Vajon ma ugyanolyan kihívás magyarnak lenni (és maradni) Amerikában, mint száz évvel ezelőtt? Vajon az internet és tárai könnyebbé vagy nehezebbé tették a helyzetet? Ez az egyik téma ma, emellett készülünk egy kicsit a karácsonyra, és kiderül az is, mi hiányzik a legjobban a Magyarországon élő hollandoknak.

Miért szereted azt a várost / országot, ahol élsz? Szedj össze 10 okot, és írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Az identitás megtartása (vagy éppen elvesztése) mindig is a külföldi élet egyik legnagyobb kérdése és problémája volt. Ezt boncolgatta legutóbbi posztjában Prérifarkas, az azonos nevű blog szerzője.

„Természetesen a magyarokat már nem gúnyolják HUNKY-knak az Egyesült Államokban, és nem bélyegzik meg őket egy sor negatív jelzővel, de már nem is adnak okot erre. (...) 

Magyarnak lenni és maradni szerintem manapság Amerikában ugyanolyan kihívás. Az egyedüli különbség, hogy ma mindez egy sokkal modernebb, sokkal felgyorsultabb és ezerszer kompetitívebb környezetben történik, ahol a sikernek – azaz a cölöpök leverésének – egyik alapfeltétele a társadalomba való beilleszkedés. 

Csúnya szóval élve az amerikanizáció – bár a szó minden pejoratív értelmezése nélkül. Legalábbis azoknak, akik a hosszútávú letelepedés és családalapítás céljával érkeznek és érkeztek az új hazába. 

Ezen honfitársaink többségének életében ugyanis előbb vagy utóbb elérkezik egy olyan pont, amikor el kell dönteniük, hogy mi a fontosabb számukra: megmaradni csak és kizárólag magyarnak vagy beilleszkedni az új társadalomba? 

A félreértés elkerülése végett, fontos hangsúlyozni, hogy a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást, sőt számomra a helyes „megoldás”: (…) egyszerre kell magyarnak és amerikainak is lenni! 

Ha viszont Amerikában élő honfitársaink úgy döntenek, hogy megmaradnak „csak” magyarnak, akkor ezzel nagy mértékben limitálják érvényesülésüket hosszú távon új – és ne feledjük – saját maguk által választott hazájukban. 

Abban az esetben, ha kizárólag amerikainak vallanák magukat, akkor pedig – rövidtávon biztosan, középtávon valószínűleg – a hitelességüket és ezzel elfogadottságukat kockáztatják. Hosszabb távon ez már működik és erre számos példa is akadt. 

Az olvasó, aki magyar szülőktől, Magyarországon született és ott is nőtt fel 

Egy-két kivételtől eltekintve, az átlag magyarországi olvasó talán nem is érti ezt a problémát, mert sosem került szembe ilyen helyzettel. Egy nyelv, egy nép egy nemzet, egy haza. 

Ebből kifolyólag többségük jó esetben furcsállja, rossz esetben elítéli, ha valaki külföldön „feladja teljes” magyarságát. Meg lehet őket is érteni, mert ahogy említettem, számukra ez egy teljesen új és szokatlan szituáció, amivel tapasztalat híján nehéz azonosulni. (...) 

Az olvasó, aki külföldi szülők gyermekeként, külföldön született, de Magyarországon nőtt fel és ott is él 

Apró, de annál gyakoribb „visszajelzésekből” jól tudja, hogy ha ott akar élni, ahhoz magyarul is kell beszélnie valamilyen szinten (legalábbis meg kell próbálnia) és be kell épülnie abba a mai magyar társadalomba, ami nem feltétlen a legelfogadóbbak egyike. 

Ha ezt ne adj Isten nem teszi, akkor a nem éppen következetes átlag magyar állampolgár skizofrén módon, egy kettős identitással Magyarországon élő „idegentől” éppen azt várja el, még talán követeli is,  - jelesül, hogy mondjon le született identitásáról –, amit (…) kifejezetten elítél külföldön. (...) 

Az olvasó, aki külföldön született ugyan, de ott magyar közösségben nőtt fel 

Itt az egyszerűség kedvéért gondoljunk egy Erdélyben élő magyarra, aki nagy valószínűséggel – helyi szinten legalábbis – többségi magyar közösségben él. (…) Számára a magyar identitás „bárminemű feladása” az évtizedeken keresztül megtartott, áldozatok árán megvédett és sokszor erőszakkal is kiharcolt magyar közösség meggyengítését is jelentheti vagy éppen kezdheti. (...) 

Az olvasó, aki külföldön született magyar szülőktől, de külföldön NEM magyar közösségben nőtt fel 

Megint csak a könnyebb szemlélhetőség kedvéért, gondoljunk itt egy olyan magyar ismerősünkre, rokonunkra, aki például Amerikában vagy netán Németországban él ma is. (…) 

Tudja, hogy hosszú távon a siker és az érvényesülés kulcsa az integráció.  Többségük el sem gondolkozik ezen, mert ez természetes számára. Elfogadja a kettős identitást, szinte mindegyikük még valahol büszke is rá, sőt van olyan is, aki ebből még tőkét is kovácsol.” 

A teljes posztot érdemes elolvasni, itt teheted meg.

