hiszen mind haladni szeretnénk, miért legyünk egymással bunkók.

Azt vettem észre, borzalmasan vigyáznak egymásra és a közlekedőkre. A bringázó gyerekeket olyan távolságból kerülik ki, hogy gyakorlatilag képtelenség lenne az autó alá kerülni. De általában engednek besorolni, a zebrán mindig mindenhol átengednek és a stoptábla tényleg megállást jelent. Mivel gyakorlatilag nem lehet időt spórolni az agresszív vezetéssel, nem is csinálja szinte senki.

Kicsit a pénzről

Ez az a rész, amiről nem szívesen beszél az ember, de hozzá tartozik. Jómagam a felső középbe esem, ami havi nagyjából 10k USD-t jelent, bruttó. Erre még rájön a bónusz és a mérhetetlen mennyiségű juttatás a munkáltatótól. Például ingyen ennivaló, kondi, telefon, stb. stb. stb. Ezek havi pár száz dollár pluszt biztosan jelentenek.

A lakásbérlés itt nagyjából havi 2000$ egy egyszobás lakásért. A biztosítás elég drága külföldiként, havi $150 dollár az autóra + némi apró „albérlő biztosításért". Mivel mindenhova autózni kell, egész biztosan elmegy havi 100-300$ benzinre, hiába kerül fele annyiba az üzemanyag, mint Európában. A távolságok viszont minimum két-háromszorosak, és tényleg mindenhova muszáj autózni.

Ehhez hozzájön a kötelező autótörlesztő / leasing, ami nyilván mindenkinél más, de átlagosan 300-600 dollár között van. Ahogy érzem, havi 3000$ elmegy erre-arra, hogy legyen hol aludni és legyen mit vezetni.

Erre jön rá az egyéb. Egy alsókategóriásnak számító étterem (mint pl TGI, Hooters, applebees) kb. 30 dollárból rendesen jóllakat. Vásárolni nyilván jó kaliforniai módjára organikus dolgokat kell (és mert az olcsókat teleszórják hormonokkal és ki tudja mivel, ami az EU-ban tiltva van), amire a legjobb példa a 12 db tojás. A normál belőle 1,5$ az organikus pedig 4,5$. Szóval az otthon főzés sem lesz annyira olcsó.

Simán fel lehet írni a céges ingyen kajálással is 2-300$-t. Starbucks ország ez, egy-egy kávé $5 körül mozog és komolyan mondom, több Starbucks van itt, mint benzinkút. Van olyan pont Palo Altóban, ahol 4 db van autóval 3 perc távolságon belül. Ezért akaratlanul is sokszor vendég ott az ember.

(Ami a többit – McDonald's, KFC, Tacobell és hasonló gyorséttermeket – illeti, az sem biztos, hogy beszélnek angolul. Oda gyakorlatilag „bűnnek" számít elmenni, amit titkolsz, de $5-ból jól laksz. :) ).

Ez nem olcsó. Sajnos mindenki, aki csak tudja, kihasználja az IT-cégek túlfizetett naiv informatikusait. Persze nem lehúzásképp, mert ezekért remek szolgáltatásokat kapunk és nagyon jó minőséget.

Élet a völgyben

Alapvetően, ha itt mérnök az ember, jól fizetik, szép autókkal jár, jó kajákat eszik, kedves mindenki, süt a nap folyton és az élet szép. Állítom, hogy nagyon keményen megdolgoztam ezért, de ettől függetlenül gyakran eszembe jut még, hogy mennyire elkényeztetett kis hisztis rib..c az itt élők jelentős része (és én is oda tartok).

Nem hogy a világban, de az USÁ-n belül is emberek élnek mélyszegénységben, míg itt azon is felháborodnak, ha a pincér nem volt elég lelkes és a 3 éves autó öreg. Nincs kolbászból a kerítés itt sem, de azt hiszem, néhány része azért kicsit igen. Borzalmasan szerencsésnek érzem magam, amiért itt lehetek.

Kultúra

Ha őszinte akarok lenni, hiába gyerekkori álom, rengeteg dolgot nagyon nehéz megszokni itt, pedig egyszer már beilleszkedtem egy új helyre. És most nem a túrórudi hiányáról van szó.

Nem érzem úgy, hogy az amerikaiak felszínesek lennének. Elsőre borzalmasan könnyen barátkoznak, ami megtévesztő lehet, de aki azt várja, hogy 1-2 hét alatt igazi barátság szövődjön, az költözzön még párszor és rájön, hogy ez sosem ilyen könnyű.

Az egyik legellenszenvesebb dolog nekem, hogy Kaliforniában mi számít szexuális zaklatásnak. Gyakorlatilag MINDEN. Ha egy nőt valaki végigmér a munkahelyen fentről le (ennek még neve is van), az már zaklatásnak minősül.

A hihetetlen túlzásba vitt toleranciát is nagyon nehéz megszokni. Nekem úgy tűnik, sok elkényeztetett ember olyan dologról beszél, amiről fogalma sincs, de közben az indíttatás és a szándék rendkívül és őszintén nemes.

Ne tessék félreérteni, nem áll szándékomban senkit sem zaklatni semmiféleképpen sem, de egy rossz poén, amit bárhol máshol elnéznének neked max. egy bocsánatkérés után, itt azonnal a munkádba kerülhet.

Nincs munka, ne indulj el

Mivel hosszú lett a poszt, a végén csak annyit mondanék, ide fix munka nélkül senki ne induljon el. Más esetben irtózatos pénzbe kerülhet, hiszen semmit sem lehet elintézni vízum nélkül, és ha ne adj' isten kórházba kell menni, na, ott vége a történetnek. Egy villámlátogatás a sürgősségire 10 perces rutinkezeléssel utoljára $2500-ba került.

Az informatika nem kiemelt hiányszakma, így ha ajánl is valaki munkát itt és vállalja a szponzorálásod, akkor is hónapokba telhet megkapni a vízumot. Illegális és valószínűleg nincs is rá pénzed. Ha van, akkor meg mi a fenének maradnál itt illegálisan? Ráadásul ha kiderül a vízum applikáció alatt, akkor ki is tiltanak örökre. :)

Remélem érdekes történet volt. Igazából borzasztóan élvezem itt és nem hiszem, hogy mostanában elköltözöm. Mint minden költözésnél, befogadónak és nyitottnak kell lenni. Meglátjuk, hogyan alakul.

Mindenestre amit itt leírtam, csak a saját kis tapasztalatom, ami mindössze néhány hónapon alapul. Az utolsó képen látható autó nem az enyém, a személyautók és a pickup méretarányai viszont érdekesek, szemmagasságból készült a fotó. :)

Üdv a Szilícium-völgyből!"

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY! Megváltoztak a kommentelési szabályok, a részleteket ide kattintva olvashatod el, ahol az is kiderül, mi kell ahhoz, hogy a jövőben is ugyanúgy hozzászólhass a posztokhoz, ahogyan eddig. A félreértések elkerülése végett: bár oda van írva, hogy hozzászólásod előzetes moderáció után jelenik meg, a Prémium kommentelők szabadon hozzászólhatnak, nem kell várniuk semmire. Köszönöm a türelmet!

Ha pedig még ezek után is szereted a blogot, akkor szavazz a Határátkelőre a Goldenblogon - egy kattintás ide és a Közélet kategóriában már voksolhatsz is!