Soha nem sietnek sehová. Kizárt dolognak tartják, hogy napi 7 óránál többet dolgozzanak és azt sem a mi kelet-európai / amerikai feszített tempós hajtásban teszik. Nincs ölelkezés, puszilkodás. De ez nem azért van, mert nem fogadnak be, egyszerűen ilyenek. Ma Norvégiába utazunk, kalauzunk Dávid.

„Úgy gondoltam, hogy eljött az ideje annak, hogy én is írjak egy beszámolót. Nagyon sok cikket elolvastam már a Határátkelő blogjáról, és úgy érzem elég messzi tájra szakadtam, ahhoz, hogy érdemes legyen mesélni róla. Több mint fél évig éltem kinn Norvégiában.

Arra gondoltam, hogy a személyes történetem a végére hagyom, és először megpróbálok egy kis beszámolót tartani, hogy mindenki eldönthesse kér-e a skandináv gyöngyszemből vagy sem, majd pedig próbálok pár gyakorlati tanácsot adni, azoknak, akik eldöntötték, hogy belevágnak. Így az irományomnak talán lesz egy kis tartalmi része is a privát „nyafogás" mellett. :)

Változatos időjárás

Először is, akkor nézzük meg, érdekel-e minket Norvégia. Ami az embernek elsőre eszébe ötlik az, hogy „Úúúú, ott de szar hideg lehet!". Ez azért nem teljesen ilyen fekete-fehér. Először is Norvégia hatalmas, nincs egységes időjárása. A déli vízparti városokban lakik a lakosság legnagyobb része. Ez alapvetően UK-hez hasonló időjárással bír.

Télen nincs olyan hideg, mint nálunk, cserébe nyáron sincs olyan meleg és jó sokat esik. Aztán középtájon (ahol én is laktam) kicsit még melegebb van, és még többet esik. Kösz, Golf-áramlat! És csak északon van olyan hideg időjárás, amire az ember Norvégia kapcsán gondol.

A tájakról nem írnék. Leírhatatlanul gyönyörű. Akit érdekel, úgyis veszi a fáradtságot és megnézi a képeket az interneten. Meg merem kockáztatni, hogy akik hozzám hasonló módon a hegyes-vizes vidéket érzik közel a szívükhöz, azoknak a Föld legszebb országa lesz.

Milyenek a norvégok?

Túl sok általánosításba nem mennék bele, mert ez úgyis attól függ, hogy az ember milyen társaságba keveredik. Nyilván ott is vannak mindenféle emberek. Azonban általánosságban elmondható pár dolog az echte norvégokról. Itt hangsúlyoznám, hogy én egy kisebb városkában laktam, ami azért elég máshogy működik, mint mondjuk a sokak által emlegetett Oslo.

Az igazi norvégok soha nem sietnek sehová. Mindig a megengedett sebességkorlát alatt 20%-al közlekednek. Kizárt dolognak tartják, hogy napi 7 óránál többet dolgozzanak és azt sem a mi kelet-európai / amerikai feszített tempós hajtásban teszik.

A szabadidejük nagy részét kinn töltik a levegőn és nyugdíjas korukban is mindig sportolnak valamit. Esőben is kinn vannak, nekik ez olyan, mint hogy nálunk süt a nap. Megszokták. Kb. 13 éves koruktól halálukig tökéletesen folyékonyan és akcentus nélkül beszélnek angolul. Az ő angoljuk sokkal tisztább és szebb volt, mint egy brité vagy egy amerikaié. Nagyon szeretik az alkoholt és abszolút nem hívők (vallásra gondolok).

Szociálisan nincsenek olyan igényeik, mint nekünk és emiatt gyakran távolságtartónak bélyegzik meg őket. Ez nem távolságtartás. Attól még, hogy egy hónapban csak egyszer beszélsz egy norvéggal, ő simán úgy gondolhatja, hogy ti közeli barátok vagytok. Nincs ölelkezés, puszilkodás. De ez nem azért van, mert nem fogadnak be. Egyszerűen csak meg kell érteni, hogy az ő igényeiknek tökéletesen megfelel, hogy kiköltöznek az erdő közepébe és egy héten egyszer bemennek a városba bevásárolni.

