Aligha lehet nehezebb dolog annál egy anyának, mint amikor látja messzire költözni a gyermekét. Ennél már csak az lehet a nehezebb, hogy belássa: a gyerek jó döntést hozott, mert új életében kiteljesedhet és olyan lehetőségek nyílnak előtte, amilyenekhez Magyarországon nem jutott hozzá. Ildikó levele következik.

„Több mint hét éve átrepülted az óceánt, hogy megkapd a helyed a nagyvilágban. A sorsod az, hogy még nem tudtál haza térni szülőföldedre, objektív és szubjektív okok miatt. Apáddal együtt aggódtunk ottléted miatt, de megadatott az a lehetőség, hogy elrepüljünk mi tehozzád, és megtapasztaljuk az ottani életed.

Megváltoztál fiam, nagyon megváltoztál. Itthon tele voltál feszültséggel, hiába sikerült versenyvizsgával a szülővárosodban maradni úszóedzőként. Száraz edzéseket kellett tartanod a gyermekeknek. És amikor kihallgatásra mentél a polgármester úrhoz, ő megmagyarázta miért nincs víz a medencében a városi uszodánkban.

A havi tanári kereseted arra volt elég, hogy kifizesd a mesterképzésedet, mert mi arra tanítottunk, hogy mindig képezd magad, ha jó szakember akarsz lenni. Itthon éltél velünk, és kezdő tanáremberként még a közös költségbe meg a kosztpénzbe se tudtál beszállni.

Milyen jó, hogy mi szülők ezt megértettük és melléd álltunk. Akkor is, amikor eldöntötted, hogy elmész VILÁGGÁ. Mi rábólintottunk. Elmész egy-két évre, kicsit összeszeded magad, hogy itthon ne legyenek anyagi gondjaid, nyelvet tanulj, megismerj más kultúrát, mentalitást, talán az itthoninál egészségesebbet, és aztán hazatérj teli tarsollyal.

Nem tértél haza, és már tudom, miért nem. Nem tértél haza, mert OTT, a tengeren túl megbecsülnek. Van víz az úszómedencében, és van lehetőséged, hogy továbbképezd magad és szakmát váltsál. Megtanultál TIR-kocsit vezetni, és ez nagy tudomány ott, ahol jól megfizetik.

Neked erre volt szükséged, hogy a magad ura legyél. Azóta már találkoztunk, láttam, mekkora felelősséggel végzed a munkádat. A sofőr fogalma átalakult gondolataimban, és hálát adok az Úristennek, hogy szereted, amit csinálsz.

Kiegyensúlyozott, derűs ember lettél, magabiztos, és most te tanítasz meg bennünket, hogyan fogadjunk el más mentalitást, ahol vannak törvények, amelyeket betartanak, vannak segítőkész, jóindulatú embertársak, akik tolnak, és nem lefele rúgnak, ha szeretnél valami kreatív dolgot megvalósítani. Minden kapu megnyílik előtted, gördülékeny életed van.

Édesanya létemre, sajnos itt, ahol megszültelek, nem tudom ezt biztosítani. Tehetetlenül szemlélem, hogyan szállnak el fiataljaink, és szomorúság önti el lelkem, hogy egy fecske nem csinál nyarat, inkább elszáll.

Mit vétettünk, mi, anyák?

Ne vedd zokon, de a mi generációnk valamit nagyon elrontott, hogy nektek más földjén kell boldogulnotok. Bocsáss meg nekem, fiam!"