Hollandiában komoly hagyományai vannak az önkéntes munkának, odafigyelnek egymásra az emberek, és még környezettudatosak is. Persze a sok pozitívum mellett akadnak hátrányok is, például a lakáskeresés ott (sem) egyszerű – mint erre mai szerzőnk, Anna is rájött.
„2012 augusztusában jöttem ki Utrechtbe egy szakmai gyakorlatra, egy kis művészeti alapítványhoz, másodéves egyetemistaként, az Erasmus Training Program keretében. A gyakornoki munkáért nem fizetnek, azért jelentkeztem, mert érdekelt a munka és hasznos, ha az ember már némi szakmai tapasztalattal rendelkezik, amikor friss diplomásként kikerül az egyetemről.
Gyakori az olyan álláshirdetés, ahol fiatal, dinamikus dolgozót keresnek, 3-5 év munkatapasztalattal, ez pedig másképp nem megy, mint ha eleinte elvállal az ember egy-két ingyen munkát is, ami még ráadásul érdekli is és kapcsolatépítésre is remek.
Ezekkel a gondolatokkal indultam neki Hollandiának, miután megkaptam az alapítványtól is, illetve az egyetemtől is a pozitív visszajelzést. A félreértések elkerülése végett: az egyetemem által biztosított Erasmus-ösztöndíjból megélni nem lehet, maximum zsebpénznek elég, főleg, mivel Utrechtben, lévén egyetemváros, elképesztően magasak az albérletárak, még holland szemmel is (erről még írok később bővebben).
Nehezített lakáskeresés
Még 2012 januárjában dolgoztam két nagyon jó fej holland újságírónővel a projektjük magyarországi szakaszában, velük a mai napig tartom a kapcsolatot, sőt egyiküknek köszönhetem, hogy mikor kijöttem volt fedél a fejem felett: a barátai éppen kerestek valakit, aki gondozná a macskáikat, amíg nyaralnak, cserébe ott lakhattam.
Ez a lakás Amsterdamban volt, innen jártam be heti 5 alkalommal Utrechtbe dolgozni. Közben egyre fogyott az idő, hogy megfelelő szobát találjak, amit az is nehezített, hogy a barátom is úgy döntött, utánam jön, tehát kettőnk számára kellett találjak valamit, így SSH diákszállóval nem is próbálkoztam.
Az alábbi tényekkel kellett szembesülnöm:
1. a szobakeresős honlapokon (pl.: kamernet.nl, easykamer.nl) nagyon sok a béna lehúzós próbálkozás, melyekre a honlap figyelmeztet is. Kb. a hirdetések fele ilyen az alacsonyabb árkategóriákban. Ez úgy néz ki, hogy az érdeklődésre egy ilyen történet a válasz a hirdető részéről: Sajnos nem tartózkodom Hollandiában (itt meg szokták írni a változatos okokat), így a lakbért és a depozitot Western Unionnal (!) utalja át, és én elküldöm a kulcsokat postán. Aki ennek bedől, az megérdemli – mondják sokan – de gondolom biztos előfordul, hiszen különben nem csinálnák.
2. A holland szabályok szerint 40m2-nél kisebb szobát legálisan maximum 1 embernek lehet kiadni. Hollandiában 40 m2-nél nagyobb szoba nem létezik ritka, és eleve nem is hirdetnek szobát egynél több embernek.
3. A szobaárak Utrechtben 350-480 euró/hó körül vannak, de persze a határ a csillagos ég, van szoba 600-ért is. A szobaárak általában inkluzív értendők, tehát maximum az internetért kell külön fizetni, de ezt nyilván tulajdonosa válogatja.
4. Ha két ember szeretne legálisan együtt lakni, akkor lakást kell keresniük, de nem akármilyet, ugyanis a 30 m2-nél kisebb stúdiókat is szigorúan csak 1 embernek adják ki, csakúgy, mint az egyszobás vagy kicsi – tehát viszonylag olcsó 590 – 680 eurós – lakások nagy részét. Ezen kívül kevés a közvetlen, tulajdonos által hirdetett kecó, és az ügynökségek általában egy havi lakbérnek megfelelő díjat számolnak fel a bérlőnek (is). A két embernek is megfelelő lakások – elhelyezkedéstől függően – 800-1200 euró körül kezdődnek.