Egyenrangúként kezelnek

Ettől függetlenül imádnak kerti bulikat tartani sok-sok grillezéssel és sörrel-borral, amire meg fognak hívni. Ameddig azt látják Rajtad, hogy dolgozni jöttél és beilleszkedni, nem pedig a szociális hálón lógni, nem fogják kérdezni, hogy honnan jöttél. Egyenrangú félként fognak kezelni. Azért az elején mindig egy picit szkeptikusak, de ha az ember bizonyított, akkor garantáltan befogadják!

Valószínűleg ha csak ők lennének az országban, akkor minden bevándorlót egyenként ölne meg az unalom, de szerencsére az ország tele bevándorlókkal. Legtöbben Lengyelországból, Észtországból, Litvániából és Lettországból érkeznek, akik azért nagyon hasonló módon szeretnek mulatni / nevetni, mint mi. Könnyű velük megtalálni a közös hangot, mert sokkal felszabadultabbak és nem olyan kimértek, mint a norvégok.

Mindezek mellett azonban én imádtam a skandinávokat is. Bármikor lehet rájuk számítani. Az ember kérjen bármekkora szívességet, mosolyogva segítenek.

Az oktatási rendszer ridegtartása

Családosoknak mondom, akik gyerekkel készülnek, hogy a norvég oktatás nagyon hasonló a mi rendszerünkhöz. Van plusz egy intézményük az általános iskola és gimi között. Afféle tinédzser-suli, de nagyjából hasonló a rendszer.

Amire fel kell készíteni a gyereket (és az aggódó szülőket is) az az alapvető ridegtartás, ahogy a gyerekeket kezelik. Kb. tizedannyira sem dédelgetik-tutujgatják őket, mint nálunk. Se az iskolában, se otthon. Ami egyfelől furcsának tűnik, másrészt viszont a legtöbb gyerek 18 éves korában el is költözik otthonról és a saját lábára áll. Önellátó lesz. Családot is jellemzően sokkal hamarabb, huszonéves korban alapítanak.

Egy fontos dologra azonban felhívnám a férfitársak figyelmét. A skandináv népeknél nagyon hangsúlyos a férfi-nő egyenlőség. Törvény írja például elő, hogy Norvégiában minden vállalat vezetésének fele nő legyen. Ha pedig nem így van, a HR-osztálynak minden évben részletes jelentést kell írnia, hogy miért nincs így.

Ismerkedés könnyen, gyorsan

Arrafelé nem kell a pasiknak kezdeményezniük. A norvég leányzók elég nyíltan kezelik az ismerkedős dolgokat. Nem jeleket küldözgetnek. Ha megtetszel nekik, akkor egyszerűen csak odamennek és megkérdezik, hogy benne vagy-e egy kis hancúrban.

Nem kerítenek nagy feneket a dolognak.  Engem rendszeresen betaláltak szórakozóhelyeken, pedig nem vagyok egy Brad Pitt, csak egy átlagos srác. Mondjuk, ha sötét a hajad és a bőröd is, akkor azért megőrülnek, mert az nagyon ritka feléjük. 

Ellenben a nők cserébe nincsenek kitüntetett pozícióban. Nem adják át nekik az ülőhelyet, nem nyitják ki az ajtót, nem cipelik a pasik a cuccaikat. Ha terhes a nő az más tészta, akkor minden pasi azonnal körbeugrálja, természetesen, de ez rendjén is van. Ellenben veszélyes dolog ez az emancipáció, mert a házasságok 70%-a válással végződik és ez valahol ide vezethető vissza szerintem.

