Aki londoni posztra számított, annak súlyos csalódást kell okoznom :), ugyanis mai úti célunk a brit fővárosnál némileg egzotikusabb Botswana, azon belül is a főváros Gaborone. Bár azon már egyetlen rutinos Határátkelő-olvasó sem csodálkozik, hogy a világon mindenhol élnek magyarok, azért emailt kapni Botswanából nem mindennapi élmény. Hogy miként is került oda Twiga és családja, rögtön kiderül.

„Végül rászántam magam és gondoltam, hogy írok a saját tapasztalataimról. A beírás nem igazából a kiköltözésre serkentő célzattal készült (ezt talán nem is nagyon javasolnám), hanem inkább csak infóadás Afrika déli csücskéből, mivel innen nem sok poszt van a blogon.

A „kitántorgást" csak azért nem ajánlom, mert a munkaerő-piac nagyon restriktív, nem befogadók az „idegenekkel" szemben, így nagyon nehéz akármilyen megélhetési lehetőséget találni...

Visszatérve rám, a határt 2006 júniusában léptem át, először Brüsszelbe. A kiköltözésem rendkívül simán ment, köszönhetően a már ott levő barátoknak, volt kollégáknak, miután a munkahelyemről 2004-2010 között 11-en „szivárogtunk ki".

A magyar összetartásról, csakis pozitívan tudok nyilatkozni, mivel segítettük egymást mindenben, az első "fecske" adott szállást stb. a másodiknak, a második a harmadiknak és így tovább. Noha az elmúlt években mindenki "becsaládozott" vagy éppen máshova került, mégis igyekszünk kapcsolatot tartani és találkozni, amennyire csak lehet.

Jött a lehetőség

A brüsszeli időszak alatt lehetőséget kaptam egy külkapcsolati pozira, Afrikába, Botswanába. Tulajdonképpen Afrika már jó ideje motoszkált a fejemben, így amikor kiválasztottak, nem gondolkoztam sokáig, a lehető legminimálisabb idő után (2,5 hónap) már ott toporogtam a csomagjaimmal és férjemmel a beszállás kapunál a Brüsszel – London – Johannesburg - Gaborone járathoz.

Az országról az általános adatokat (népesség, terület, GDP per capita, más főbb statisztikai adatok) leszámítva nem sok információnk volt és igazából fogalmunk sem volt, hogy mire tudunk számítani. Afrikai tapasztalataink eddig csak a jóval szegényebb Tanzániára és Etiópiára korlátozódtak, így aztán csomagunk tartalmazott olyan dolgokat, amit (mint később kiderült) mindenhol lehet kapni.

Az emberek

Az emberek (szemben a más országokban szerzett tapasztalatainkkal) nem igazán barátságosak. Tanzániában rengeteg élményünk volt, hogy a helyiekkel rengeteget lehet nevetni, vagy egyszerűen csak lazán csevegni. Így aztán, amikor jöttünk, ugyanezt feltételeztük Botswanáról is.

A mentalitásra kicsit rányomta a bélyegét, hogy Botswana sohasem volt kereskedelmi célpont, vagy központ, így nem beszélhetünk szolgáltatás központúságról.

Az oktatás jó színvonalú (ellentétben más afrikai országokkal), így a problémádat tökéletesen értik, de nem mindig van kedvük megoldani. Tipikus, hogy például az üzletekben nincs szalag a pénztárgépnél, neked kell az árudat az unott képet vágó pénztáros elé tolni, mert ő nem hajlandó a karját sem kinyújtani.

Kezdetben ez a passzív hozzáállás eléggé idegesítő volt és próbáltam kicsit felrázni a pénztáros hangulatát egy nagy mosollyal, köszönéssel és "How are you today?"-jel, de egy idő után beletörődik az ember fia-lánya és elfogadja a megváltoztathatatlant.

Természetesen vannak azért kivételek, de nagy általánosságban inkább a passzivitás az uralkodó. A helyiek viselkedésében valószínűleg az is szerepet játszik, hogy az ország rendkívül gazdag gyémántban és más nyersanyagokban (arany, nikkel). Ez egyfajta jóléti társadalmat alapozott meg.

A szegények is téglával, vagy sárral épített házakban laknak és nem látni a Dél-Afrikában oly elterjedt township-eket, bádogházakat villany és víz nélkül. A közbiztonság jónak mondható és messze nincs olyan erőszakos bűnözés jelen a hétköznapokban, mint pl. Kenyában (Nairobi), vagy a szomszédos Dél-Afrikában.

A főváros, Gaborone

A főváros lakosainak számát tekintve (cca. 200,000) inkább hasonlít egy vidéki nagyvároshoz. A város az 1967-es függetlenség után lett főváros, amikor is kis túlzással még csak 5 sárkunyhó alkotta. Mára már a modernségre törő, nyugatias irányt követő hely. Na, ja globalizálódik a világ.

A városban néhány shopping mall-ban összpontosul az élet. Itt abszolút modern mozik (3D is) mellett elsősorban dél-afrikai üzletláncok látják el a városi lakosságot. Többeknek nyilván ismerősen hangzik a Spar supermarket, a Woolworth hálózat, JB sports, vagy a Dél-Afrikában járt HÁ olvasók bizonyára vásároltak már Pick n Pay, vagy Checkers szupermarketben, amelyek mindenhol megtalálhatók.

Vannak a legújabb elektronikai termékeket árusító üzletek (laposképernyős TV, a legújabb iPhone vagy Samsung G S4 is kapható a technikai "freak"-eknek üzenve), sportboltok stb., noha a vásárlókör természetesen sokkal, de sokkal szűkebb, mint pl. Európában.