Ami a legjobban hiányzik a magyarországi hollandoknak 

Nyilván sok minden lehetne ez, de most koncentráljunk a gasztronómiára! Ha pedig étel, akkor az nem lehet más, mint a… witlof – legalábbis a Hollandokk szerint. Amit persze mi, magyarok is ismerünk, csak éppen messze nem játszik olyan fontos szerepet az étkezésünkben, mint a hollandokéban.

(Fotó: bien.hu)

„A witlofnak természetesen magyar neve is van, ez a cikória. Magyarok leginkább kávépótlóként ismerik, de ma már inkább örülnek neki, hogy nem kell cikóriakávét inniuk. 

A holland zöldségespultokon viszont feltűnően felülreprezentálva találjuk ezt a finomságot, igaz, elsősorban a leveleit, amiből egyáltalán nem tanácsos kávét csinálni... 

Aki szokott kicsit a magyarországi hollandok Facebook-csoportjában kukkolni, az számára máris világos, hogy a hollandusoknak éppen ez a witlof-bőség hiányzik nálunk, főleg ilyentájt, amikor a szezonja is elkezdődik. 

Illetve, ma már mindig szezonja van, de az igazi ínyencek megérzik a vízkultúrás termesztés hátrányos hatását, amitől természetesen ízetlenebb, silányabb lesz az alapanyagunk. Szerencsére, aki először próbálja ki, úgysem fogja érezni a különbséget. :-) 

Először is, tegyük tisztába a cikória eredetét: eredetileg nem is holland, hanem belga zöldségről van szó, Hollandiában „Brussels loof” a másik neve. 

A legtöbb recept ennek megfelelően inkább belga mint holland, de ennek igaziból még örülhetünk is, hiszen a szintén sültkrumplievő déli szomszédok sokkal gazdagabb gasztronómiával büszkélkedhetnek. (...) 

Ha mi is szeretnénk cikóriát készíteni, kezdjük kicsiben, és bolondítsuk meg besamellel, sajttal, a húsevők pedig sonkaszeletekkel akár. 

Két cikóriafejet vágjunk hosszában ketté, a torzsájából vágjunk ki egy centinyit, majd pároljuk meg folyékony vajon (vloeibare boter), sózzuk, borsozzuk. 

(A folyékony vaj flakonjára általában „culinair” és/vagy „bewust” van márkától függően írva, és a vajak és margarinok mellett találjuk. A nevével ellentétben nem mindenki tartja túlzottan egészségesnek, de legalább nem macerás a használata, és igazán pici is elég belőle.)” 

Hogy miként folytatódik a recept, azt olvassátok el az eredeti bejegyzésben!

Tíz év és egy kis előkarácsony 

Tíz évig írni egy blogot (egyáltalán: tíz évig csinálni bármit) nem kis dolog, úgyhogy az első szó a gratulációé Christine-nek, aki azóta írja blogját. Éljen, éljen és csak így tovább!! Majd mindjárt elmondja ő, ennyi idő alatt mennyi bejegyzés született, aztán kicsit készülődünk a karácsonyra is.

„10 év

932 poszt

3600+ hozzászólás

114 követő

+

sok új ismerős, néhány barát, rengeteg kedves emlék, évkönyvek, amik a blog alapján születnek, hogy legyen kézzelfogható változata is az emlékeknek. (…)

Hiába kezdődött el a karácsonyi szezon, valahogy nincs igazán hangulatom. Mondjuk idén a városban csellengve se kapja el az embert a hangulat. A karácsonyi kirakatok csak árnyékaik korábbi önmaguknak. Persze (vagy épp ezért) verseny se lett rájuk kiírva. 

Hogy a boltoknak mi bajuk azt nem tudom. Nálunk az a gond, hogy hamarosan jönnek cserélni a teljes fűtésrendszert. Igen most. Decemberben. Mínusz két fokban. (...) 

Közben megvan a karácsonyi desszert. Gyorsan le is teszteltük. :) Persze ez csak egy a sok finomság közül, még ajándék szaloncukrot is kaptunk. Ami számomra azért extra különleges, mert ez most ízlett. Az utolsó néhány alkalommal már nagyon nem ízlettek a szaloncukrok, de ez finom.” 

Ha szeretnétek rengeteg adventi képet nézegetni Christine blogján, akkor ide kattintsatok!

HÍRMONDÓ 

A hét legérdekesebb külföldi állásai kávé mellé 

Hét nap, hét külföldi álláslehetőség – azaz ismét itt a már szokásos heti összefoglaló, hogy ha esetleg lemaradtál volna a hét során egy-egy érdekesebb ajánlatról, akkor most pótolhasd. 

Megvan az áttörés Brexit-ügyben! 

Megszületett a történelmi Brexit-megállapodás lehetősége Theresa May brit kormányfő és Jean-Claude Juncker bizottsági elnök között Brüsszelben. A nagy kérdés most a merre tovább. 

Egyre több fiatal megy külföldre 

A szakképzett munkaerő hiánya egyre komolyabb problémát jelent Magyarországon, ennek egyik megoldása lehetne a szakképzési rendszer megújítása. Csakhogy a fiatalok közül is egyre többen döntenek a határátkelés mellett. 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.