A címben feltett kérdés megválaszolása több szempontból is komoly nehézségbe ütközik. Az első, és alapvető probléma, hogy azt sem lehet megmondani (csak megközelítő találgatások vannak), hogy egyáltalán mennyi ember ment külföldre. Ebből következik a második nehézség: ha nem tudjuk, mennyi ment el, honnan tudhatnánk, mennyi tért vissza?

Némileg talán egyszerűbb a dolgunk, ha elsősorban nem a számokra vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy a ki- és visszavándorlás aránya hogyan viszonyul egymáshoz, ami persze elsősorban a magyar munkaerőpiac szempontjából fontos, de nekünk is érdekes lehet. 

Erről szól Hárs Ágnes és Simon Dávid minap a Munkaerőpiaci tükör 2016-ban megjelent tanulmánya. Ebben az MTA kutatói megpróbáltak bizonyos arányokat megmutatni. A módszertanba most nem mennék bele, azt mindenki elolvashatja az eredeti publikációban (itt érhetitek el teljes terjedelmében a 94.-109. oldalon).

Ha egy mondatban szeretném összefoglalni a tanulmány megállapítását, akkor azt írnám, hogy a két kutató becslése (ők használják ezt a szót, ami azért sokat mond) szerint évente átlagosan a 18 éves és idősebb, nem nyugdíjas foglalkoztatottak kicsit több mint 2 százaléka vállalt külföldi munkát (a 2011-2016 közötti időszakról van szó), és ezeknek nagyjából a fele hazatért Magyarországra. 

Magyarul a nettó elvándorlás 1 százalék, ami egyrészt a régiós átlagot nézve nem magas, amiért esetleg annak tűnik (gondolom én), hogy a 2006-2010-es időszak duplája (akkor nem érte el a 0,6 százalékot). 

Mielőtt kedvenc trolljaink megjelennének (ha egyáltalán túljutnak a címen), gyorsan megjegyzem, hogy a munkavállalási kedv megugrásának nyilván elsősorban ahhoz van köze, hogy Németország és Ausztria is ekkor nyitotta meg munkaerőpiacát. 

Honnan mennek el a legtöbben? 

Az egyik érdekes kérdés, amit a tanulmány vizsgál, hogy az ország mely részét érinti leginkább a kivándorlás. Aligha meglepő, hogy leginkább a Dél-Dunántúlról (nyilván Ausztria közelsége miatt), és Észak-Magyarországról (az ország egyik legszegényebb régiója) mennek a legtöbben külföldre. 

Érdekes módon utóbbi régióban magasabb a visszatérők aránya, ami a kutatók szerint azt mutatja, hogy onnan sokkal többen vállalnak szezonális munkát. 

Ha már az előbb az osztrák határ melletti részről volt szó, érdemes megemlíteni Nyugat-Dunántúlt is, ahol a nettó munkaerő-elvándorlás aránya messze meghaladja az átlagot, nyilván rengetegen dolgoznak Ausztriában. 

Érdekes, hogy a nagyobb városokban és a fővárosban élők esetében gyengébb a marginális hatás a külföldi munka vállalására, a kisebb városokban élők esetében viszont nagyobb a valószínűség arra, hogy visszatérnek. 

Határátkelők és hazatérők kor és végzettség szerint 

Szerintem senkit nem lep meg, hogy leginkább a fiatalok (azaz a 30 év alattiak) és a gimnáziumot végzettek mennek külföldre dolgozni, ők jellemzően nem is nagyon térnek vissza Magyarországra. (Ezen én azért kissé aggódnék a politikusok helyében.) 

A lendület úgy 28 éves kor magasságáig tart, akkor beáll egy szintre, hogy aztán a 38 éves kor ismét egy választóvonal legyen, attól kezdve ugyanis jelentősen csökken a külföldi munkavállalási kedv (ami nyilván összefügghet például a családalapítással). 

Érdekes viszont, hogy az egyetemet végzettek kivándorlási és hazatérési aránya elmarad az átlagostól, amiből én azt a következtetést tudom levonni, hogy ők sokkal kevésbé találnak számukra megfelelő munkát külföldön. 

(Ezt számomra alátámasztja az is, hogy a Határátkelő külföldi állásokat listázó oldalán azért nagyon döntő többségben szerepelnek a különböző szakmunkák.)

Azt is érdemes megjegyezni, hogy míg a határátkelésre jelentős hatása van az iskolai végzettségnek, addig a visszatérés esetében ez egyáltalán nem igaz.

