TROLLFIGYELŐ: Trollt láttál? Írj a hataratkelokommentKUKAChotmail.com címre és amint tudok, lépek az ügyben! Tegyünk együtt a Határátkelő kulturált hangnemének megőrzéséért!

„Mostanában többször olvastunk olyan történeteket, amelyek nehéz küzdelmekről, csalódásokról, esetleg kudarcokról szóltak. Arra gondoltam, mi lenne, ha a sok negatív élmény után – kikapcsolódásképp – „elmennénk" egy képzeletbeli utazásra. Olyan helyet szeretnék nektek bemutatni, amely sokunk számára csak az álmodozás szintjén létezik. Képzeljetek el egy csodás, trópusi szigetet, azúrkék éggel, buja, egzotikus növényekkel, kristálytiszta, simogatóan langyos óceánnal, hűs vízesésekkel, színpompás madarakkal...Nos, ilyen a valóságban is létezik. :) Na, mire tippeltek?

Biztos vagyok benne, hogy az első 5-ben Hawaii is szerepelt. Ennek a csodálatos szigetcsoportnak 2 tagjára szeretnélek meghívni benneteket, ha van kedvetek, tartsatok velem!

Egy kis földrajz és egy kis történelem

Hawaii az USA 50. tagállama, egészen pontosan 1959. aug. 21. óta. Polinézia legészakibb szigetcsoportja, és mint ilyen, jellegzetes csendes-óceáni gyöngyszem. James Cook kapitány „Szendvics Szigetek"-nek nevezte el 1788-as partraszállása után. Taktikája, amelyet Tahitin már sikerrel alkalmazott, Hawaiin nem vált be: bár egy kisebb csata után túszul ejtette a sziget(ek) királyát, a helyiek ellentámadását nem sikerült megúsznia, és 4 társával együtt őt is megölték.

Ahogy az mindenhol lenni szokott, nemcsak a külső ellenséggel kellett megküzdeni, a hatalomért még ezen az idilli szigeten és véres harcok folytak. A szigetek feletti uralmat végül Nagy Kamehameha szerezte meg, és a dinasztia egészen 1872-ig uralkodott.

A XX. sz. fordulóján az USA is szemet vetett erre az idillikus szigetcsoportra, és bár az annektálás soha nem volt hivatalosan ratifikálva, végül egy olyan szerződés született, amelyben Territory of Hawaii-ként került bejegyzésre az addig független Hawaii „köztársaság".

Az 50-es években a fehér ültetvényesek addigi „egyeduralmát" végre megtörték a bevándorló munkások (koreai, kínai, Puerto Rico-i) leszármazottai, akik aktívan kampányoltak a terület állammá nyilvánítása mellett. Ez sikerrel is járt, így 1959-ben Hawaii 50. államként csatlakozott az USA-hoz.

Igaz, hogy közigazgatásilag az Államok része, mégis egy egészen más világba csöppen az idelátogató turista, vagy netalán valaki, aki itt akar letelepedni. Nem tartom valószínűnek, hogy sokan játszotok az itteni letelepedés gondolatával, így ez utóbbi témába nem is fogok belemenni. :) Legyünk csak egy a milliónyi turista között, és élvezzük ennek az utazásnak minden percét! :)

Kalandra fel!

Nos, ha meg szeretnénk látogatni Hawaii-t, először is el kell döntenünk, melyik szigetre utazzunk! A szigetcsoport 6 nagyobb (lakott), és számtalan kisebb (lakatlan) szigetből ill. atollból áll. A legnagyobb sziget neve megegyezik a szigetcsoportéval, de mindenki csak „Big Island"-nek nevezi, a félreértéseket elkerülendő.

Big Island területe több mint 10,000 km2, és többek között arról nevezetes, hogy itt található a legtöbb működő vulkán. A fortyogó lávát közelről is megcsodálhatja az ember, ha befizet egy túrára a Volcanoes National Parkban. (Néhány tipp, hogyan készüljünk fel egy lávatúrára.)

Oahu

A szigetcsoport legnépesebbje, itt található Hawaii állam fővárosa, Honolulu. A legtöbb turista ideérkezik. Apropó: hogyan utazzunk? Az USA számos államából van közvetlen járat, esetleg 1-2 átszállással is megoldható. Mi (na, hogy végre legyen egy kis személyes vonatkozása is a dolognak) Los Angelesből közvetlen járattal 5 óra alatt repültünk Honoluluba.

