Előre szólok, hogy aki fogyókúrázik, az csak erős nekikészülés után álljon neki a poszt olvasásának, mert nem elég, hogy egy Portugáliában nyíló (a maga nemében páratlan) magyar cukrászdáról mesél annak tulajdonosa, Erika, az írás mellé gyönyörű fotók is érkeztek... Erika egyébként Erdélyben született és ha minden jól megy, heteken belül nyit cukrászdát Choco & Mousse néven. Mi pedig remélem, ezen a szombaton kicsit beszélgetünk majd a gasztronómiáról is, kinek mi hiányzik a magyar konyhából, vagy mi ízlik a legjobban ott, ahol él.
„Erdélyben nőttem fel, a hétvégéket és a nyarakat vidéki nagyszülőknél töltöttem. Szombat reggeli hagyomány volt, hogy a nagyi kenyeret és foszlós kalácsot, szilvás lepényt, ordás lepényt sütött a kemencében. Ezenkívül ő volt a falu szakácsa-cukrásza, így minden jeles alkalomra ő készítette a finomságokat, én meg mindig ott sürögtem-forogtam körülötte és segíteni akartam. Édesanyám is gyakran készített otthon süteményeket. Azt hiszem, hogy talán családi hagyomány a sütés-főzés szeretete, ismerete.
Aztán úgy alakult, hogy 19 évesen egy pékségben találtam munkát, eladóként. De állandóan a műhelyben voltam, próbáltam tésztát dagasztani, perecet formázni, amit a pékek engedtek csinálni. Sokszor annak is örültem, ha összemérhettem az alapanyagokat. Magyarországon dolgoztam több étteremben is, és mindig annak örültem a legjobban, ha desszert poszton lehettem."
Utazásaim során mindig nagy érdeklődéssel figyeltem egy-egy ország süteménykínálatát, hazaérve mindig azt vettem észre, hogy a sütikről is legalább annyi kép készült, mint a látnivalókról.
Azt hiszem, a sütemények mindig az életem része voltak, főleg hogy én magam nagyon édesszájú vagyok. Mindig kedveltem a barátnőkkel való találkozásokat, ami szinte mindig egy cukrászdában volt, egy finom süti és tea mellett. Azt hiszem, egy kicsit ezt az érzést szeretném most feleleveníteni a saját cukrászdámban.
2009-ben jártam először Portugáliában, mikor megismertem a páromat. Azóta többször voltam itt pár hétre, de tavaly júniusban költöztem csak ide. Az utóbbi években óceánjáró hajón dolgoztam és idegenvezetőként sok helyen megfordultam. Úgy éreztem, ideje valahol letelepedni és a férjem munkája miatt Magyarország nem jöhetett szóba, így én költöztem az ő otthonába.
A portugál sütik „magyaros" reformja
Amikor először jártam Portugáliában meglepődtem, hogy mennyire „szegényes" a választék, hogy nem ismerik a cukrászda fogalmát, legalábbis nem olyan értelemben, mint mi.
Itt minden sarkon található egy úgynevezett „pastelaria", ahol péksüteményt, szendvicset, rántott húsos zsömlét, sós pitéket és leveseket, illetve cukrászati süteményeket, kávét és egyéb italokat egyaránt árulnak.
Első Portugáliában töltött karácsonykor a család azt kérte, hogy készítsek nekik magyar fogásokat, és a desszert egy Erdélyben nagyon közkedvelt Diplomata torta volt, amit mindenki imádott, és dicséretként azt hozták fel, hogy nekem ezzel kellene foglalkoznom, mert az emberek itt szeretik az édességet, de nincsenek ilyen jellegű sütemények. A következő évben gondolkoztam pályamódosításon, és úgy éreztem, itt az ideje, hogy megtanuljam a cukrászatot és ezzel foglalkozzak a továbbiakban.
A portugálok nagyon édesszájúak, de a süteményeik számomra túl édesek, mivel többnyire egy tömény tojásos sárga krémmel vannak tele. A hagyományos születésnapi tortájuk is egy sima piskóta egy réteg ilyen sárga krémmel töltve, kívülről is sárga.
Van még csokitortájuk, ami ugyancsak más, mint az általunk ismert csokitorta, illetve kedvelik a keksztortát is, ami háztartási keksz kávéba mártva, tojássárgás vajkrémmel rétegezve. Minden sarki boltban találhatók fánkok és piskótatekercsek is, ugyancsak sárga krémmel töltve.
Nyílik a cukrászda
Az üzlet Lisszabontól 22 km-re, Paredében található. Egy online hirdető oldalon találtam rá, épp Karácsony előtt. Parede egy tengerparti kis település, a cukrászda a központi parkoló és buszvégállomás mellett lesz. Vonattal is könnyen megközelíthető, a Lisszabon – Cascais vonalon található, a paredei vonatállomástól pedig 4 perc sétányira van az üzlet.
