„Nehéz feladatot kaptam, amikor megkértél, hogy írjak a helyi családokról, barátságokról, emberi kapcsolatokról" – kezdte a svájci családi, baráti, emberi kapcsolatokról szóló posztját országfelelősünk, Tilmir és nem nehéz belátni, hogy egy ennyire színes, több nyelvet beszélő, több kultúrájú ország esetében igaza is van. Írásából azonban még sok érdekesség kiderül.

„Miért nehéz a feladat? Svájc nem egy homogén ország, gyakorlatilag a II. világháború óta folyamatos a bevándorlás, ezért nehéz egy kaptafára húzni a témát.

Ezek elég régi adatok, de amint az ábra is mutatja, 2006-ban is már 30 százalék volt a külföldiek aránya az országban, ez évről évre nő.

Érdekes az összetétel is:

Egy utolsó adat: az elmúlt évben 70 ezer új bevándorló érkezett. Több statisztikával nem fárasztalak benneteket.

Ezen kívül nem szabad elfelejteni, hogy az ország alapból is megosztott, hisz gyakorlatilag három részre tagolt. A német, az olasz és a francia részre, amelyek magukon viselik ezen nemzetek erőteljes hatását is. Itt csak az olasz „nagycsalád" modellt emelném ki. Ismerősöm családja minden vasárnap együtt ebédel. Olyan, mint egy kisebb lakodalom. :)

A tanyákon kisegítik egymást

Induljunk a legkisebb egységből. A tanyákon az élet évszázadok óta változatlan, természetesen leszámítva a technikai fejlődést. A Bauerek növényt termelnek, gazdálkodnak családi szerveződésben. Gyakorta látom, hogy a fiatalok, lányok és fiúk vegyesen, mennek a traktorral a földekre. Mivel hagyomány is, és egyben biztosítja a család megélhetését a gazdálkodás, sok fiatal még ma is úgy gondolja, hogy nincs szüksége továbbtanulásra.

Ezek a családok, szomszédok összejárnak egy-egy fondü erejéig, kisegítik egymást, sőt működik a cserekereskedelem is. Ismerős családhoz minden héten a postaládába érkezik a tojás a szomszéd tanyáról.

Természetesen, itt is akadnak kivételek, ismerek olyan gazdálkodó családot, ahol mindkét gyerek továbbtanult, és csak látogatóba érkeznek a szülőkhöz. Ebben az esetben garantált, hogy nem fogják átvenni a gazdaságot.

Gyárak a falvakban

A nagyobb közigazgatási egységekben, a falvakban, már változó a helyzet. Sokan helyben dolgoznak, vagy eljárnak a legközelebbi városba.

Itt megemlítenék egy nagyon éles különbséget Magyarországgal szemben. Otthon szinte elképzelhetetlen vagy nagyon ritka jelenség, hogy egy nagyobb cég kitelepül egy faluba, és ott épít gyárat (persze, infrastruktúra hiány stb. érthető.)

Én jelenleg egy 1500 lelket számláló faluban élek, három komoly vállalkozás van a településen (egy liftaknákat gyártó cég, egy ablaküzem, és egy építőipari cég), s ezek mellett még kisebbek is.

Ugyanakkor, érdekes különbség az otthoni élettel szemben, itt nem szokás a falusi konyhakert. (Bár, ahogy hallom, otthon is egyre ritkább). Sok esetben tömbházakban lévő lakásokban laknak az emberek.

Mivel, ezek általában bérlakások, nagy a jövés-menés. Mi most költöztünk egy lakóparkba, ahol több ház is gazdát cserélt egyszerre. Ennek okán a kapcsolatok kialakítása is egy kissé nehézkes, lassú.

Visszatérve a falusi viszonyokra, legjobb találkozási pontok a pék, a hentes, a kisbolt, az étterem és a templom. Ezeket minden helyi lelkesen látogatja. Ha valaki olthatatlan vágyat érez az ismerkedésre, akkor itt érdemes próbálkozni. :)

A helyiek rendszeresen összejárnak a helyi étterembe, s egy sör, vagy egy pohár bor mellett megbeszélik az élet nagy dolgait. Ezek azonban nem feltétlenül olyan közvetlenek, mint nálunk.

Nem szokás a másik otthon való látogatása, ez inkább a fiatalokra jellemző napjainkban.

Az esküvő kisebb szerepe

Minden településen sok a program, szinte minden hónapban van valamilyen, – a közösséget megmozgató - esemény. Ezek rendre egyházi ünnepekhez kapcsolódnak, illetve Mikulást, a farsangi felvonulást, és a nemzeti ünnepet (aug.1) emelném ki. Erre sok esetben hetekig készülnek.

Mikuláskor a 14-16 éves gyerekek járják végig a falut beöltözve, és gyümölcsöt, csokoládét osztanak a gyerekeknek egy dalért, vagy versért cserébe. Kicsit olyan, mint nálunk a Betlehem.

Ha már megemlítettem a templomot: sokkal erőteljesebb a vallás szerepe, mint otthon. Számukat tekintve többségben vannak a katolikusok, őket követi néhány százalékkal kevesebb számú protestáns közösség, és a keleti blokkból érkező muszlimok és egyéb vallások is megjelentek.

A vallásos családok tartják az ünnepeket, szokásokat. Pl. keresztelő, áldozás. Ellenben itt az esküvőnek jóval kisebb a jelentősége, mint nálunk. Gyakorta van hétköznap, utána egy szolid ebéddel körítve.

A másik nagyon jó lehetőség az ismerkedésre a gyerek-téma köré csoportosul. Sok esetben egy-egy anyuka vállalja, hogy reggel elkíséri a szomszéd gyerekét is az óvodába, iskolába. Van olyan, hogy még ebédet is ad neki, amennyiben a másik anyuka nem tudja megoldani. Itt persze, az anyagiak is megjelennek már, hisz Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen.

Ezen kívül ott vannak a szépen gondozott játszóterek és sportpályák, ahol az anyukák beszélgethetnek, amíg a kicsik kitombolják magukat.

Évente három költözési hullám

Továbblépve a városokra, ott semmilyen különbség nincs egy otthoni várossal szemben. Az emberek vagy nyitnak és próbálnak ismerkedni, barátkozni, vagy nem. A lehetőségek száma jóval kevesebb, mint egy kisebb közösségben.

Itt még jobban jellemző a jövés-menés. Évente három nagy költözési hullám van, vicces tud lenni, amikor egy halom ember kerülgeti egymást a lépcsőházban. Ki megy, ki érkezik.

A sok költözés okán itt nem jelent meg az amerikai feeling, nem visznek köszöntésül sütikét az új lakónak, és nem hívják azonnal hétvégi BBQ-ra a szomszédot.

Mi lassan két hónapja lakunk itt, de a szomszédjainkkal – a köszönésen kívül –, még nem beszélgettünk. Időt kell adni nekik, hogy megszokják a cserét. Azt is el tudom képzelni, ha mi nem kezdeményezünk, ők nem fognak.

A vegyes családok

Eddig még nem beszéltünk a vegyes családokról, amiből egyre több van. Szép, nem szép, de divat lett a szingli vagy elvált pasiknak Ázsiából, vagy a keleti blokkból nősülni.

Nem nagyon mondják ki, de egyrészt az egzotikum miatt, másrészt ezek a nők – sokszor megszabadulva – a saját nem túl jó, vagy nem létező egzisztenciájuktól sokkal alkalmazkodóbbak, készségesebbek, mint a helyi hölgyek.

Ez egy érdekes kérdést vet fel. Mennyire jut be az idegen kultúra az új családba? Ez erősen attól függ, hogy a házasság mennyire van üzleti alapra helyezve. Tudom, ez nem hangzik túl jól, de ez van.

Ha nem csak „üzletről" van szó, akkor bizony elképzelhető, hogy igen. Ez az új asszonykától is függ, milyen hatással tud lenni a párjára, illetve az mennyire nyitott az új dolgok megismerésére.

Van olyan ismerősöm is, aki echte svájcihoz ment férjhez, a fiú gyönyörűen beszél magyarul, és imádja a magyar kajákat, de van olyan is, aki se nem beszél, sem nem érdekli semmi Magyarországról. Véleménye szerint csak az jó, ami svájci. Ha gonosz lennék, akkor itt kérdezném meg, hogy akkor miért nem innen nősült.

Távolabbi ismerősömnél, a tágabb családban több náció is megfordul (svájci, olasz, ázsiai, amerikai), na, ott igazán egy bábeli zűrzavar uralkodik, abszolút jó értelemben pl. az étkezésre levetítve.

Az őslakosok és a bevándorlók

Hogy az „őslakosok" hogyan viszonyulnak a bevándorlókhoz? Változó. Jelenleg az SVP párt van kormányon, ami nem titkoltan idegenellenes. A hétköznapi életben én ennek látható jelével nem találkoztam, bízom benne, hogy így is marad.

Véleményem szerint a személyiség, illetve a szerzett tapasztalat szabja meg, hogy iszony van, vagy viszony.

Nekem is mondták már miközben beálltam egy parkolóba, hogy „szar magyar". Nem esett jól, de gondolom, hogy nem kellemes emlékei akadtak egy magyarral kapcsolatban, aki miatt kialakult az ellenszenve. Ezzel szemben volt olyan eset is, hogy amikor meghallották, hogy magyar vagyok, majd a keblükre öleltek. Biztosan volt előzetesen pozitív tapasztalatuk.

Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy honfitársaink egy része erőteljesen dolgozik az első megerősítésén. Erre is tudnék sok példát írni, de az majd egy külön poszt témája lehet.

Nehezítő körülményként megemlítem, hogy az echte svájciak alapból meglehetősen zárkózottak. Nem nagyon kezdeményeznek, nehezen nyitnak. De! Ha valaki próbálkozik náluk, azzal barátságosak, segítőkészek. Ahhoz viszont sok idő kell, hogy elfogadjanak.

Egy érdekesség, amit már többen megemlítettek, és ami szintén nehézségeket okoz a barátságok kialakulásában az a humor. A humorunk ugyanis teljesen eltérő, amin mi nevetünk, azt ők nem találják viccesnek, és fordítva. Egy-egy munkahelyi traccspartin akadnak néha kellemetlen pillanatok.

S ha már közös program, könnyen be lehet kapcsolódni viszont a sporttevékenységekbe. Mivel itt nagyon sokan sportolnak a szabadidejükben, érdemes csatlakozni hozzájuk. Azt szem előtt kell tartani, ha itt elterveznek valamit, az úgy lesz, nem szegheti kedvüket semmi. Magyarul nincs esőnap.

Van egy svájci mondás miszerint „jó egyedül, ha van kinek elmondani, hogy jó egyedül." Ezen érdemes elgondolkodni.

Saját és ismerőseim körében az a tapasztalat, hogy sokkal könnyebb barátságot kialakítani egy külföldivel, mint egy echte svájcival. Kivételek azért akadnak..."