Az árak légitársaságonként, és szezontól függően változóak. Főszezon télen van, kora nyár talán a legjobb időszak az utazásra, akkor az árak mérsékeltebbek (adatokra vadászóknak: LA-Honolulu-LA közvetlen járatot már kb. $300-tól találtam az előbb a neten). Időjárás tekintetében túl nagy különbség nincs, a trópusi nyár és tél elég egyforma. Aki viszont a szörfösök paradicsomába vágyik, az a szigetek északi felére télen menjen, ahol a legnagyobb hullámok olyankor vannak.

Nos, visszatérve Honolulura. A város a maga több mint 300 ezer lakosával, na meg a számtalan turistával azoknak fog igazán tetszeni, akik szeretik a nyüzsgést, forgatagot, a pezsgő éjszakai életet. Ha a híres Waikiki Beach forró homokján napozó turistahadat el akarjuk kerülni, autózzunk kicsit messzebb (autóbérlés a legpraktikusabb, és nem túl drága, ezzel gyakorlatilag be tudjuk járni az egész szigetet, mert tömegközlekedés elég minimális).

Szerelem első látásra: Hanauma Bay. Amikor először megláttam ezt az öblöt, azt hittem, egy utazási iroda tökéletesre Photoshopolt prospektus fotója elevenedett meg előttem. Mintha még a pálmafák dőlési szöge is meg lett volna tervezve. :) Ennél idillibb képet elképzelni sem lehet! Az öböl egyébként annyira népszerű (nemcsak a látvány, hanem a kiváló búvárkodási lehetőség és a sok óriásteknős miatt), hogy egy ideje védelem alatt áll, és limitálják az egyszerre odalátogató turisták számát.

A snorkeling

Nemcsak a látvánnyal estem szerelembe itt, hanem a snorkeling (pipás) búvárkodással is. Aki még nem próbálta, annak melegen ajánlom! Miután legyőztem az első ösztönös gondolatom, hogy a viz alatt nem lehet levegőt venni, és szépen, egyenletesen elkezdtem lélegezni a pipán, majd lassan hozzászoktam a „Darth Vader"-re hajazó hanghoz, ami együtt jár ezzel, na meg elkezdtem úszni (ami, köszönhetően a békatalpnak, sokkal könnyebb volt), olyan élményben volt részem, amiben addig soha! A sok színpompás hal, ami kéznyújtásnyira úszik el melletted, vagy az óriási teknős, ami épp hogy kikerül, a korallszirtek alattad, mind-mind fantasztikus, és felejthetetlen.

Hawaii-on nagyon sok helyen lehet snorkelingelni, akár saját szakállunkra, vagy szervezett kirándulás keretében. Kis családunk mindkettőt kipróbálta. Kiválasztottunk egy szimpatikus ajánlatot a sok közül, és míg férjem, meg a bátyja scuba (palackos) merülést választotta, mi a 2 lányommal maradtunk a snorkelingnél (annál is inkább, mert scuba merüléshez igazolnod kell, hogy elvégeztél egy tanfolyamot).

Két „túravezető" van, az egyik merül a palackosokkal, a másik a snorkelingesekkel. A legtöbb ilyen túrán 2-3 különböző merülő helyre viszik a turistákat, 1-1 helyen kb. 1 órát tartózkodtunk, ha jól emlékszem. Az „idegenvezető" lelkes tengerbiológus is egyben, és lelkesen magyarázta, milyen halakat, növényeket, korallokat látunk éppen.

Pearl Harbor

A fantasztikus természeti szépségek után az ember belekóstolhat az etnikai színkavalkádba is, ha ellátogat a Polynesian Cultural Center-be. Ha nagyzolni akarnék, azt mondanám, a mi szentendrei skanzenünk is valami hasonló. :) A polinéz szigetvilág különböző népeit és kultúráját ismerhetjük meg itt (ne feledjük, Hawaii ennek a szigetcsoportnak legészakibb tagja, tehát a hawaii kultúra és tradíciók sok vonatkozásban ötvözik a többi sziget szokásait). Itt egy kis ízelítő.