A nyitást március 2.-ra tervezzük, remélhetőleg sikerül tartanunk. Jelenleg a felújítási munkák vége fele tartunk, de még rengeteg dolog hiányzik az üzemeléshez. Azt csicseregték a madarak, hogy a Paprika tánccsoport tagjai szeretnének egy kis felhajtást csapni a megnyitó alkalmával, én pedig szívesen és sok szeretettel, sütivel meg pálinkával várom majd őket.
Egyébként mindenki előtt nyitva lesz az ajtó aznap délután, aki szeretne jönni körülnézni, kóstolni, kérdezni, hiszen a portugálok számára ismeretlen süteményekről van szó, ami ráadásul eléggé különböző is a számukra megszokott ízvilágtól.
Az itt élő magyarok számára pedig remélem izgalmas lesz, hogy végre nem kell arra várniuk, hogy Magyarországra menjenek, ha egy krémesre, egy szelet finom tortára, vagy épp egy Gundel palacsintára vágynak. Hétfő kivételével minden nap nyitva leszünk reggel 8.00-tól este 19.00 óráig, hétvégén pedig 10.00-től 17.00-ig.
A választék
A választék nagy része hagyományos magyar torták, tea- és péksütemények lesznek, de lesznek francia jellegű sütemények, gyümölcsös finomságok és pár saját recept alapján készült édesség is. Lesznek még palacsinták és fagyis desszertek is, illetve kávé- és teakülönlegességek.
Fogok kézműves csokoládét illetve pár bonbonfélét is készíteni, de ezek a meleg és a magas páratartalom miatt csak időszakos jelleggel lesznek megtalálhatóak a választékunkban. Cukormentes sütemény is fog készülni, amiből egy fajta mindig lesz a napi választékban, illetve kizárólag rendelésre készítek tej- és gluténallergiásoknak is süteményeket.
Rendezvényekre készítek süteménytálakat, illetve esküvői tortákat is. Szülinapi bulikra, egyéb alkalmakra pedig próbálok minden személyes kérést figyelembe véve készíteni el az alkalomhoz illő tortát, aprósüteményeket.
A receptek eredete
A süteményeim receptjei egyrészt a hivatalos magyar cukrászreceptek, némelyik módosítva egy picit, például sok helyen használok kakaópor helyett csokoládét, ami intenzívebb, finomabb ízt ad, illetve margarin helyett vajat. Másrészt pedig a gyakorlataim során tanultakat felhasználva, illetve egyéb receptekből merített ötletek alapján próbálok különleges, a megszokottól eltérő sütiket is létrehozni. Ezeket először mindig a család és a szűkebb baráti kör "teszteli", és ha ízlik nekik, akkor bekerülnek a receptfüzetbe.
Nem vagyok egyedül
Más, magyar vonatkozású éttermek terén hallottam már itt Portugáliában a Zsazsa magyaros étteremről, illetve a The Taveller Café-ről, akiknek magyar a tulajdonosa, mindkettő Portóban. Valamint épp a Paragemblogról értesültem egy lisszaboni lakásétteremről, akinek szintén magyar a tulajdonosa.
Véleményem szerint a portugálok érdeklődnek a magyar konyha iránt, akik ismerik, azok szeretik. A cukrászatot pedig én fogom most hozni nekik. Az eddigi megrendeléseim a portugálok részéről pozitív visszajelzést kaptak, ezért bízom benne, hogy a nagyközönségnek is ízleni fog.
A visszajelzések eddig mindenesetre pozitívak, szerették a csokis tallérokat (azaz Islert), a szülinapi diétás gesztenyetortát, és főleg a bejglit.
Az eddigi legmeghatóbb visszajelzést a tortámról az első portugál vendégemtől kaptam, aki az anyósának szeretett volna egy különleges születésnapi tortát, és azt kérte, hogy hortenzia virággal legyen díszítve, mivel a hölgyet Hortensiának hívták.
Ijesztőnek tűnt számomra ez a megmérettetés, hiszen sosem csináltam még ilyen vagy hasonló jellegű tortát, de a végeredmény egész jó lett és a vendég szerint „fantasztikus volt dekoráció és mennyei az íze". Állítólag a hölgy elsírta magát mikor felszolgálták a tortát, annyira megilletődött és nagyon tetszett neki, hogy ennyire személyes volt a születésnapi tortája."
Az eredeti cikk a Paragemblog oldalon olvasható, Szombath András szerkesztésében, akinek külön köszönet a posztért és a képekért is.
Az utolsó 100 komment: