Ma kivételesen maradunk Magyarországon és nem is egy személyes történet következik, hanem egy vitaindító írás. Kiderült ugyanis, hogy már az érettségi előtt álló középiskolások egy igen jelentős része (egyes intézményekben akár az egyharmada!) tervezi, hogy külföldi egyetemen folytatja tanulmányait. A nagy kérdés az, mi lesz így az országgal?

Nem hogy lassulna, a jelek szerint inkább gyorsul a határátkelés Magyarországról, ráadásul a hullám elérte az érettségizőket is. Az eduline.hu rendkívül tanulságos összeállítása szerint egyre több diák jelentkezik külföldi egyetemre, egyes (jellemzően a legjobb) intézményekben az arányok egészen elképesztőek.

A vezető budapesti gimnáziumokban egyre általánosabb, hogy a diákok egyharmada adja be külföldi egyetemre (is) a jelentkezését, elsősorban az osztrák, a brit, a dán vagy Európán kívül az amerikai felsőoktatási intézmények a népszerűek.

Persze ezek az országok sem tétlenkednek, hiszen az osztrákok és a németek ingyenes képzéseket kínálnak, a briteknél pedig viszonylag könnyen lehet ösztöndíjhoz jutni – már ha elég tehetséges valaki.

Nem kell a röghöz kötés

Persze lehetne azt mondani, hogy ez természetes folyamat (és ez nem is lenne teljesen hamis állítás), ugyanakkor vastagon benne vannak a kormányzati intézkedések is. Az oldal által megkérdezett iskolaigazgatók ugyanis azt mondták, a diákok sokszor azért döntenek a külföldi egyetemek mellett, mert a kormány rendkívüli módon megszigorította (kevésbé megengedően: ellehetetlenítette) az államilag támogatott felvételt a jogi és gazdasági szakokra, és nem segít a hallgatói szerződések kőbe vésése sem.

A jelek szerint a külföldi egyetemeken másképp gondolják, ott valamiért szükség van jogászra és közgazdászra is, mi több, áldozni is hajlandóak arra, hogy a legjobbak (és ne legyenek illúzióink, nem csak a legjobb magyarok, hanem Európa legjobb fiataljai) náluk tanuljanak.

Persze lehet itt arról beszélni, hogy ezek a fiatalok majd tapasztalatokkal felvértezve visszatérnek Magyarországra, csak arra nem válaszolt még senki, hogy akkor miért éri meg a legnevesebb európai egyetemeknek (és az államoknak) finanszírozni a képzésüket.

Talán mert ők is sejtik, hogy ha a legtehetségesebb fiataloknak minden segítséget megadnak, akkor ők jó eséllyel náluk maradnak majd és az ő társadalmukat, gazdaságukat segítik.

Megdöbbentő adatok

Úgy tűnik, a magyar oktatás, és ezen belül is a felsőoktatás éppen fordított utat jár be, mint kellene. Próbálom megérteni, miért kell mondjuk (kiragadott példa) 70 milliárd forint a közmédiára (nem nagyon tudom...), amikor ennek az összegnek egy részéből jelentősen lehetne javítani a felsőoktatás helyzetét és itthon lehetne tartani ezeknek a fiatal felnőtteknek legalább egy részét.

Miközben aláírom, hogy sok szakmában komoly gondot jelent a szakképzett munkaerő hiánya és ezen a területen (is) előre kellene lépni, nem gondolom, hogy jó irány lenne elriasztani az egyetemektől az érettségizőket.

Csak pár elgondolkodtató adat (szintén az eduline.hu cikkéből) a felvételizők és az érettségizők számának alakulásáról 2011 óta (elöl a felvételizők száma, mögötte az érettségizőké): 141 000 – 142 600 (2011); 110 000 – 137 600 (2012); 95 000 – 133 162 (idei becslés). Jól látszik tehát, hogy míg két év alatt az érettségizők száma kilencezerrel csökkent, addig a felsőoktatásba jelentkezőké 38 ezerrel. Kinek jó ez?

Ellentétes folyamatok

A röghöz kötés és a felsőoktatás ingyenességének unortodox módon történő értelmezésével szemben például az osztrák egyetemeken a „tandíj" 17 euró (5200 forint), ráadásul elfogadják a magyarországi érettségit, és a legtöbb helyen még csak felvételizni sem kell. (Ennek fejében az első félév brutálisan nehéz, de az esélyt szinte mindenki megkapja, aki beszél németül.)

Németországban nem egységes a rendszer, de például Bajorországban nemrégiben törölték el (!!) a tandíjat. Igaz, a beiratkozásért 270 eurót (82 ezer forintot) kell fizetni.

A tendencia azonban szerintem elég jól látható: elképesztő harc folyik világszerte a legtehetségesebb emberekért, az államok és az egyetemek is igyekeznek magukhoz csábítani őket, mert pontosan tudják, hogy busásan megtérül a rájuk szánt összeg.

Ezzel szemben Magyarország mindent megtesz, hogy ellökje magától ezeket a fiatalokat, ahelyett, hogy minden erejével támogatná és maradásra bírná őket. Mert tévedés azt hinni, hogy a Túró Rudi, a Balaton és a nosztalgia majd otthon marasztalja azt, aki pontosan látja, külföldön mennyivel jobb esélyeket kap a boldoguláshoz.

Ha a kormány nem tesz semmit, akkor félő, hogy pár év alatt egy generáció legtehetségesebb fiataljai hagyják el az országot, és ha egyszer elmentek, nagyon nehéz lesz őket hazatérésre bírni.

Nem kellene megvárni.