(Forrás: mtakti.hu)

Mindezt erősíti, hogy azok, akik egy éve is dolgoztak, jóval kevésbé mennek külföldre (nyilván kisebb a motivációjuk), akik viszont egy éve még tanultak, azok nagyon magas arányban (ők szívesen próbálják ki magukat), és ugyanez a helyzet a munkanélküliekkel is – nekik nyilván nem nagyon van más lehetőségük, vagy legalábbis így érzik. 

Utóbbi csoport azért is érdekes, mert közülük nagyon sokan térnek vissza, ami azt jelenti, hogy vagy szezonális munkákra mennek, vagy nagyon rövid idejű, bizonytalan állásokat vállalnak. 

Nem lennék ma magyar vendéglátós 

A tanulmány szerzői megvizsgálták azt is, mely szakmákat érintett leginkább az elvándorlás, melyek tudták a legkevésbé megtartani a szakembereket. 

Egy ilyen kérdésre nyilván mindenki kapásból sorolja a vendéglátó- és az építőipart, esetleg a kereskedelmet – és majdnem igaza is van. 

A legdurvább a helyzet a vendéglátóiparban, és nem csak azért, mert rengeteg szakács, pincér ment el (most is elképesztően sok szakembert keresnek külföldön ezekben a szakmákban), hanem mert nagyon kevesen is térnek vissza közülük. 

Mindez a számok nyelvén azt jelenti, hogy 2011 és 2016 között a vendéglátóipari szakmákban a határátkelők aránya 5 százalék volt (azért ez brutálisan soknak tűnik), a visszatérőké viszont csak 1 (!), azaz ma 4 százalékkal kevesebb munkavállaló dolgozik ezen a területen Magyarországon, mint hét évvel ezelőtt. 

(És akkor nem beszéltünk még a minőségről, tehát hogy ez a 4 százalék alighanem a jobbak közül kerül ki – erre panaszkodnak is egyébként az étteremtulajdonosok.) 

Csak egy fokkal jobb a helyzet az építőiparban, ahonnan 4,5 százalék ment el (az épületgépészeti-szerelési foglakozásokból pedig 3,5, a kettő együtt azért nem kevés), igaz, itt nagyobb a mozgás is, azaz többen is tértek vissza időközben. 

Meglepő módon nagyon sok gépkocsivezető ment el, ráadásul közülük elég kevesen költöznek haza. A 1,5 százalékos hiány nem olyan látványos, mint mondjuk a pincérek és a szakácsok esetében, de nem véletlen, hogy a fuvarozási ágazat (no meg a tömegközlekedés) problémákkal küzd. 

Érdekes, hogy a kereskedelemben az átlagosnál kevesebben mennek külföldre, viszont a tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy ezen a területen növekedik a leggyorsabban a külföldi munkára váltók aránya, tehát lehet, hogy az igazi nehézségek még csak most kezdődnek. 

Mi a helyzet az egészségüggyel? – tehetjük fel a kérdést. Nos, a tanulmány szerzői szerint a mintavétel nehézsége miatt csak összevont foglalkozási csoportokkal tudtak dolgozni, és mint írják, ez „vélhetően elfedi az egyes szakmák, így például az orvosok, ápolónők külföldre áramlásának a hatását - a mintanagyság ilyen mélységű foglalkozásonkénti bontást nem tett lehetővé”. 

Ami még elgondolkodtató lehet, hogy ugyan a nem fizikai dolgozók nehezebben mennek el, viszont ha egyszer elmentek, akkor sokkal kisebb valószínűséggel térnek vissza. 

„Minden ipari foglalkozás esetében viszonylag magas a visszatérés, a nem fizikai foglalkozások esetében azonban ez nem látszik” – fogalmaz Hárs Ágnes és Simon Dávid, ami hosszú távon aligha tesz jót az országnak.

HÍRMONDÓ 

Külföldi állások szokatlan helyeken

Ha külföldi állás, akkor a leggyakrabban Ausztria, Németország, esetleg Nagy-Britannia jön elő. Ma viszont olyan helyeket válogattunk, melyek között egyik sem szerepel – de azt garantáljuk, hogy érdekesek lesznek.

Érdemes külföldre menni – autószerelőnek? 

Ezt is kiszámoltuk, és megmutatjuk!

London még mindig horror 

Immár harmadik egymást követő évben a brit fővárosban a legmagasabbak a lakásbérlés árai Európában. Magyarországról nézve egészen csillagászati összegek repkednek. 

(Fotó: pixabay.com/Wonderval)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.