Egy hazatérő határátkelő írása következik ma, ám János helyzete annyiban speciális, hogy már nyugdíjasként tért vissza Magyarországra, hogy (mint írja) ne Németországban, egy drágán bérelt lakásból kicsavarogva kelljen összehasonlítgatni a Lidl és az Aldi árait. Tapasztalatait érdemes elolvasni, utána pedig jöhetnek a kommentek! (A kép természetesen csak illusztráció.)

„66 éves vagyok, (újra) Magyarországon élek Budapest közelében egy kisebb településen. Lányomat (38 éves) anyja vitte ki 13 éves korában Izraelbe, azóta is ott él. Egyik unokám Angliába Southampton mellé Littlehamptonba ment ki kb. fél éve az egyetemi tanulmányai befejezése után, azóta is babysitterként dolgozik, és mint (többek közt) nagy rockfan: nagyon jól érzi ott magát.

Én mint belvárosi elkényeztetett zsidógyerek: búvársportolás, polit-beatzenekari sikerek és fodrászként dolgozva sikertelen továbbtanulási próbálkozások után 1972-ben egy másfél éves elrontott házasság után „disszidáltam" a barátnőmmel, akivel később összeházasodtunk Németországban, ahol végül is féléves bécsi és félévi olaszországi tartózkodás után letelepedtünk.

Futószalag mellett

Kisebb-nagyobb próbálkozások után a francia-német-luxemburgi határ háromszöge közelében maradtunk, ahol Saarbrücken mellett egy Ford autógyárban kezdtem el dolgozni (mert ugye sokak szerint a zsidók nem munkával keresik meg a kenyerüket).

Ugyan a felvételi folyamán tett ígéretekből (továbbképzés, karrier) nem lett semmi: elkezdtem a szalagon a legnehezebb fizikai munkával keresni a (nem is rossz fizetésű) kenyeremet, amire már csak azért is nagy szükség volt, mert a feleségem munkájára nem számíthattam, és közben megszületett a második gyerekünk is.

Hosszú évek keserves munkája folyamán (az első 6 hónapban a kiakasztott WC ajtón aludtam, mert úgy fájt a hátam) - miközben több találmányomat és újításomat „ellopták" - végül is sikerült elismertetni némileg a rátermettségemet és a szorgalmamat.

Felfelé a szamárlétrán

Ugyan továbbtanulni nem engedtek, mégis lassan tovább léptem a „szamárlétrán": a szalagon betanított munkásból egy minőségellenőrző osztályra kerültem, ahol tesztpilótaként kiharcolhattam a rég várt elismerést, mivel a begyűjtött adataimat saját magam idegen segítség nélkül vittem fel egy általam kifejlesztett leegyszerűsített programmal a központi amerikai adattár komputerközpontjára.

Közben harmadszor is megházasodtam (Magyarországon) és azóta is boldogan élek a feleségemmel idestova 30 éve, nyugdíjba vonulásom után már Pest környékén a saját házunkban.

Nyugodt öregség

Hogy megérte-e: erre a kérdésre már nehezebb a válasz, így alakult... Leszámítva a rengeteg megaláztatást (amikre mindig megvolt a verbális frappáns válaszom, mivel az intelligenciám és a szókincsem messze meghaladta a munkatársaimét), emellett egy életem végéig kísérő psoriasist (pikkelysömör) is sikerült "beszereznem", valamint egy hólyagrákot: amiből egy 8 és fél órás privát műtét révén 7 éve sikerült szerencsésen kigyógyulnom: MÉGIS AZT MONDOM, HOGY MEGÉRTE!!!

Van egy nyugodt öregségem: egészséges környezetben, boldog kiegyensúlyozott házasságban, élhetek a hobbyjaimnak, és mindezt messze jobb életszínvonalon, mint ha Németországban egy drágán bérelt lakásból kicsavarogva hasonlítgatnám össze a Lidl és az Aldi árait...

Miért érdemes elindulni?

Az élettapasztalatom alapján csak azt tudom Neked (nektek) tanácsolni, hogy (egyelőre) semmiképp ne is gondoljatok a magyarországi bizonytalan, állandóan változó feltételek melletti karrierépítésre.

1.: A szüleitek is boldogabbak lesznek: ha látják, hogy Ti is megtaláltátok a számításotokat.
2.: Ha elkap a honvágy: bármikor hazalátogathattok több pénzből (az én időmben még le voltak zárva a határok, „politikai menekültként" 6 évet kellett várnom arra, hogy újra láthassam Anyámat).
3.: Az anyagi és egzisztenciális biztonság az egyik legfontosabb alapfeltétele a családalapításnak, a jó házasságnak és a perspektivikus gyermeknevelésnek.

Végül még egy jó tanács: ha tehetitek (nyelvtudás, stb.), orientálódjatok inkább az USA irányába, mert ott még mindig nagyobbak a lehetőségek. Egy példa: ha ott a vállalkozásoddal akár egymás után többször is becsődölsz, még szívesebben is adnak a bankok újra pénzt, mert ott tudják, hogy a saját károdon tanultál a legtöbbet, viszont egy jó ötlettel kiugorhatsz, és nem vág agyon az adóhivatal.

Az, hogy hazulról nézve messze van relatív... amíg én autóval eljutok Diósdról évente kétszer Saarbrückenbe, az is egy nap. Ha repülök, arra is rámegy a nap - csak olcsóbb. Szerintem egy amerikai repülőút Pestre még mindig kényelmesebb és rövidebb, mint egy magyar vonatút Aradról Bécsig."