A mai poszt – miként szerzője, Péter is írja – reakció, méghozzá a napokban megjelent Magyar a magyarnak című írásra. Péter szerint – és ezzel nehéz vitatkozni – a magyarok külföldön is pont olyanok, mint Magyarországon, így aztán miért is várnánk el tőlük, hogy mások legyenek.

„Zsuzsa posztjára szeretnék reagálni elsősorban. Megint ez a kurvamagyarozás megy, pedig kint is azok a magyarok élnek, akik Magyarországon korábban szembe jöttek az utcán, kikanyarodtak eléd váratlanul, a lábatokra léptek a buszon, esetleg egy jó szót sem sajnálva segítettek egy útbaigazítással, amikor eltévedtél egy nagyvárosban.

Tessék megérteni, emberek vagyunk, magyar emberek, akiket sok-sok éve úgy tartanak a seggünkön, hogy megosztanak minket, és hagynak veszekedni.

Talált Zsuzsa egy ügyeskedő magyart... na puff! Még ott is... Tragédia. Nem tudom, miért gondolják sokan, hogyha kimegyünk nyugat felé, megváltozunk. Én Londonban töltöttem a tavaszt, és bizony a Kurvaangoloknál is mozogni kell! Ha nem mozdulsz meg egy pillanat alatt észreveszik és egy lengyel nagymama üvölt veled, hogy „akkor miért vagy itt"???

Elárulom: a magyarokat ott azért szeretik dolgoztatni (az indiaiak), mert képzettebbek, ügyesebbek, és fürgébbek vagyunk, mint az angolok. Viszonylag szervezetlen a magyarok ottléte, pláne ha azt nézzük, amit a lengyelek
művelnek.

DE. Magyar magyarnak igenis segít kint, ha jó fej és nem unja már, illetve ha tud. (Sokan kérnek lehetetlent, és bizony előfordulnak pofátlan kérések is.) Ha nem segít, akkor sem rossz fej, csak esetleg nem akar nyivákoló magyarokat a küszöbre vagy a single szobába, akit aztán hallgathat. (Jajj, OK, itt van munka, de állandóan dolgozni kell...)

De vannak, akik önzetlenül, mennek veled, hívnak, kérdeznek, és olyanok is akik nemes egyszerűséggel üzletet építenek a segítségbe, bérelhetsz tőlük szobát, rendelhetsz cigit, vagy magyar csatornákat. Itthon is hasonló a helyzet, nem?

Én igyekeztem Anglia felé távozni (más okokból adtam most fel), de igazi nyelvtudás nélkül bizony a magyarok fognak kint is szembe jönni. És mindegy melyik kerületben vagy. Wembleyben például gyakorlatilag folyamatosan jön szembe egy magyar, vagy legalábbis minden sarkon.

Ahová te bekerülsz a diplomáddal pakolónak vagy viráglocsolónak, ott is azonnal melléd csapódik egy mosolygós hazánkfia. Vagy 22.

Nem rosszabbak, mint azok a magyarok, akik itt is a szomszédaink, elénk söprik a szemetet, fúrnak vasárnap, sőt egész hétvégén, a legfontosabb beszédtémájuk pedig nyilván hogy mennyit keresel.

Elmesélik a történetüket, meghallgatják a tiédet, és meghívnak az albérletükbe (a többi magyarhoz) inni egyet szombaton. Mások felhívják (akár pénzért is) helyetted az NI interjút (mert annyira sem beszéled a nyelvet), esetleg bevisznek egy ügynökséghez is, ahol a legenda szerint csak ülsz, amíg ki nem visznek valahová dolgozni, ahol nem kérik, hogy beszélni is tudj.

Aztán lehet panaszkodni tovább, hogy nem lehet leülni, pakolni kell a kamiont vagy a csipszet, esetleg felmosni a csarnokot.

De.

Ne bántsuk már egymást...!

Ha zavarnak a magyar emberek, menj, fordíts hátat, töltsd ki a papírokat... de akkor ne az itthoni híreket figyeld és üzengess „haza", hogy szar a világ. Teremtsd meg magadnak a kinti életet, alapíts családot, és élj boldogan! Ha pedig nem zavarnak, sőt igényled a magyarok társaságát, szomjazod a magyar szót... akkor segíts inkább Te is építeni a közösséget!"