Oahun jártunkban nem hagyhatjuk ki Pearl Harbort sem. Az amerikaiak számára a polgárháború után talán Pearl Harbor vesztesége a legfájóbb (na meg Vietnam). Az USA itt állomásozó 8 hadihajója mind megsérült a japánok 2. világháborús meglepetésszerű támadása során, és rengeteg katona ill. civil áldozat is volt. A hősökre és a csatára emlékeztet az a múzeum, amelyet az egyik elsüllyedt hadihajó felett építettek. A víz felszínén még ma is jól látható a hajóroncsból szivárgó olaj, ill. a vízfelszín alatt néhány roncsdarab. Megkapó látvány!

Maui

Oahuról csak egy ugrás a ...nem a Sugár, hanem Maui. :) (Az én korosztályom még érti ezt... Megfejtést a kommentekben lehet közölni :)) Szóval, kb. félórás repülés után meg is érkeztünk Mauira, amely számomra még fantasztikusabb, mint Oahu. A legtöbb szigetnek, így ennek is több mikroklímája létezik, így – bár a sziget a maga 1800 km2-vel nem túl nagy, mégis nagyon változatos.

A déli és nyugati oldal száraz, így félsivatagos területek is kialakultak, míg az északi és keleti oldalon a sok csapadéknak köszönhetően buja trópusi növénytakaró fogad minket. A híres Hana Highway-en végigkanyarogva (szó szerint, ugyanis az északi oldal óceánpartján, esőerdőkön vezet végig az út, felejthetetlen!) belekóstolhatunk az igazi trópusi hangulatba: bambuszerdők, vízesések, egzotikus madarak, időnként egy-egy trópusi zápor, majd szivárvány az égen...lehet ezt még fokozni? A válasz: igen! Mégpedig egy biciklis napfelkelte túrával a Haleakala vulkán kráter tetejére! Jól hangzik, igaz? :)

Ha bármelyikőtök valaha is eljut erre a szigetre, nem szabad kihagyni ezt az élményt! Csak rébuszokban tudok róla beszélni...de most megpróbálom összefoglalni. Szóval, ha befizetsz egy ilyen túrára, akkor készülj fel, hogy korán kell kelni. Naná, hiszen napfelkeltét néz meg az ember, ami nyáron általában 5-5.30 közé esik.

Az elszánt turistákat egy kisbusz veszi fel a szállásuk előtt kb. hajnali 3 körül, majd egy jó másfél órás buszozás után feljutunk a több mint 3 ezer m magas vulkán tetejére. A még kicsit álmosan pislogó emberek szeme aztán gyorsan kinyílik, főleg a dermesztő hideg és szél miatt. (kb. 4-5 C volt legutóbb, ha jól emlékszem).

A napfelkelte fantasztikus, ahogy a felhők fölött aranyszínűvé válik az ég, aztán megjelenik a napkorong, megvilágítva a holdbéli tájra emlékeztető krátert amerre a szem ellát... leírni szinte lehetetlen, látni kell! Ezért is linkeltem be ide (ez nem a mi videónk, az nem publikus...)

A lélegzetelállító látvány és élmény után következik a túra nem kevésbé izgalmas része: legurulni közel 3 ezer méterről a völgybe. Mindenki speciálisan kiképzett (erős fékkel felszerelt) biciklit kap, bukósisakot, ill. vízálló dzsekit és nadrágot (legalábbis a mi túránk ezt is tartalmazta). Erre azért van szükség, mert ebben a magasságban a felhők fölött vagyunk, amelyen át vezet le az út, és mint tudjuk, a felhő vízből van. :)

Szóval a túravezető indul a menet élén, mögötte pedig szép sorban a lelkes biciklis turisták. Szuper volt legurulni, és megtapasztalni, ahogy a magashegyi táj és klíma szépen lassan átadja helyét az egyre melegebb, és egyre inkább trópusi környezetnek. Egy kis ízelítő itt (egy túraszervező cég videója).

Ha még ez sem elég izgalom, akkor válogathatunk a jobbnál jobb egyéb programok között (pénztárcánktól függően), helikopteres szigetnéző túráktól kezdve a luau vacsorákig (zenés vacsora, helyi ételekkel, és tradicionális hawaii táncokkal).

Remélem, kellemesen elfáradtatok utazásunk végére, így most el is búcsúzom: ALOHA (hawaii nyelven helló vagy good bye), és MAHALO (köszönöm), hogy velem tartottatok. :) További kérdésekre szívesen válaszok!"