Múlt héten Kenyából Tyimpike és Andris fogadta az érdeklődőket a Határátkelő Fogadójában, úgyhogy most ennek a beszélgetésnek olvashatjátok egy szerkesztett változatát, segítségül annak, aki esetleg lemaradt volna róla, vagy nem szeretné visszakeresni a Facebook-on.
Kenyában egy búvárbázist vezetünk, ami szállással is rendelkezik. Búvárként mindenféleképpen tenger mellé szerettünk volna menni, itt kaptunk egy számunkra jó ajánlatot. Tavaly szeptemberben érkeztünk ide. 2012. január elején döntöttük el, hogy nem maradunk otthon. Más volt az úti cél, de közben kaptunk egy ajánlatot Kenyából. Nagyjából 8 hónap alatt zártunk le minden otthoni dolgot. Szezonban dolgozunk, ami azt jelenti, hogy augusztustól-április végéig.
(Akit mindez részletesebben is érdekel, annak ajánlom ezt a posztot - Határátkelő)
Hogyan találtátok ezt a munkát, illetve milyen búvárminősítéssel rendelkeztek?
Mindketten búvároktatók vagyunk. Timi alapszintű oktató (Open Water Scuba Instructor) és vendéglátós végzettsége is van, én a legmagasabb oktatói szinttel rendelkezem (Course Director a PADI rendszerében). Elsőként elküldtük az önéletrajzunkat e-mailben búvárbázisoknak. Elég sok helyről jött is válasz, hogy várnak minket szeretettel. Aztán, eldöntöttük, hogy a Fülöp szigetekre fogunk menni. Ekkor egy ismerősön keresztül kaptuk ezt az ajánlatot.
Az odautazásotokról írnátok valamit? Hol szálltatok át például?
Több útvonal is lehetséges. Budapest – Kairó – Nairobi - Mombasa. Ez 3 átszállást jelent és ez az Egypt Air. A másik a Budapest – Isztambul - Mombasa. Ez a Turkish Airline, és itt csak egy átszállás van.
Kenya nekem mindig olyan furcsa kettősséget hordozott: egyfelől az emberben benne van az, hogy biztosan nagy a szegénység, másfelől ott van a turistáknak feltálalt luxus. Ti ebből mennyit éreztek?
Sajnos nap, mint nap találkozunk a szegénységgel. Azért a luxus elkerül minket itt a szigeten.
A nagyobb városokban, így például Diani Beachen rengeteg luxus szálloda van, ugyanakkor, ha bemész a turisták által nem járt részére, ott azért érezhető a nagy szegénység és ezáltal a különbség is.
Európai embernek mennyire nehéz megszokni egy teljesen más kultúrát? Mennyire ért el benneteket a kultúrsokk?
Nekünk nem okozott nehézséget az eltérő kultúra. Nem ért minket kultúrsokk, mert könnyen tudtunk alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz.
Ha el szeretnék kezdeni búvárkodni, megtehetem nálatok? Milyenek a merülési lehetőségek?
Persze, hogy jöhetsz. Egészen oktatói szintig tudunk itt képezni.
Biztonsági szempontból mit tapasztaltatok?
Ha a választásokra gondolsz, akkor azt kell mondjam, a politikai helyzetet egy kicsit felfújta a média. Mi semmit nem tapasztaltunk ebből. Itt a szigeten teljes biztonságban vagyunk. A mellettünk lévő falu nagyon békés. (Kenyában 2007 után idén márciusban tartottak először elnökválasztást, és sokan attól tartottak előzetesen, hogy a voksolás erőszakba torkollik – Határátkelő)
Milyen nyelvtudás szükséges? Gondolom minél több - magasabb fokú, annál jobb, de mi az alapelvárás?
Angol gyarmat volt Kenya, és szinte mindenki tökéletesen beszél angolul. Az iskolákban is angolul és szuahéliül tanulnak a gyerekek. Tehát az angol a minimum.
Ez egy picit személyesebb kérdés, de a búvárbázison keresett fizetésből a napi megélhetésen túl félre is tudtok tenni?
A fizetésünk 80%-át félre tudjuk tenni, mivel teljes ellátást kapunk. A legközelebbi bevásárlóközpont pedig 100 kilométerre van tőlünk. Egyszerűen nem tudunk sokat költeni. Csekkek sem jönnek.
Nekem gyerekkori vágyam eljutni Kenyába. Gratulálok, hogy Nektek sikerült! Tudtok esetleg tanácsot / javaslatot adni, hogy ha vadrezervátumban / szafariparkban / vadállat menhelyen szeretnék dolgozni, mint állatgondozó, merre induljak? Milyen szervezetnél érdeklődjek? Akár önkéntes munka is érdekelne. Olyan sajnos nem jöhet szóba, ahol nekem kéne havi 2000 dollárokat fizetnem.
Sajnos a környezetünkben nem tudunk ilyet, de szerintünk a Kenya Wildlife Service-t keresd meg, reméljük, ott tudnak segíteni.
Találkoztatok kint magyarokkal?
A vendégeken kívül? A környezetünkben Dianin 3 magyar is él. Velük folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, jóban vagyunk.
Ha jól emlékszem, Tyimpike egy hivatást adott fel. Ez mennyire volt nehéz lelkileg? És az új élethelyzet és kultúra befogadása egy jogász szemszögéből? Remélem, jól emlékszem a hivatásra?
Jól emlékszel, bizony. :-) Az én szemszögemből megváltás volt a jogászhivatás, és az előző munkahelyem feladása. :-) A kultúra befogadása sem okozott nehézséget. A szigeten kedvesek az emberek, segítőkészek, annyi a különbség, hogy más a vallásunk.
Hogy kell elképzelni egy heteteket vagy egy napotokat? Milyen a közbiztonság? Van élet Magyarországon a Paradicsom után?
A közbiztonság a szigeten tökéletes. Soha semmilyen atrocitás nem ért minket. Egyelőre nem tervezzük, hogy hazamegyünk, mivel állandóan csak rossz híreket kapunk otthonról.
Nincs két egyforma napunk. Ez leginkább attól függ, hogy vannak-e vendégek. Amennyiben vannak, akkor vezetgetjük őket, szervezzük a programokat nekik. Ha nincs vendégünk, több időnk jut a marketingre. Ha éppen azt sem csináljuk, felügyeljük az építkezést. Szóval, nem unatkozunk sosem.
Sok papírmunkával, utánajárással járt, hogy hivatalosan dolgozhassatok? Nektek kellett intézkedni egyedül, vagy a bázis elrendezett mindent?
Nem volt egyszerű a munkavállalóink kiváltása. A cég és mi intéztük közösen, de így is több hónap volt mire megkaptuk.
Most akkor korlátlan ideig tartózkodhattok és dolgozhattok az országban?
Kenyában 2 évre kaptuk meg a munkavállalói vízumot. A hosszabbítás elvileg már egyszerűbb lesz.
Többször említésre került a beszélgetés során, hogy Kenya-est is lesz valamikor májusban Budapesten, a pontos időpont később derül ki. Tyimpike és Andris honlapján érdemes figyelni (a képek is onnan származnak).
Utolsó kommentek