A pénzről

És akkor jöjjön a „selling point", az anyagiak. Norvégiában a legmagasabbak a bérek Svájc mellett. Persze, ehhez mérten a megélhetési költségek is itt a legmagasabbak. A világ TOP 5 „legdrágább" listáján rendszeres vendég Osló. Nyilván a vidék picit olcsóbb (főleg lakásárakon látszik).

Mindezek ellenére is, ami fontos, az a létbiztonság. A bérek 800 000 HUF környékéről indulnak és olyan 1,6 M Ft-ig terjednek. Érdekesség, hogy a két szélsőérték között kisebb a különbség, mint bárhol máshol Európában. Itt egy mérnök alig keres többet, mint mondjuk egy tanár. A tipikus „mindenki egyenlő" skandináv filozófia, ugyebár...

Ami egyrészről jó, mert mindenki egyformán megbecsült tagja a társadalomnak, másrészről meg nem jó, mert a fiatalok nincsenek motiválva, hogy orvosnak, mérnöknek és hasonlónak tanuljanak. Ezért is szippantanak fel annyi bevándorlót.

De ami a lényeg, hogy magas árak ide-oda egy fő normális, kényelmes életet élve kijön kb. 400 000 HUF-ból, egy 3-4 fős család meg kb. 700 – 800 000-ből. Szóval a lényeg, hogy az ember befizet mindent és még mindig „tele a zsebe".

Árakról címszavakban

Ruha, műszaki cikk: ugyanannyi, mint nálunk. Élelmiszer, sör, benzin, lakhatás, szolgáltatás: sokkal drágább, mint nálunk. Tömény szesz, cigi: „Hülye vagy? Hiába keresek egy millát, ennyit biztos nem adok ki egy üveg Finnlandiáért!"

Akkor az esetleges szerencsevadászoknak egy kis támpont. Az orvosoknak, mérnököknek és hasonlóan keresett értelmiségi szakmában pörgőknek nem lesz nehéz dolguk. Mivel a norvég fiatalok lusták ilyesmiket tanulni, ezért ezekből elég nagy hiány szokott lenni. Egy egészséges angollal és némi kitartással az ember már jó eséllyel otthonról talál valami lehetőséget neten keresztül.

Az orvosok készüljenek fel, hogy az elengedhetetlen norvég nyelvtudás miatt be fogják őket íratni valószínűleg még otthon egy erősen intenzív nyelvtanfolyamra. Szerencsére nincs garasoskodás. A tanfolyam idejére is több százezres „zsebpénzt" szoktak fizetni.

Egyéb szakmákban sem lehetetlen elhelyezkedni, de azokhoz ki kell utazni személyesen. Ebben az esetben én nem Oslót javasolnám, mert az arrafelé élőknek már tele van a tökük a bevándorlókkal.

Biztos páran megköveznek majd érte, de én azt mondanám, hogy a Stavangertől Trondheimig tartó vízparti nagyobb városokban érdemes próbálkozni, mert arrafelé relatíve kevesebb a bevándorló.

Beilleszkedés

A papírmunka menete a következő: online regisztráció a rendőrség honlapján (ők intézik a bevándorlók ügyeit) kb. 3 perc alatt, majd személyesen beslattyog az ember és 5 perc átlagos sorban állás után kitölt 5 perc alatt 2 A4-es oldalt. Ide már kell a munkáltató igazolása!

Kap egy papírt, ezzel irány a személyi nyilvántartás. Itt átlagos 3 perc várakozás után kitölt az ember 2 darab A4-es oldalt és kész, ennyi volt. Két héten belül küldik is a megadott lakcímre a személyi számot, papírokat. Ergo egy nap alatt el lehet intézni mindent és az ember csak vár 2 hétig. A magyar bürokráciának lenne mit tanulnia, na! :)

Ami fontos, hogy a folyamat csak akkor működik, ha van munkáltatói igazolás és egy lakcím. Utóbbit nem kell külön igazolni, ha jól emlékszem. Viszont van a bevándorlástól számított 3 hónap haladék a bejelentésre. Szóval hivatalosan csak ennyi ideig lehet kinn munkakereséssel próbálkozni, de amúgy meg nem kell semmivel sem igazolni az érkezés időpontját.