5. Általában mindent bútorozatlanul adnak ki, de ez igazából nem baj, hiszen rengeteg jó állapotú bútort lehet találni az utcán, kanapét átlag minden második héten (nem vicc, tök jó állapotú Ikea Klippant például, mivel nem viszik magukkal költözéskor vagy megunják).
Ezen kívül van a gratisoptehalen.nl, ami egy ingyen elvihető cuccokra specializálódott holland Ebay. Ha még mindig van olyan bútor, amit nem sikerült beszerezni, akkor érdemes megnézni a second hand kínálatot a marktplaats.nl-en, vagy elugrani valamelyik kringloop winkelbe, ezek közül nekünk a kedvencünk a lomboki Emmaus.
Hollandia legrosszabb főbérlője
Mi az első pár hónapban egy viszonylag nagyobb szobát béreltünk, amelyhez egy szép kis kertre nyíló fedett terasz is csatlakozott. Persze illegálisan, szerződés nélkül, Hollandia hírhedt és több ízben legrosszabbnak megválasztott főbérlőjétől, Ms. Chang-tól, 450euró / hó-ért, 3 havi depozittal az összesen 5 hónapra. (Mellesleg illegális 1 hónapnál több depozitot kérni a főbérlőnek.)
Ide azonban csak egyikünk regisztrálhatott, hiszen egy szobában legálisan csak egy ember lakhat. Úgy döntöttünk, hogy a barátom fog regisztrálni, mivel neki addigra már sikerült találnia munkát, ahol a szerződéshez kellett a burgservicenummer (alias: BSN vagy bullshitnumber, a létezés alapja Hollandiában), amit a bejelentett lakcímre küldenek ki, a regisztráció után kb. 2 héttel.
Ez a meló sajnos nem jött össze, de mivel bicikliszerelő ifjú titánról volt szó, ezért tudtuk, hogy hamarosan fog másik munkát találni, és lőn.
Családias munkahely
Az én gyakornoki munkámhoz nem kértek regisztrációt, mivel fizetés sem járt, ezért a szerződés is teljesen informális volt. Egyébként egy nagyon kis családias légkörű szervezetről van szó, amit legjobban a közös, piknik-szerű ebédek illusztrálnak: minden munkanapon két gyakornok elmegy a boltba, és vesz mindenféle ínyencséget, sajtokat, pékárut, zöldséget, gyümölcsöt a megadott büdzséből, majd terülj-terülj asztalkámat varázsol a tárgyalóba, és mindenki együtt ebédel.
Mivel egy nagyon apró, és nem túl gazdag alapítványról van szó, ezért rászorulnak a gyakornokok ingyen munkájára, viszont pont ezért rendes, felelősségteljes feladatokat kapunk, és eléggé kreatívnak és önállónak kell lennünk, cserébe viszont nagyon megbecsülik a munkánkat.
Tehát nem fénymásolásról és kávéfőzésről volt szó, hanem egy fesztivál szervezésének a sűrűjébe csöppentem bele, úgy, hogy rám bízták egy elég komoly részét a programnak, a konferenciák és kerekasztal beszélgetések megszervezését és kivitelezését is.
Mivel kevesen voltunk, ezért alap volt a multi-tasking, és tök normális volt az, hogy míg egyik kezeddel próbálsz operatőrt keríteni a residency program művészének, a másikkal ajánlót írsz a jövő heti programokról, a harmadikkal éppen szíriai bloggereket próbálsz felkutatni egy kerekasztal beszélgetésre.
Szuper ajánlólevél
Végül megérte a sok meló, mert remek embereket ismertem meg, és jó érzés volt, hogy megköszönik, értékelik a munkámat, többek között egy szuper kis ajánlólevél formájában. Ezzel egyből meg is pályáztam egy következő – immár fizetős – gyakornoki állást egy másik kulturális alapítvány, akikkel az előző munkám során együtt dolgoztam egy projekten.
Az ünnepekre hazamentünk Budapestre, én levizsgáztam az egyetemen, majd január végén visszajöttünk. Engem várt az új gyakornoki melóm, a barátomat meg már nagyon várták vissza a bringaboltba. Olyannyira, hogy amíg nem találunk megfelelő lakást, addig a bolt tulajdonosának üres házában „couchsurfölünk" egy spanyol lánnyal.
Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, hogy márciusban költözünk a saját kis otthonunkba, és akkor én is regisztrálhatok, és kapok BSN-t, ami elengedhetetlen a munkaszerződéshez. Emellett a regisztrációval megnyílnak a lehetőségek mindenféle támogatásokra az alacsony jövedelműeknek, például lakbér-támogatásra, de ennek még nem néztem bővebben utána.
Pénzt is kellene keresni
Közben részmunkaidős melóra vadászom, mert azért a gyakornoki meló mellett valamivel pénzt is kellene keresni. Jelentkeztem kismillió helyre, főként a vendéglátás területén, mivel ebben van tapasztalatom (egy kevéske budapesti pultos múlttal).
Sajnos a holland nyelv hiánya eléggé limitálja a lehetőségeket, az Ikeaból és a Hemaból küldtek korrekt visszautasítást, call centeres melókról nem érkezett válasz, mint ahogy a legtöbb felszolgálói állásról sem jött visszajelzés.
Eddig 3 állásinterjú az eredmény, egy pultos, egy konyhai és egy szállodai szobalány munkára. Remélem, valamelyik összejön. Addig is önkéntesként pultozok egy alternatív kocsmában, hogy ne essek ki a gyakorlatból nagyon. :)
Árak, bérek
Végül a praktikus infókat követelők kedvéért, íme, pár adat: nagy mázlink volt, találtunk egy 54 m2-es lakást közel a belvároshoz, ami tulajdonostól közvetlenül kiadó 790 inkluzívért.
A barátomnak heti 3 napra van szerződése a bringabolttal, ez nettó kb. 1100 euró. Ezzel szakszervezeti tagság is jár, biztosítás, fizetett szabi és beteg szabi is. Igazából sokkal többet, kb. heti 4-5 napot van a boltban, mivel szükség van rá, tulajdonképpen ő az egyetlen profi szerelő. :)
Én a gyakornoki melóra kapok némi zsebpénznek 150 eurót, illetve fizetik az ingázásomat Amszterdamba. A részmunkaidős második munkámtól olyan 800 euró körüli nettóra számítok, ha összejön.
Sajnos beüthet, hogy 23 év alatt juvenal wage jár, ami kevesebb, mint a minimál bér. Hollandiában gyakran a munkatapasztalat arányában fizetnek, ezért az idősebb, több tapasztalattal rendelkező kolléga többet visz haza, mint a fiatalok, de ez tulajdonképpen fair.
A lakáson kívül nagyjából minden olcsónak vagy megfizethetőnek mondható, az élelmiszer olcsóbb, mint otthon, pedig általában mindenből az organikusat vesszük. A telefon fillérekbe kerül a Lebaranál, az utazás bringával szinte mindenhova megoldható, ha meg nem, akkor a vonatra évi 50 eurós chipkaart-tal 40%-os kedvezmény jár.
Bulizni nagyon változó árakon lehet, amszterdami menő helyeken elég drágán is, de sokszor kisebb fesztiválokon nagyon olcsón kijön egy este, kinek-mi tetszik. Egy sör átlag 2-3 euró, a belépők nyilván hely és fellépő függőek.
Jól érezzük magunkat
Most itt tartunk, és úgy néz ki, hogy egy kicsit tovább maradnánk Hollandiában, mint eleinte gondoltuk. Jól érezzük magunkat, szeretjük a munkánkat, az embereket, akik körülvesznek. Tetszik, hogy itt nagyon környezettudatosak, szelektíven gyűjtik a szemetet (a vegyes szemétbe dobott üvegért pénzbüntetés jár!), figyelnek egymásra, érdeklődőek.
Kíváncsiak a másik értékeire, segítenek, amiben tudnak, cserébe mi is segítünk, ha épp arról van szó, költözéskor, felújításkor, kiállítás építéskor, stb...
Általában is elmondható, hogy rengeteg minden működik(!) itt önkéntes alapon, és az önkénteskedésnek komoly kultúrája van, és ez megérződik az emberek viselkedésén.
Remélem hasznos infók is voltak a kicsit hosszúra nyúlt posztban, már egy ideje terveztem megírni. Pacsi mindenkinek, ha erre jártok, szóljatok! ;)"
Az utolsó 100 komment: