Esküszöm, nem direkt terveztem így, de ma ismét egy amerikai történet következik, méghozzá egyenesen Chicagóból, ahová Domonkos némi bécsi kitérővel jutott el. Mint kiderül, noha az a legsimább megoldás, ehhez még megnősülnie sem kellett. Ami persze csak vicc, de az biztos, hogy az emberek barátságosak, viszont a kultúrát (legyen az étkezési, közlekedési vagy bármilyen más) azért szokni kell.

„2012 szeptemberében jöttem ki Chicagóba. Régi álmom volt, hogy eljussak Amerikába, de mivel egy két hetes nyaralás csak azt az érzést okozta volna bennem, hogy ide azonnal vissza kell jönni, ezért megérte várni, és egyből egy egész évre jönni.

Szóval ezelőtt sosem hagytam el Európát, mert egyrészt sajnáltam kihagyni a balatoni lángost, másrészt ahogyan régen egy matektanárom mondta, ameddig nem fedezted fel a saját országodat, addig minek mennél külföldre.

Úgyhogy miután ez megvolt, Európát kellett alaposan felfedezni. Olyannyira, hogy az utolsó 3 évet Bécsben töltöttem, és innen dobbantottam Amcsiba. Miután a KVIF-en a megszerzett tudást alapból elavultnak mondanám, mert a 70-es 80-as évek vendéglátási szokásai egy csöppet megváltoztak, így nem éreztem cikinek, hogy 25 éves koromban ismét beiratkozzak egy felsőoktatási intézménybe, ahol ráadásul nem egy kék könyvből kell kinézni a szakot, ahol 3 sort írnak róla.

Így sikerült Ausztriában találni egy modernebb egyetemet, ahol láttak már turistát, egyszer. És nem küldték el. Szóval rátérve a lényegre, az én szakterületem a szálloda. Így egy év gondos tervezés előzte meg, mielőtt felszállt a repülő Ferihegyről.

J1-es vízumot 1 évre kaptam, és ezt az előzte meg, hogy találtam egy munkahelyet Chicagóban, ahova Skype-interjú után fel is vettek. A J1-es az egy ilyen tanulói vízum, és feltétele, hogy diplomaszerzés után 2 éven belül kell egy "gyakorlatot" találni, ami a szakmába vág. Emellé egy szponzor cégnek ki kell fizetni előre az egész éves társadalombiztosítást.

Az USA így szeretné garantálni valószínűleg, hogy minden kötelezettség ki van fizetve, akkor is, ha épp otthagyod a munkádat. Emellett az USA-ban tanuló külföldieknek is van valamilyen elérhető útja a legális munkavállalásnak. Sok amerikai szerint a legkönnyebb lehetőség, hogy feleségül veszel egy amerikait, ez mutatja a rendszer keménységét. Tovább nem részletezném itt, akit érdekelnek a részletek, szívesen válaszolok, de nem untatnék vele mindenkit.

A kezdetek

Szóval nem kellett még senkit feleségül venni, azt is megtanították már többek között, hogy az útlevél a legnagyobb kincs, arra mint a szemük fényére úgy vigyáznak.

Szóval elérkezett a várva-várt pillanat, betettem a lábamat Amerikába, és elkezdődött az egy éves kaland. A reptérről bevezető úton már éreztem belülről azt az érzést, amikor egy új videojátékot próbálsz ki, hogy ennek milyen király grafikája van, vagány kocsik, táblák, épületek, minden, amit eddig a filmvásznon láttál. Berosáltam a látványtól, ez az érzés mondjuk azóta is szinte mindennapos.

Könnyű dolga van az embernek, ha egy szállodában dolgozik, mert a szállással nem igazán van gond az elején. Adtak két hetet, hogy találjak lakást magamnak. Először adtam az érzésnek, és nem ezzel foglalkoztam.

Chicago a Michigan-tó partján fekszik, ami magában egy picivel nagyobb, mint fél Magyarország. Szóval olyan, mint a tenger, nem látod a túlpartot, de mégis kristálytiszta vize van és nem sós. Mindez a felhőkarcolók lábánál lévő homokos strandon tapasztalható.

A 14 fokra állított légkondinak köszönhetően sikeresen megfáztam, majd nem gondoltam, hogy a chicagói hidegre anyám által berakott jégeralsóban fogok dolgozni, amikor kint 40 fok van.

Sétálva a munkahelyre

Így lett, és így sikerült nagy nehezen is lakást találni, a bizonyos strandtól 3 perc sétára, amennyiért otthon a belvárosban egy luxuslakást lehet bérelni. A nyóckernél cifrább lakásokat mutatott egy román ingatlanos, aki gyorsan el is magyarázta az amcsi vezetési kultúrát, miközben vitt a szakadt verdájával.