Tehát ha az ember 5 hónap után megy a rendőrségre és azt mondja, hogy 2 hónapja érkezett, akkor is rendben lesz minden. Csak alapvetően a személyi szám nélkül nincs semmi. Se orvosi ellátás, se lakásbérlés, semmi.

Szoktak viszont lenni ilyen minihostel jellegű albérletek, 3-4 ágy egy szobában, nincs kaukció (normál esetben 2 havi depozitot kérnek), és kb. 2-3 000 koronából megvan a havi szállás. Ilyesmi helyeken próbálkoznék papírok nélkül az elején. Szállás- és álláskeresésre is jó kis honlap a www.finn.no.

Amin ne lepődjünk meg, ha már ott vagyunk

Nem nagyon fújják az orrukat. Inkább szívják egész nap. Ami kifejezetten üdítő tud lenni, ha náthás a másik és együtt ebédeltek. De hát mi vagyunk a vendégek, nekünk kell alkalmazkodni. Illetve nem szoktak bocsánatot kérni, ha az utcán neked mennek, rád lépnek, meglöknek, stb. Továbbá dobálják a cuccaikat. Bárhol bármilyet táskát, kabátot, bármit képesek ledobni akár az út közepére is.

Ami még a kisebbik baj, de pl. a vásárolt cuccokat és a pénztárcát olyan 3-4 méter távolságból szeretik a pultra b@szni. Ezen nem szabad megsértődni. Ez náluk nem a megvetés jele, mint nálunk. Egyszerűen csak így szokták meg.

Az én történetem

Aki a száraz tényekre volt kíváncsi, annak eddig tartott a poszt. Innentől az én történetem jön. Erős angol nyelvtudással és mérnök végzettséggel már a diploma előtt 3-4 hónappal elkezdtem norvég lehetőségek után kutatni. Meg is lett a pozíció. Kis cég volt, nagy potenciállal.

A főnököm kifizette a kiutazást és a szállásban is segített. Nagyon segítőkész volt az első pillanattól. Amiért mégis hazajöttem, az a párom volt. Az eredeti terv szerint Ő is jött volna pár hónap után, de kihátrált az utolsó pillanatban és a kapcsolatunk is válaszúthoz érkezett.

Tudtam, ha kinn maradok, talicskával hordhatom haza a pénzt, otthon meg majd vasvillával forgatom, hogy be ne rohadjon az alja. Kérdés az, hogy ez megéri-e, ha nincs kivel megosztani mindezt.

Én nem a pénz miatt utaztam ki. Itthon is jól fizető munkáim voltak már az egyetem mellett is. A főnökeim mindenhol szerettek. Minden kiszemelt álláshirdetésre behívtak és ahová be akartam kerülni, oda mindig fel is vettek. Hogy ez a személyiségemnek, a munkamorálomnak vagy a képességeimnek köszönhetem, nem tudom. Valószínűleg mindegyik közrejátszik kicsit.

Én világot akartam látni és kalandra vágytam. Megkaptam. És örülök, hogy ott akkor ember tudtam maradni és nem fordultam ki magamból. Nem dobtam félre a barátokat és szeretteimet a pénz miatt.

Most azonban közös megegyezés alapján eldöntöttük, hogy közösen szerencsét próbálnánk valahol máshol. Két ország felé kacsintgatunk. Skócia és Dánia. Két erős angol nyelvtudású diplomás (egy mérnök és egy HR) tettre kész fiatal. Ha valaki ezen két ország valamelyikében él / élt, akkor szívesen felvenném vele a kapcsolatot információszerzés céljából. Már minden ezzel kapcsolatos posztot és blogot elolvastam ezen a honlapon és máshol is, de még mindig nem tudtunk dönteni. Az e-mail címem: don.kartasch@gmail.com"