Valamelyik nap egy kommentben azt írta valaki, hogy a blogon állandóan csak mérnökök és irodai munkát végzők írnak. Bár ez szerintem eddig sem volt igaz, a mai posztot akkor kifejezetten azoknak ajánlom, akik szívesen elhelyezkednének a németországi vendéglátóiparban. Mai szerzőnk, Gábor ugyanis onnan és erről írta meg tapasztalatait.

„A mi történetünk Németországig tart, azt hiszem egy jó darabig itt is maradunk, felőlem örökre is... 29 éves vagyok, Magyarországon szállodai recepciósként dolgoztam kicsit több mint 3,5 évet, majd egy másik szállodában fél évet. Hát nem kell mondanom mennyiért, az első hotelben 12 óráztunk, havi 15-16 műszak 80e ért, a másikban 8 óráztunk, ott is kb. ennyit kaptam.

Aztán jött egy lehetőség, ausztriai téli munkára december elejétől, március közepéig. Elvállaltam, pörgős hely volt, bárpincérként, amit addig sosem csináltam, de a végére már kezdtem alakulni. Ausztriába csak és kizárólag a pénz miatt mentem, valahogy nem bírtam már itthon, meg az ismerősök nagy része is mindenfelé, Hollandia, Anglia stb.

Amikor márciusban hazajöttem, kezdett leesni, hogy otthon nem hiszem, hogy dolgozok még 1 percet is annyi pénzért. (Majd a történet végére megváltozik ez a hozzáállás). A barátnőmnek itthon jó munkahelye volt, állami, viszonylag jó keresettel. Ő azt mondta, jön velem, felmondott és kerestük az állásokat.

Német étteremben horvát főnökkel

Ausztriában nézelődtem, azt hiszem 50-60 e-mailt küldtem el plusz pár nap után fel is hívtam mindegyik helyet. Ez a telefonszámla 25 ezerbe fájt. Na, mindegy, semmi eredmény... Én pincérnek jelentkeztem, a barátnőm szállodai tapasztalat nélkül mosogatás vagy takarítás.

Nem tudom mennyit számított az, hogy párként jelentkeztünk, hallottam olyat is Ausztriában, hogy nem nagyon szeretik, mert ha ott hagyjuk őket, akkor egyszerre általában. Bár ahol meg én voltam szezonon, ott is volt pár... Na, mindegy.

Aztán egy ismerősünk szólt, hogy Németországban lenne egy étterem, ahová pincér + konyhai segéd kell, szállás + kaja benne, heti 6 nap. Már hívtam is, addigra munkavállalási engedély sem kellett és június elsején jöttünk ki.

Hát hamar rádöbbentünk, hogy a heti 6 nap nagyon kemény, a 6 naphoz képest megfelelő pénzt kaptunk. Viszont a főnökünk egy horvát majom volt, akit fél év után ott is hagytunk, mert nem volt éppen tisztességes. A fizetést persze mindig ideadta, de voltak dolgai.

Korrekt német főnök

Így visszagondolva ez a fél év elpazarolt idő volt, mert németül alig tanultunk tőlük, egymás közt mindig horvátul beszéltek, csak velünk meg a vendégekkel németül. Eljöttünk egy 4 csillagos hotelbe dolgozni egy kis faluba. Az előző étterem is Bajorországban van, ez a hotel is.

Itt megtapasztaltunk milyen németekkel együtt dolgozni, 5*8 vagy 9 órában. A főnökség korrekt tartja a szavát, sosem beszélnek a levegőbe, mint otthon, sosem akarják lenyúlni az embert a szabadságával, a bizalmával, a hűségével. Itt most a hotel éttermének bárjában dolgozom, piákat készítek, sört csapolok, stb. Barátnőm szobalány.

A németet mindketten tanultuk középiskolában, sajnos ő még annyit se használta iskola után, mint én, ezért nem sok nyelvtudással jöttünk ki. Rengeteget lehet tanulni tőlük, ha az ember nyitva tartja a fülét, még ha sokan dialektusban beszélnek is.

Konkrétan az öreg főnök egy szavát sem értettem anno, most 10,5 hónap után már sokkal jobb, de kedvesek, igyekeznek normálisan hozzászólni az emberhez, úgy, hogy értse (érdekük :)). A barátnőm is sokat fejlődött, én már értem a filmeket, sorozatokat a tv-ben, csak még a szép, folyamatos, németes beszéd hiányzik. Igyekszem mindennap eltanulni valamit tőlük.

Az emberek mosolyognak

Olvasom a blogot jó ideje és hallottam én is olyat, hogy északabbra valahol nem tudom, melyik tartományban semmibe sem veszik az embert, de én itt Bajorországban ennek nyomát sem látom/láttam soha. Sőt itt például eleve ritkábban fognak kezet az emberek, de ha igen, akkor a nőkkel is a férfiak. Állítólag azért, mert egyenrangú partnernek tekintik őket.

Az emberek kedvesek, mosolyognak, nem mondom, hogy mindenki, de túlnyomórészt igen. A buszsofőr szép délutánt kíván, amikor leszállsz... Otthon mikor??? Egyáltalán nem olyan fontos ez az embernek, de ha átéli, hogy így is lehet, akkor otthon miért nem? Ha bemész egy boltba, körbeugrálnak, a bankban, a fodrásznál király vagy, itallal, kávéval kínálnak.