Lényeg, hogy mindenhol dudálj, amihez itt nem kell idegesnek lenned, erőszakoskodj, és akkor előbb odaérsz. Szóval a craigslistről nem igazán válaszoltak, és idő szűkében nem volt idő máshol társakat keresni, így legalább egyedül lakom. Így drágább. Viszont kisebb.

Legalább minden nap a belvároson tudok keresztülsétálni a munkahelyemre, miközben szembe az emberek egyik kezében a nagyon menő Starbucks kávé van, a másikban meg az okostelefon és így igazi kihívás eljutni.

Ha a főutcától 2-3 utcára odébb mész, már alig mászkálnak az emberek, szóval eléggé nyugis ez a hely. Bár azt nem verném nagydobra, hogy gyalog járok a munkahelyemre, mert nem értenék, hogy hogyan tudok ennyit gyalogolni. Itt ugyanis ami 5 percnél hosszabb gyalogtáv, az már taxi, vagy cta (a helyi bkv).

Amerikai életérzés egy magyar fiatalnak

Természetesen az amerikaiakról kialakított klisék mögött más is létezik, amiért sokan majmolják őket. Bármelyik utcasarkon elálldogálhatnál két hétig, nem lenne unalmas.

Ahogy sétálsz a széles járdákon, nézed a kocsikat, hallod a dübörgő motorokat, felnézel a felhőkarcolókra, köszön egy csöves, megdicsérik a pólódat, tudod, hogy itt vagy.

Bárhová nézel, nagyon jó jeleneteket kapsz el, még a hello főnök, van egy kis apród is sokkal jobban hangzik angolul. Chicago egészen nagy város, tele jó éttermekkel, amiknek az árai hasonlóak a budapesti éttermekéhez.

Az emberek nagyon kedvesek, és a hájhávárjúra százféleképpen lehet válaszolni és legalább ennyiféleképpen meg lehet kérdezni. Lehet, hogy kicsit mű, de mintha mindenki egy színdarabba tartozó jelenthez tanulta volna be ezeket a frappáns válaszokat és már ettől jobb kedved lesz, mert annyira vicces az egész.

Az amerikaiak mindent elmagyaráznak egymásnak, kezdve azzal, hogy hogyan kell egy liftben a gombot megnyomni, hogy mi van a pólódon, és a gyorskajáldában simán beszél a random csávó 5 percet arról amíg várják a kaját, hogy hogyan bírja a műkörmöt a csaj.

Nem magyar gyomornak való vidék

Az éttermekben, ha kólát kérsz, általában „free refill" van, ami gyakorlatilag azt jelenti, ha ittál belőle két kortyot, a pincér szó szerint a kezedből veszi ki a poharat és hozza az újat. Illetve ez itt fordítva van, sok jeget isznak egy kis üdítővel.

A barbecue szósz és egyéb mű kaja társait nem a magyar gyomornak találták ki, de ilyen gallonos kiszerelésű piákat már nem igazán találsz a polcokon. Szénsavas vizet sem, arra is csak most jöttem rá, hogy a canada dry egyik fajtája, "club soda", vagy "seltzer water" felel meg annak. Azon sem szabad csodálkozni, ha a víznél olcsóbb az üdítő, még akkor is, ha dobozos kiszerelésben veszed!

Pizzát nem tudnak csinálni, ilyen darálthús-féleséget előszeretettel raknak rá, amit én a virslis lángossal egy kategóriába sorolnék. A híres chicagói deep dish pizza olyan, mintha piskótatésztát leöntenél sok paradicsomszósszal, meg sok sajttal. Egy hamburgerben nem nagyon lehet csalódni, de itt talán meg is állnék, amikor az amerikai konyha remekeiről van szó.

Szóval itt ebben az egy évben nem is Chicago a lényeg, sokkal inkább Amerika, de az egyik legjobb városnak tartják itt. Az emberek itt különlegesen barátságosak, a buszsofőrök simán elmagyarázzák, hogy jutsz el a célodig, és senki nem szól egy rossz szót sem, hogy emiatt állt egy fél percig még.

Mindenki amerikai fociőrült, Bears-mezekben, pulcsiban, kabátban mászkálnak, ha valaki szépen fel van öltözve, annak nagyon gazdagnak kell lennie, tudtam meg szintén a román ingatlanostól még az elején.

Kultúra

Na, ez az a szó, aminek hallatán röhögni kezdesz, de azért akad. Mesterségesen van előállítva, a nevelés részét nem igazán képezi. Etikettet még valahogy vagányságból kapisgálják, de késsel-villával nem tudnak, nem szeretnek és nem is akarnak enni.

Az egy dolog, hogy a kínai takarítónőkkel nincs gusztusod egy asztalnál enni, de az amcsi arcok az egyik kezüket az ölükbe teszik, görnyednek, és a villával próbálják nyesni a húst, vagy akármit, és a hüvelykujj is csodákra képes, fel tudod vele tolni a kaját a villára, amivel a pofájukba tömik a kaját. Nem egy szép látvány, viszont annál rondább.

Ha tüsszentesz, lehetőleg a könyöködbe tedd, mert ha a kezedre tüsszentesz, akkor hárman ugranak oda, hogy használd a modern kézfertőtlenítőt. ZSEBkendőt előhúzva mindig azt hiszik, hogy egy doboz csokit veszek elő. A ruhádat meg majd kitisztítod naponta, hetente, nem lényeg, a kézmosás meg mint olyan, az túl régimódi.

Chicago speciális város, ha a múzeumokról, programokról vagy látnivalókról van szó. Elég rendes dolog a város részéről, hogy próbálnak sok programot, múzeumot ingyenessé tenni, helyieknek belépő esetén is kedvezményeket biztosítani.

Chicago a blues központja, és olyan sztárokat klubkoncerten megnézni, sztorizgatni hallani, akik más helyeken több ezer ember előtt zenélnek, vagy akár stadionokban, életre szóló élmény. A zsigereikben van a zene.

A távolságot dollárban mérik

A chicagói tél híresen hideg, néha mínusz 25-30, ami idén szerencsére csak 3 napig volt, de amikor 1-2 hétre itt marad, akkor itt sem őszinte a mosolyuk. Természetesen Celsiusban számolva az előbbi értékek, mert itt a metrikus és egyéb logikus rendszerek éppen ellenkezőleg, logikátlanok, Fahrenheitben számoljunk, bonyolult képlettel fejben is átszámolhatod a dolgokat, vagy fontban a súlyt, távolságot csakis időben, vagy mérföldben, yardban.

Ha kocsival, vagy taxival mész, akkor vagy dollárban kell kifejezni a távolságot, vagy időben. Azt már ne kérdezd, hogy és ha dugó van, vagy és ha nincsen dugó, mert az már túl bonyolult.

Többször hallottam, hogy az amerikaiak milyen keményen dolgoznak. Persze, hiszen semmi másról nem szól az életük. Marketing az életük, egy mexikói megcsinálja a melót, és öt amcsi összeállítja a reportokat, jelentéseket, prezentálja és elmondja, hogy mekkora királyok.

A bevásárlóközpontok

Aztán hazamennek, és ami be lett adva nekik a tv-ből, reklámokból, megveszik a bevásárlóközpontban. A budaörsi bevásárlóközpontot meg kell szorozni párszor, hogy a méreteket átérezzük.

Volt, hogy 1 órán keresztül próbáltunk kijutni a vidékre, és a külvárosi kis otthonról megszokott helyek helyett, véééégig shopping mall. Nem gyenge szinten. Nem csoda, hogy tényleg csak erről szól a vidéki lét.

Chicago sajnos földrajzilag egy lapos hely, sehol egy erdő, ami rettentően hiányzik. A tó valamilyen szinten kárpótol, amely partján mindenki a legdurvább nájkiban fut, karon a kötelező iPhone-tartó.

A sok autós mellett rengetegen bicikliznek, de sok autós nem tudja elképzelni, hogy milyen az, amikor biciklin ülsz. Aminek nincsen hangja itt, azt úgy is mondhatjuk, hogy nem létezik. Jobbkéz-szabály nem létezik, helyette minden sarkon stoptábla van.

Aki előbb ér oda, az mehet először tovább. Ez egy nagy kérdőjel, hogy ezt hogyan, ne kérdezzétek. Na, ezeket a helyzeteket csodás nézni, de különös módon tök kevés balesetet láttam eddig.

Ami nem hiányzik

Jó lenne egyszer otthon lenni megint a sok baráttal, családdal, ha mondjuk minden növekedne, épülne, szépülne, mert otthon is vannak jó jelenetek az utcán, de mondjuk egy fancsali kép a boltban, egy rothadó Keleti pályaudvar, lehúzó taxisok, egy unott fejű ügyintéző, sorolhatnánk, nem hiányzik.

Minden egyes felhőkarcolóban valószínűleg a magyar költségvetés egy-egy nagyobb százaléka fordul meg, nem az 1500 forintos nyugdíjemelés a téma, vagy azzal etetik az embereket, hogy 3000 forinttal olcsóbb a villanyszámla. Etetik mással, de ez egy másik blognak a témája. Gyertek, menjetek külföldre, hogy lássátok, hogy más is létezik!"