Azt kell, hogy mondjam, hogy ugyan az élelmiszerek drágábbak, mint Magyarországon (a húson kívül minden áru importból származik, a helyi termelés minimális), mégis minden kapható. Eddig nem szenvedtünk hiányt semmiben. Ami nem létezik, az meg könnyedén helyettesíthető más termékkel (pl. tejföl helyett görög joghurtot használok a tejfölös krumplifőzelékbe).

Kultúra

A helyiek nagyon büszkék a kultúrájukra, ami egy európai számára talán kissé nehezen megfogható. A kultúra alatt a hagyományos táncukat, és konyhát értik. A tradicionális botswanai menü azonban kimerül a seswaában (sült, apróra zúzott marhahús), papban (kukoricakása) és mmopane wormban.

Gaboronéban van egyébként színház (Maitisong a neve), ahol nagyon ritkán (főleg az éves Maitisong festival idején) tartanak tradicionális táncbemutatót, vagy egy-egy darabot a helyi amatőr színkör bemutat. Aki tehát nem tud opera- vagy színházlátogatás nélkül élni, annak nem ajánlatos Botswanába letelepednie.
Mégis, tiszteletre méltó a hagyomány tisztelete és megőrzése.

Fél tucat marha ára a menyasszony

A kultúrához kapcsolódik a házasság maga is. A menyasszonyért ugyanis a vőlegénynek úgynevezett lobolát kell fizetnie, ami kb. 6-9 marha ára (az ér természetesen függ a menyasszonytól, van-e magasabb iskolai végzettsége, milyen a családjának az anyagi körülménye, vagy akár északi vagy déli részekről, esetleg melyik törzsből származik).

A marha ára mellett a vőlegénynek az esküvőt is meg kell spendíroznia, így ez a helyi fiatalok számára a hagyományos lánykérés eléggé nagy érvágást jelent. Ebből adódik sajnos, hogy a házasság intézménye kevésbé népszerű és a párok inkább választják az együttélést és gyerekvállalást.

A helyiek mindemellett kevésbé monogámok és rettentően gyakori az egyedülálló anya, aki dolgozik és a család valahol a faluban neveli a gyermeket. A párkapcsolatok laza felfogása viszont nemcsak a hagyományos értelembe vett család hiányát okozza, de meleg ágya a szexuális úton terjedő betegségeknek, így az AIDS-nek is. A bányák és az imént taglalt párkapcsolati viszonyoknak köszönhetően Botswanában az HIV-AIDS gyakoriság a világon a második (kb. 25%).

Mit csinálunk mi?

Először is Botswana nem véletlenül híres a vadvilágáról. Del-Afrikával vagy Namíbiával ellentétben az állatok nem mesterségesen visszatelepítettek és kerítéssel zárt parkokban élnek (a kevés kivétel között van a Krüger N.P. vagy a namíbiai Ethosa), hanem az északi területeken szabadon migrálnak.

A Kalahári sivatag, az Okavango Delta, vagy a Chobe Nemzeti Park mellett számos más, turisták által kevésbé ismert szafari élménnyel gazdagodhat az erre látogató.

Mint írtam, Gaboronéban sem feltétlen „unja laposra a fejét" az ember, jó pár étterem, a közeli Gaborone Game Reserve vagy Mokolodi Game Reserve kínál programot a mozi látogatás mellett.

A közelben is van némi látnivaló: az oodi-beli takácsmanufaktúra, Livingstone házának romjai, vagy akár egy keramikus manufaktúra látogatás nyújthat kikapcsolódást.

Ezek mellett tulajdonképpen mi szeretünk otthon lenni, szeptembertől március végéig a kertben élvezni a medencét és az évente több mint 50(!) madárfaj látogatását. Ez tulajdonképpen a mi kis paradicsomunk.

Az árakról

Sok HÁ olvasó – értelemszerűen – kíváncsi a piszkos anyagiakra is. A helyi pénznem helyett a könnyebbség kedvéért, a xe.com oldal segítségével, HUF-ban fejezem ki az árakat.

Havi villanyszámla 3-4 szobás házra: 25,500 Ft, havi vízdíj: 33,200 Ft (plusz a palackozott ivóvíz ára, mivel a csapvíz nem ajánlatos ivásra), 3-4 szobás ház bérleti díja a fővárosban (biztonságos negyedekben): 280,000 Ft, havi internet: 14,000 Ft (a szolgáltatás lassú), 2 liter tej: 480 Ft (az 1 literes bio tej is 480 Ft), 6 tojás: 288 Ft.

Gázszámla nincs, mivel nincs vezetékes gáz. A víz nem meglepően eléggé borsos, mivel Gaborone mégiscsak a sivatag szélén fekszik, így a víz kincs.

A húsok egyébként rendkívül jó minőségűek és olcsók. A botswanai marhahúst az EU piacain méregdrága organic húsként árulják, mivel az állatokat a szabadban tartják (okozva ezzel nem kevés közlekedési balesetet az utak mentén) és fél évig (az esős évszakban: október/november és április között) van csak eledelük.

A száraz évszakban (május-október között) a fű kiszárad mindenhol és a marhák – viccesen szólva - elvesztik szépen a "zsírpárnájukat". A következmény: ízletes, gyönyörű, ún. extra lean marhahús.

Az ország pénzneme a Botswana Pula, amely nemcsak magát a pénzt jelenti, hanem jó dolgokat is (pl. itallal való koccintás is Pula!) és az igen fontos esőt is jelenti a szó.

Remélem, hogy nem untattalak benneteket a hosszú poszttal, köszönöm a kitüntető figyelmet, Pula!"