Ha azt írom, car boot sale, akkor az Angliában élők rögtön tudják, mire gondolok. Akik nem, azoknak röviden csak annyit, hogy egy elég speciális bolhapiacról van szó, ahol azonban bőven több minden lehet csinálni a nézelődésnél és vásárolgatásnál. De át is adom a szót egy nálam autentikusabbnak, méghozzá Christine-nek, aki az ilyen bolhapiacok lelkes híve és nagy tudora.
Menetkészre felöltözve ülök az ágy szélén és bámulok az ablakon kifelé. Várom a férjem, hogy hazaérjen az éjszakai műszakból, aztán megyünk egyből tovább, hisz vasárnap van. Ha pedig vasárnap, akkor car boot sale.
Amíg várok, nézelődöm. Szeretem a vasárnap reggelnek ezeket a nyugodt perceit. Az ablakon hűvös levegő jön be, a város még alszik, minden csendes. Halk madárcsicsergés, szarkák csettegő csevegése hallatszik.
Messziről hallom, hogy a városon átmenő főúton már elhúz egy-egy autó, de itt, a mellékutcákban még nem jár semmi, embert se látni. Csak az alvó város és a nyugalom. Aztán begördül az autó, én felállok, intek neki, majd veszem a kabátom. Vár a vizes füvű mező és a kincskeresők világa.
A carbooty számomra egy semmihez sem fogható komplex élményt nyújt. Attól kezdve, hogy kiszáll az ember az autóból és arcon legyinti a természet illata, a friss még harmatos fű, a föld, az avar.
De azért is érdemes nyitott szemmel járni, mert az autórajongók érdekes csemegéket láthatnak. És még ki se jutottunk a parkolóból.
Mert van itt kérem minden, amit csak az ember megalkotott. Régi és új, hasznos és haszontalan, érdekes és hétköznapi. Mert ami az egyiknek szemét, az a másiknak érték, ugye.
Kinek-kinek kedve szerint könyvek, filmek, hanglemezek bakeliten és CD-n, ruhák, cipők, gyerekjátékok, porcelán és üveg, ékszerek, fegyverek, régiségek és gyűjtői darabok - szóval tényleg minden, amit csak az ember el tud képzelni.
Türelemmel, tudással és rendszeres látogatással jó kis gyűjteményeket lehet itt összeszedni fillérekért. Az ember boltkóros énje kielégülhet anélkül, hogy ezzel nagyobb pénzügyi katasztrófát okozna, és ha hinni lehet az újságoknak, néha tényleg vagyont érő darabokra is bukkanhatunk egy-két fontos áron.
A felnőtteknek meg tényleg csak a pénztárcájuk szab határt. Mondjuk én amúgy sem szoktam elszállni, vannak bizonyos szabályaim pl. bármiért, amit a polcra feltennék dísznek, nem adok 1-2 fontnál többet, ékszerek szintén, a babákért max. 5 fontot adtam a legnagyobbért is, blu-ray filmekért maximum 2 fontot.
Persze ha az ember zsákkal vagy egész dobozzal vesz a jóból, akkor az ár még drasztikusabban csökken. Egyszer pl. 12 darab porcelán babát vettem egy fontért darabját. Az eladó szabadulni akart tőlük bármi áron.
Vagy nemrég egy doboznyi hidden object PC game-t találtunk, ami önmagában is fura, mert ritkán kerülnek ki. 40 darab volt benne 15 fontért. Nagy dobozos PC játékokért is ritkán adunk 2-3 fontnál többet. Bár ez inkább a fiam szakterülete.
Mindenesetre az évek során rengeteg olyan dologhoz jutottunk hozzá, amit boltból egyébként soha nem vennénk meg, mert annyit kérnek érte, amennyit nem vagyok hajlandó kifizetni. És persze rengeteg olyasmihez is, amit egyébként már semmiféle boltban nem kapni.
Ha esetleg valaki szereti megfigyelni az embereket, az sem fog itt unatkozni, mert mindenféle náció megtalálható és mindegyik carbooty-nak megvannak a maga jellegzetes figurái.
A talpig selyemruhában, napernyővel óvatosan tipegő ázsiai hölgytől a bőrből készült skót szoknyát viselő motorosig, a szalmakalapos nagyhangú hagyatékistól, a barátságosan rád köszönő és veled beszélgetni akaró nyugdíjasig, a magyar rétesárustól az amerikai cowboyig mindenféle figura van itt.
A lényeg, hogy aki szeret a mezőn, jó levegőn, harmatos fűben sétálva érdekességeket bogarászni, annak ez egy jó hétvégi szórakozás.”
Ha szívesen nézegetnél még képeket vagy olvasnál többet Christine-től, látogass el a blogjára!
Tíz dolog, amiért jó a vidéki Angliában élni!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölés
Utolsó kommentek