Röhögve kifizeted a dolgaid, a bevásárlást, a benzint, a számlákat, mindemellett spórolni is tudsz simán és még az otthoni dolgaid is tudod fizetni, amikor kell.

Kemény meló van

Mindezért cserébe egyetlen dolgot várnak el tőled, hogy dolgozz, mint egy ló. Nem akarok általánosítani, mint a bébiszitteres csaj, de le merem írni, hogy az otthon töltött kb. 4 év munkaidőm, az itteni 16 hónaphoz képest, nemhogy semmi, de még mínusz!!!!

Itt a munkaidő első percétől, nem az utolsóig, hanem inkább még 20 percig kemény meló van. Úgy érzem, aki megpróbál sumákolni, még szerintem ki is közösítenék. Úgy dolgoznak, mint a gép, mint a robot, de tényleg.

A nagy tökéletes német precizitás és szervezettség talán a szerszámiparra érvényes, itt azért becsúsznak kemény hibák, de ami a lényeg, minden fintorgás, minden nyögvenyelés nélkül megcsinálnak mindent.

Mintha valahogy az lenne beléjük kódolva, hogy minél több dolgot elvégezni ugyanazon az időn belül, ráadásul jól is. A mentalitásuk nem a kivagyi, pazarló, hanem a spórolós, visszafogott. Mostanában megy el eegy kollegám, kicsit többet fog dolgozni, mint itt, viszont jattos hely, ennyit mondott: Vezethetek majd BMW-t, nem probléma. Hát igen. Most egy 13 éves Astrával jár.

Normális emberekkel vagyunk körülvéve

Bár nem azért jöttünk ide, hogy mi is németek legyünk, hanem mert itt van munka és a fizetésedből meg tudsz élni. A márkát nagyon akarnák vissza, állítólag dupla annyit ért, mint most az euro. A felsőbbrendűségről és a „Deutschland über alles"-t még nem tapasztaltam, sőt inkább a fiatalok is azt nyomják, hogy itt sok mindent nem lehet, meg Ordnungsland és mindennek rendben kell mennie. Normális emberekkel vagyunk körülvéve.

Ha viszont külföldiként itt élsz, mondjuk segélyen, akkor nem hallottam jókat, akár a lakásod is áttúrhatják, hogy honnan volt erre pénzed, meg a kocsid sem lehet drágább, mint ötezer euró, ha jól tudom.

Sokat olvasni a munkájuk hatékonyságáról is. Azt hiszem, hogy a többlépcsős munkafolyamatokat tisztességgel végigcsinálják, és hosszú távon bejön nekik. Most az jut eszembe, hogy van két srác, tőlünk keletebbről jöttek ide dolgozni és például tejet kell hozni lentről. Ha ők mennek le, akkor a gyűjtőben, amiben 10*1 liter tej van, annak a kartonját (meg mindent kartont, dobozt, zacskót) még véletlenül sem vinnék ki a szeméttárolóba, hanem gyűjtik egy helyen. Mert úgy gondolják, sokkal hamarabb érnek fel a tejjel, ha nem viszik ki, aztán majd valaki arra jár és elintézi.

Aztán ugyanez a tányérokkal, mosogatással, félmunka, hogy hamarabb vége legyen, de azt a félmunkát már nem csinálja olyan gyorsan, mert tudja, hogy időt spórolt és mindig mindennek a vége az, hogy a helyieknek kell beállni segíteni, mert beúsztak, mert nem tanult meg valamit rendesen elvégezni.

Nem kerülik a munkát

Megmondom őszintén én is így kezdtem, gondoltam, na ti hülyék, akkor csináljátok, aztán nem kellett csak pár hét és rájöttem, hogy itt nem éri meg. Most már engem is bosszant a félmunka.

Ezeknek meg mindegy, sosem panaszkodnak, mindig beállnak, ha csinálni kell valamit, nem kerülik a munkát. Sokszor példálóznak a nem tudom milyen kevés munkanélkülivel, hogy miért, miért, miért?????? Te is idejöttél Magyarországról és van munkád, akkor nekik miért nincs????????????

A magyarokat tudják nem szeretni és szeretni is, akin látják, hogy törekszik, tanulja a nyelvet, próbálja felvenni a versenyt, kitart, akkor üdv a csapatban és segítenek önzetlenül és sokat, legyen bármiről szó.

Maradunk, mert jobb itt

Volt 1-2 szerencsétlen, aki idejött nagypofával, ők már ismét valamelyik hazai szolgáltató logóját láthatják a mobilkijelzőn. Most ott tartunk, hogy nem olyan sokára elhagyjuk ezt a helyet, elég a vendéglátásból, bármilyen gyári vagy szakmunka jó lesz, de ebből lassan kezd elég lenni, nagyon strapás mentálisan. De maradunk itt.

Amit az elején írtam, hogy a pénz miatt léptem át a határt, ez mostanra kb. úgy megváltozott, hogy ha otthon ugyanannyit adnának, mint itt, akkor sem mennénk haza.

Jobb itt, mint otthon!"